Már nem ír, nem beszél, csak kedvetlenül olvas. Most éppen arról, hogy a tálibok megtiltották a női bemondók, műsorvezetők szereplését a tévében, rádióban, nem mehetnek be többé a stúdiókba. Elvették a munkájukat, a megélhetésüket. Immár az életük a tét. Erről olvas hát, és közben eszébe jut, hogy őt és sok száz kollégáját is megfosztották a hivatásától. Hogy miért? Csak. Mert megtehették. Pedig semmi közük Afganisztánhoz. Leteszi az újságot, lekapcsolja lámpát. Korán fekszik. Visszatérő álma, hogy afgán nőként fekete hidzsáb alá rejti a testét, de így sincs menekvés.
2021. augusztus 20., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
KÉSSEL A KEZÉBEN JÁRKÁLT
Mikor máskor, mint éppen most húsvétkor estem ágynak, megállás nélkül töltöm a zsebkendőket, miként politikus a kolbászt tiktozott közösségi...
-
Debrői Elemér, korának egyik legnagyszerűbb riportere. Több ezer politikamentes mélyinterjú, magával ragadó, tanulságos és fe...
-
Napok óta retteg és szörnyülködik a város. Beazonosítatlan fajtájú rágcsáló zuhant egy kórházi folyosóra, a repedezett járólapokra. A sző...
-
Történelmi léptékű bejelentést tett Peremte Z. Csongor, a Nemzeti Közérzetért, valamint a Befizetendő Közüzemi Számlák Ellenőrzéséért és Beh...