2018. augusztus 29., szerda

BUGYI A SEBVÁLTÓN


A Küklopsz-fejes karkötőjéről , valamint ötvenmillás (lízingelt, kölcsön?) autójáról is ismert óriás, büszke böszme testére, izomtónusos karjaira, melyet folyónyi erek hálóznak be, keresztül-kasul, tekerednek, kanyarodnak a váll alatt, lemennek egészen a gondosan vasalt  herékig, lábai szilaj tölgyként tartják a súlyos tömeget, melynek dísze a tar fej, ebből pattannak ki jól kiszámítható időközönként a világ jobbítását szolgáló ötletei, bölcseletei. Néha felfüggeszti a sziporkázást, olyankor utcai ámokfutóval (halálos közlekedési baleset okozójával) bratyizik, szelfizik, tesókkal bármit, vagy mint legutóbb tette, fényes nappal a nyitott autójában szexelt újdonsült arájával, kinek lehúzott bugyiját a sebváltóra tűzte mint valami győzelmi zászlót A rajongótábor azonnal rezonál az aktusra, 16 óra elteltével  8165 lájk). Mi jöhet még ezután? Mit kaphatunk még tőle?

Türelem, már nyílik a vécéajtó.


2018. augusztus 24., péntek

JELEK

Oly sokszor kaptam tanácsként, "figyelj a jelekre" meg amúgy is suttognak ezt-azt, konkrétan minden napra jut rémhír, ezért ma mást sem csináltam, mint a jelekre figyeltem. Interjút készíteni mentem egy irodaház legfelső emeletére. Vállamon a fekete táska, benne a diktafon. Kopogtam.
- Nyitva.
- Jó napot kívánok, G.A. vagyok.
- Menjen nyugodtan. 
- Merre?
- Arra.
- Az az ajtó?
- Igen.
Kopogok megint.
- Nem kell kopogni.
- Bent van?
- Persze.
Benyitok. Bent vaksötét.
- Ide?
- Igen.
- Hol van?
- Mi?
- Inkább ki. X.Y-t keresem.
- Ja, ő nem ott van, hanem a másik szobában.
- Akkor miért menjek ide?
- Leolvasni. Vagy nem a Gázművektől jött?
Egyelőre még nem. De figyelek a jelekre.

2018. augusztus 19., vasárnap

KEDVES EDZŐ BÁCSI

K. Zsombornak erősek a tenyeresei. A fonákja sem rossz. Korához képest még mindig gyors. Téthelyzetben meglepő sprinteket produkál. Olyankor persze mindig meghúzza valamelyik izmát, fáj a dereka, a válla, megrándul a nyaka, nehezen egyenesedik ki, de a legfontosabb, hogy még vonalon belül üsse vissza a labdát. Az ütője nem a legújabb típus, de mégis gyermeki módon ragaszkodik ehhez a kopott darabhoz, talán azért mert több meccset nyert vele, mint amennyit vesztett. Utolsó teniszgyőzelmét a Svábhegyi Öregfiúk Kupán nyerte párosban.
Zsombor mostanában új helyszínen játszik, egy külső kerületben lévő sportcentrumban., mondhatni szolid polgári környezetben. Ide nem a Fucsovics kaliberű bajnokok járnak, hanem a Zsomborhoz hasonló, nem fiatal, de még mindig jó játékerőt képviselő férfiak. Nőkről nem tudok, Zsombor sosem említi őket.
Legutóbb is egy férfi edző került a képbe, aki a Zsombor mellett lévő, hármas pályán ténykedett. Ott tartott edzést gyerekeknek, de ezt, Zsombor beszámolója szerint, meglehetősen nagy feltűnést keltve tette. Állítólag ordított a kölykökkel, ami Zsombort rendkívül zavarta az adogatásnál, többször rontotta az ütést, de az elveivel is ellenkezett. Szerinte gyerekkel nem erőszakoskodunk. Ebben százszázalékig igaza van. Az üvöltés, az agresszív hang továbbra is elvonta figyelmét a játékról, ezért Zsombor megkérte az edzőt, hogy viselkedjen már ember módjára, és halkuljon el.
A hármas pálya edzője ekkor átment a négyes pályára és szó nélkül megütötte Zsombort, akinek az volt a szerencséje, hogy még el tudott hajolni, de az ütés így is beszakította fülét. Ömlött a vér. Valaki hívta a rendőröket, közben az edző megint rátámadt Zsomborra, ő ekkor elfutott, bár az ütőjével megvédhette volna magát, de mint mondta, attól tartott, hogy az válaszütéssel esetleg megölte volna az edzőt, így inkább nem alkalmazott erőszakot. Az edző még annyit sziszegett felé, hogy tíz évet ült börtönben, úgyis megtalálja majd.
A rendőrök jöttek, jegyzőkönyveztek, az edzőt előállították a kapitányságon, a mentők pedig Zsombort bevitték a kórházba, ahol összevarrták a fülét.
Azóta nem sok minden történt. Zsombort a napokban arról tájékoztatták, hogy mivel az erőszak zárt magánterületen történt , ezért nem minősül garázdaságnak, hivatalból tehát nem indítanak eljárást az edző ellen. Zsombor persze tehet feljelentést.
A polgári sportcentrumban jó híre van az edzőnek. Sokan szeretik. Legutóbb is megvédte az egyik tanítványát, akire rászólt valaki. Az illetőt egy jobbegyenessel leütötte, majd folytatta az oktatást.
Zsombort a teniszpálya portáján lehülyézték, és azt tanácsolták neki, keressen magának másik klubot, mert ezen a helyen nem szeretik a kekeckedő, bajkeverő vendégeket, akiknek mindig az a fontos, hogy övék legyen az utolsó szó.

2018. augusztus 16., csütörtök

GYŐZTESEK VACSORÁJA

- Mindenki meghalt?
- Mindenki. Nem mozognak.
- Ellenőrizzétek!
- Óhajod parancs. Mindenkit szíven döfünk.
- Lovaikat megszereztétek?
- Ahogy szoktuk.
- Asszonyaik?
- Magunkévá tettük őket.
- Fattyaik?
- Legyilkolva.
- Falvaik?
- Felégetve.
- Zsákmány?
- Bőséges. Minden a miénk.
- Hozzátok ide a tetemeket.
- Mit tegyünk velük?
- Vágjátok le a fejüket.
- Levágtuk.
- Most a kezüket.
- Készen vagyunk.
- Lábukat.
- Értettük.
- Vájjátok ki a szemüket.
- Megtettük.
- Vegyétek ki az agyukat.
- Kint van.
- Akkor most együnk a velőből.
A halottak felfalása az ellenség végső megalázását jelentette. Hordájukban hagyomány. Nem ismertek mértéket. Versengtek a legjobb húscafatokért. Véres szájjal harci dalokat énekeltek. A győztesek így mulattak. Másnap reggel már nem tudtak kimenni a sátraikból. Mind meghaltak. Nem tudták, a tetemek fertőzöttek voltak. Pestis.
Nem lehet mindig nyerni.

2018. augusztus 15., szerda

SZÍVLAPÁT

Már nyitották neki a felsőkategóriás szolgálati jármű ajtaját, de még ekkor sem tudott másra gondolni, mint urának és teremtőjének intelmére, "el ne meséld Csepelen, hogy ezt munkának tartod, mert különben szívlapáttal fognak megkergetni!.
Egyetlen pillanatra ugyan felrémlett előtte, amint lendül a szívlapát, előbb a fejét éri az ütés, majd a vas behatol a szívébe, szétroncsolva a kamrákat, és a pitvart, de máris a melóra gondolt, amit persze nem ötezer forintos Erzsébet utalvánnyal honorálnak, hanem hétszámjegyű fizetéssel, cafetériával, korlátlan benzinhasználattal. Gyorsan számolt, így a korábbi sértettségét feledtetni tudta az eredmény.
A luxus kategóriájú autóját, mivel szerette a pimasz helyzeteket, a férfias kihívásokat, szándékosan Csepel központjában állíttatta meg, közel a buszvégállomáshoz. Kiszállt, végigsimította őszes borostáját, majd tekintetével azokat kereste, akik az általa gründolt nemzeti boltokban vásárolják, a leírások szerint halált okozó terméket. Most őket kell megszólítania. Zakóját begombolta, nyakkendőjét a visszapillantó tükörben ellenőrizte, majd egyenes tartással elindult. A megállótól nem messze máris ideális alanyt talált.
- Üdvözlöm! Ez ma hanyadik?
- A borra gondol jó ember?
- A másikra. A cigire.
- Honnan tudjam? Nem számolom. Sokadik.
- Tisztában van azzal, hogy ebbe belehalhat?
- Nem mindegy az magának, hogy mibe halok bele?
- Hogy őszinte legyek, teljesen mindegy.
- Akkor meg mit akar?
- Semmit.
- Látja, ezt elhiszem magának. Kér egy slukkot?
Az új munkája ezzel jár. Autózik, kiszáll, beszélget, törvényt ír. Az első napja sikeres volt. Nem kergették meg szívlapáttal.

2018. augusztus 7., kedd

BENJI TANUL



- Tedd le a turult Bendzsi!  Összetöröd.
- A turul törhetetlen. Tömör gumi. Nyugodtan játszhat vele.
- Szétrágja.
- És akkor mi van? Kapunk újat.
- De miért nem az országalmával játszik? 
- Nem tudja bevenni a szájába.
- Ezt nem hiszem el! Bendzsi, mit mondtam?
- Imádja a turult.
- Bendzsi, gyere játszunk Vazul és a többieket!
- Nem jön.
- Pedig az építőjátékokat eddig szerette. Mit csináljak vele?
- Ne csinálj semmit. Majd megunja. Énekeljétek el a Mondd, te kit választanált.
- A nemzeti tanterv szerint azt csak a jövő hónapban kell megtanulnunk.
- Igazad van Zsani. A Ó-magyar Mária-siralommal viszont próbálkozhatnál. A kiscsoportban már szavalják a gyerekek.
- Azt még nekem is tanulnom kell. Amíg nem tökéletes, addig nem gyakoroltatom a gyerekekkel.
- Papírból vágtatok már ki papi ruhákat? A saját csoportomban Mercedesznek, tudod az a cuki, szőke kislány, neki már sikerült egy teljes püspöki ruhatárat kivágni papírból. Utána kiszínezte.
- Irigyellek Klári, ez nagy siker.
- Kaptam is tanfelügyeleti jutalmat.A kiscsoportommal Ópusztaszerre mehetünk kirándulni.
- Tök jó. Mi hétvégén Turul-szobor avatásra megyünk a pilisi Föld szívcsakrához.

2018. augusztus 6., hétfő

HAVANNA

Sosem voltak nagy elvárásaim. Nem válogattam. Soha. Beértem azzal, akit elém sodort az élet. És most itt van ő.
De még nem döntöttem.
Alacsony, kopasz. Nem fiatal. 34 éves. Mit is mondjak még róla gyorsan? Lovaspólózik (ménesei vannak), sziklát mászik (Dakota hegység, övé) thai boxol, búvárkodik, mindig a Karib térségben, azt mondja ott mindig történik valami, imádja a cápákat, többször körbehajózta a Földet (saját flotta) amerikai focizik (saját klub), léghajózik, vadvízi evezős (Dakota hegység folyói), autóversenyző, kaszkadőr, filmeket készít (Universal, tavaly vette) kereskedik (Amazon, alapító-tulajdonos). A neten ismerkedtünk meg. A Tinderen. Igen, az is a nevén van. Jövő héten randizunk. Eljön hozzám. A Havannára. Kilencedik emelet öt. Aztán majd meglátjuk hogyan tovább.
Sosem voltak nagy elvárásaim.

JÁTÉK AZ ÉLET



- Altatok, Irénkém.
- Úgy irigyellek. Édesek lehetnek a gyerekek.
- Néha nehéz velük.
- Neked mindig angyali türelmed volt Juditkám. Gyurika alszik már?
- Vele nincs gond. Leteszem és azonnal szundít.
- Pedig eleven fiú. Még mindig a Torpedó a kedvenc játéka?
- Nem, már a rugós foci és a Lego.
- Te is játszol vele?
- Muszáj. Követeli.
- De vannak még ott gyerekek. Velük nem szeret játszani?
- A saját gyerekeivel sosem játszott.
- Mert mindig dolgozott. Gondolom, mire hazaért már semmihez sem volt ereje.
- Állandóan hajtott.
- Most viszont végre van ideje és energiája játszani.
- Egész nap épít.
- Boldog gyerekkor.
- Sosem volt szebb az életünk. Mindenki itt van. Gyurika, a felesége Éva, és az ikrek Zolika és Lacika, de most már a szomszéd család is itt játszik egész nap.
- Ez a te óvodád. Mindig erről álmodtál.
- Idén lettem nyolcvannégy, végre a magam ura lehetek.
- Hány évesek az unokáid?
- Most múltak harminc.
- Sosem dolgoztak?
- Néhány hónapig tanítottak egy gimnáziumban, de aztán bezárták az iskolát.
- Gyurika?
- Igazgató volt a nyomdában.
- Mióta van otthon?
- Nyolcadik éve.
- És kijöttök a nyugdíjadból?
- Itthon vagyunk egész nap. Nem költünk ruhára, közlekedésre, könyveket nem veszünk. Társasozunk, diafilmeket nézünk. Nem panaszkodunk.
- Nem is zavarlak Juditkám, gondolom nemsokára ébrednek a gyerekek.
- Igen, mennem kell. Gyurika már felébredt és megígértem neki, hogy egész este legózunk majd.

LAJOS GAZDA

Visszajött közénk. Azt mondta, már csak hozzánk ragaszkodik. Semmi máshoz. Mert minket szeret. Eddig azért nem jött, mert nem volt ideje. Saját újságja, rádiója, tévéje volt, de többé nincs szüksége ezekre. Én sosem olvastam, hallgattam, néztem. Nem érdekelt. Állítólag bombája is volt, nem tudom mi az, a többiek szerint azt kellett volna ledobnia, de nem dobott le semmit. Eladott mindent. Az embereit is.
Örülök, hogy visszakaptuk Lajos gazdát. Ő sosem hazudik nekünk. Mindig azt mondja, amit mi, birkák, mindig is hallani szeretünk. Finom a fű. Illatos. Kicsit édeskés. Jó itt a legelőn.

MÁRIA ANTÓNIA RÁDIÓ

Reggel nyolckor, nem sokkal a becsengetés előtt még nem sejtettek semmit. Kaptak ugyan fenyegető üzeneteket, hogy baj lesz, de nem rémítették meg őket. A Mária Antónia Gimnázium iskolarádiójában (az ország utolsó, még működő diákmédiumában) rendszeresen bírálták a tankönyveket, a tornaterem hiányát, a vallásórákat, a kötelező lövészetet.
- Laci, a szignál bent van?
- Okés, ott van.
- Lili beköszön, majd Bori felolvassa a jegyzetét.
- Mi a következő anyag?
- Riport a Központi Tanirányítási Alapelvek bevezetéséről.
- Az kemény lesz.
- Ha ebbe nem buknak bele, akkor semmibe.
- Vendégek lesznek?
- Hogy lennének? Soha nem jönnek be.
- Félnek.
- Van is miért.
T. Dominik főszerkesztő, a legtapasztaltabb és legkeményebb iskolarádiós azonban már nem jutott be a stúdióba. A P.László portást leváltó biztonsági cég kigyúrt vállalkozói a gimnázium bejáratánál feltartóztatták Dominikot. Volt némi lökdösődés. Neki és a többieknek is megmondták, kicsapták őket, keressenek maguknak másik iskolát, de ne reméljék azt, hogy lesz még módjuk tanulni. Ekkor érkezett meg a Nemzeti Tanirányítási Központ vezetője, aki azt is közölte, átveszik a Mária Antónia Diákrádió irányítását. A gyerekeket kizavarták a stúdióból. Nyolc órától a becsengetésig zene szólt a hangszórókból. Ákosh: Béketánc című 2018-as remix lemeze.

MIÉRT AKAR MINDENKI NÁLUNK SZÜLNI?

A Miért akar mindenki nálunk szülni? valamint a Boldog haza, aktív aggkor program kormánybiztosává kinevezett Áldás Györgynek sűrű napja lesz. Ezúttal a Felhőtlen nyugdíjas évek 100 évesen című propagandatémát kell népszerűsítenie a megbízhatónak tekintett médiumokban. Mivel az elmúlt években államtitkárként a rádiók és televíziók személyi állományának lecserélésével, továbbá a műsorstruktúrák átszabásával (leegyszerűsítésével) bízták meg, ő pedig precíz közszolgaként 99 százalékos munkát végzett, ennek köszönhetően ma már mindenhol megbízható, segítőkész barátok várják. A még vegetáló, rendezetlen hátterű 1 százalék valójában nem létező probléma, mert oda soha nem mennek. Nyugodt lehet tehát, nem fogják kérdésekkel megizzasztani. Áldás kormánybiztosnak nincs is más dolga, mint hogy optimizmust sugározva beszéljen arról, hogy a 100. életévét betöltött magyar nyugdíjasok is aktív életet élhetnek, akár még Barbadoson is eltölthetik a vakációjukat, ha éppen ahhoz lesz kedvük.

ILLATOS FŰ

Janó már etetett. Hajnalban. Ötkor. Mindig akkor megy az ólba. Meghat ez a gondoskodás. Pedig nem is övé a nyáj. Mi lesz, ha meghal a Janó? Hol találok még egy ilyen hűséges embert? Főleg most. Ezek után. Sehol. Mindegy, majd etetek én. Amúgy is, csak ennyi maradt nekem. Meg a bankbetét. De azt nem tudom megérinteni.
Én választottam. Ez a szag, ezek a hangok, a gőzölgő testek, a meleg szőr. Fura, hogy éppen ezt szeretem. Végtére is, vidéken születtem.
Azt mondják aljas vagyok. Ez nem igaz. Tettem a dolgom. Mikor, hol. A cél volt a fontos, nem az eszköz. Rettegtek tőlem. Így lehettem hatékony. Amúgy, hülyének lenni állampolgári jog. Nem vagyok az.
Az életem kész regény. Írni nem tudok. Beszélni sem, de azért elmondtam mindent. A felvételt gondosan őrzik. Sok helyen. Így lehetek nyugodt.
Az emberek sosem érdekeltek. Használtam őket. Előre láttam a sorsukat. Megmenteni őket? Miért kellett volna? Ilyen az élet. A birkáimat is levágom ha kell. Pedig őket valóban szeretem.
Nyírni kell. Szólok Janónak.

2018. augusztus 5., vasárnap

ÖTVEN ÁRNYALAT

Terike ugyanolyan búvalbaszottan ébredt, mint az év másik 364 napján. Amíg nem issza meg a napindító fél liter kávéját, használhatatlan, hozzá sem lehet szólni, mert nem reagál semmire. Ezt ő maga zombiállapotnak nevezi, amiben van igazság, látva a fehér, vértelen arcát, és azt, amilyen ijesztő módon vonszolja magát a vécéig, az első kiadós pisiléséig.
Párja, a szintén kávéfüggő Pista ilyenkor még alszik, de talán jobb is ha nem látja nőjét ebben az állapotában. Reggel ritkán szexelnek, de ha mégis megkívánják egymást, akkor félálomban, mohón, csukott szemmel lesznek egymáséi. Ennek a szűnni nem akaró érzéki vágynak még fontos szerepe lesz kettejük történetében, de egyelőre csak annyi történt, hogy Terike nyűgösen felébredt és elindult a vízforraló irányába. A hálószoba és instant kávé doboza közti rövidke szakaszon, máig sem tudja miért, minek a hatására, különös látomása támadt.
Három héttel később Pistával már ott álltak a Meteorák egyik szent helyén, ahol Terike, ez a jóravaló készletgazdálkodási szakember (raktáros, excel-táblázat kezelő) lelkesen jegyzetelt, Pista pedig titokban, egy hátizsákba rejtett mobillal fotózott.
Terike mindent tudni akart a szerzetesekről, a több száz éves kolostorokról. Függő lett, megszállottja a témának.
A szabadságukat immár kötelezően Görögországban töltötték és módszeresen kutatták a kolostorok történetét, a papok életmódját, sziklákat másztak, volt ahova csörlővel húzták fel a párost, fotóztak, térképeket gyártottak,, ikonokat (kínai, román másolatokat) vásároltak. Terike újabb és újabb jegyzettömböket írt tele. Készült a nagy mű, a Meteorák története.
Öt évnyi szorgos munka eredményeként elkészült a kézirat. Terike kiadót keresett a könyv kiadásához. Válaszra sem méltatták. Soha. Senkit nem érdekeltek a szent emberek és helyek. Még az egyházat sem.
Pista a sokadik eredménytelen próbálkozás után lágyan magához húzta Terikét, majd vigasztalásképpen a fülébe súgta.
- Emlékszel?
Terike semmit sem felejtett. Az összes helyszín a fejében volt. A dátumok. A pozitúrák. Már a legelső felfedező útjukon, a lefelé vezető sziklás ösvényen egymáséi lettek. Felidézte valamennyi összebújásukat, sőt azt is, mikor Pista odabilincselte Terikét a romkolostor még épen maradt ajtajához.
Terike elővette a vastag jegyzetkönyvet és átírta a művet. Nem hagyott ki egyetlen részletet sem. A Meteorák ötven árnyalatát ezt követően 26 nyelvre lefordították, majd leforgatták az ebből készült pornófilmet.
Terike és Pista most is a Meteorákban van. A negyedik részen dolgoznak. Hollywood türelmetlen.

KÉSSEL A KEZÉBEN JÁRKÁLT

Mikor máskor, mint éppen most húsvétkor estem ágynak, megállás nélkül töltöm a zsebkendőket, miként politikus a kolbászt tiktozott közösségi...