Oly sokszor kaptam tanácsként, "figyelj a jelekre" meg amúgy is suttognak ezt-azt, konkrétan minden napra jut rémhír, ezért ma mást sem csináltam, mint a jelekre figyeltem. Interjút készíteni mentem egy irodaház legfelső emeletére. Vállamon a fekete táska, benne a diktafon. Kopogtam.
- Nyitva.
- Jó napot kívánok, G.A. vagyok.
- Menjen nyugodtan.
- Merre?
- Arra.
- Az az ajtó?
- Igen.
- Jó napot kívánok, G.A. vagyok.
- Menjen nyugodtan.
- Merre?
- Arra.
- Az az ajtó?
- Igen.
Kopogok megint.
- Nem kell kopogni.
- Bent van?
- Persze.
- Bent van?
- Persze.
Benyitok. Bent vaksötét.
- Ide?
- Igen.
- Hol van?
- Mi?
- Inkább ki. X.Y-t keresem.
- Ja, ő nem ott van, hanem a másik szobában.
- Akkor miért menjek ide?
- Leolvasni. Vagy nem a Gázművektől jött?
- Igen.
- Hol van?
- Mi?
- Inkább ki. X.Y-t keresem.
- Ja, ő nem ott van, hanem a másik szobában.
- Akkor miért menjek ide?
- Leolvasni. Vagy nem a Gázművektől jött?
Egyelőre még nem. De figyelek a jelekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése