- A laboreredmények egészen jók.
- Vérnyomás?
- Rendben.
- EKG?
- Kitűnő.
- Akkor kezdhetem az altatást professzor
úr?
- Semmi értelme.
- Én nem látok kockázatot. Nem is szükséges
nagy dózis.
- Mondom, nincs értelme.
- De ha nem kezdjük meg a műtétet, elveszíthetjük
a beteget.
- Így is, úgy is menthetetlen.
- De ez egy jól feltárható hasüreg, a
bélelzáródás még nem drámai.
- Honnan hozták be a beteget?
- Egy vendéglőből.
- És miért hozták be? Miért?
- Rosszul lett, akkor hívtak hozzá mentőt.
- Nem ezt kérdeztem.
- Mire céloz professzor úr?
- Na mire?
- Esik a vérnyomás professzor úr.
- Látom.
- Mi legyen?
- Induljunk ki abból, miért van itt a
beteg. Vendéglőből hozták....
- Igen onnan. És?
- Valóban nem érti kolléga?
- Nem.
- Mit csinált ez a jóember a vendéglőben?
- Nyilván evett.
- Na látja, tud maga.
- Ettől még megkezdhetnénk a műtétet.
- Kolléga, ebből fegyelmi lesz.
- Összeomlott a keringés.
- Ennek így kell történnie.
- De professzor úr!
- Ne professzor urazzon! Gondolkodjon
végre!
- Leállt a szív!
- Nem kellett volna ennyit ennie a
betegnek! Ez nem is evett, hanem falt!
- Mi köze ennek az egészhez? Újra kell
élesztenünk.
- Álljon már le végre! Az egyetemi és
egyházi tanács elé viszem az ügyét.
- Nem lélegzik a beteg.
- Ötös szindróma. Falánkság.
- Nem tudom visszahozni.
- Hagyja már békén. Ez az ember bűnös,
elkövette a hét főbűn egyikét a falánkságot.
- Meghalt.
- Helyes. Az Úr döntött a sorsáról.
Takarják le és vigyék le a hűtőbe.
- Mit mondjak a hozzátartozóknak?
- Itt vannak?
- Igen, kint ülnek a folyosón.
- Nem kell mondani semmit. Hívja le őket a
kápolnába. Ott majd megvilágosodnak.
