Valami szörcsög. Talán megint a csap? Egy hete voltak itt a vizesek, lebuktak a mosogató alá, buheráltak valamit, azóta nem csöpög a víz. De akkor mi ez a rémisztő, fémes hang? Mintha egy reszelővel kapargátná valaki a konvektor csövét. Iszonyat.
Ezen a hajnalon azonban nem csak Tóth Bálint budaörsi lakos ébredt eme lidérces, a koponya legmélyére hatoló fájdalmas zajra, hanem Magyarország összes lakója, azok is, akiknél megbízható magyar Mofém csapok szolgáltatják a vizet, és korábban soha, semmilyen zaj nem zavarta nyugodt, egzisztenciálisan is körbepárnázott létüket.
Ez a reggel azonban más volt, persze ezt akkor még senki sem sejtette. Csak fogták a fejüket, és kétségbeesetten pakolni kezdtek a fiókokban, gyorsan ható, fejfájás elleni tabletták után kutatva. Sugarat kaptak talán? Felrobbant Paks? Vagy csak egy újabb szupercella érkezett fölénk? Rosszabb. A rádióban elmondták. Szörnyű.
Világok háborúja. Kitört. És pont nálunk. Mert minket balsors sújt. Énekeljük a Himnuszt. Isten majd megáld minket.
Az idegen civilizáció (mert ugye ez már a Világok háborúja) minket vett célba. A beazonosítatlan, és persze láthatatlan lények állítólag az Alföldön landoltak, onnan indították az inváziót. Aki tud meneküljön! A vészforgatókönyv hatástalanak bizonyul. Az ellenséget nem lehet megállítani.
Tóth Bálint is rettegve ébresztette a gyerekeket, a felesége sikoltozott, pongyolában azonnal a kocsihoz rohant. De hova menjenek? Milliók kérdezték ugyanezt, hiszen hivatalos helyről, a legmegbízhatóbb forrás közölte a háború hírét.
Az égbolt elsötétült, a hang felerősödött, ép ésszel ezt nem lehetett bírni, az utakat ellepték a menekülő magyarok. Rettegés lett úrrá az embereken. Az őrület azonban csak percekig tartott.
Mikor kitisztult az ég, a főváros főterén hétezer milliárd forintnyi eurót találtak a rémült városlakók. Mintha csak álmodták volna ezt a lidérces, életveszélyes kalandot. A Parlament épülete azonban immár üresen állt. Az idegen lények magukkal vitték a bentlévőket. Hát, ezért jöttek. A Világok harca eldőlt. Még egy ilyen reggel, és garantáltan megőrülünk, gondolta magában Tóth Bálint budaörsi lakos, majd visszakérte feleségétől a slusszkulcsot. Pihenjünk, mondta, majd behúzta maguk mögött az ajtót.
