PATYÓ DOKI HIHETETLEN KALANDJAI 1.

A koronavírus miatt munkára vezényelt, a nyugdíjkorhatárt elérő szabolcsi orvos, Patyó doktor az osztályon tudja meg, hogy új stadion épül Pécsett, egy készülőben lévőre pedig még nyolcszáz milliót költenek. Egy ámokfutás története, csak erős idegzetűeknek! A Nyet-flix új sorozata 18 éven felülieknek! Az első rész tartalmából: Patyó doktor éppen inzulinozza magát, amikor becsenget hozzá régi ismerőse Rékasi ezredes, a körzet katonai parancsnoka. Kezében behívó, amit átad az idős orvosnak. Patyónak szinte felöltözni sincs ideje, mert a katonai szállítójármű személyzete kint várja. Azonnal indulnia kell. A kórházba érve Patyó doktor szembesül a lehetetlennel: aznap éjjel egyedül lesz az osztályon. A teszteredmények csak napok múlva érkeznek meg. Akkor sem biztos. Éjfélkor intubálnia kell. Egyedül képtelen megmenteni a beteget, gondolja magában, mikor hangokat hall a folyosó végén lévő raktárból. Ekkor lép ki az ajtón Péter Erzsébet takarítónő, akit megkér, segítsen neki a beavatkozásnál. Erzsébet visszaviszi a lapátot és a felmosóvödröt, majd asszisztál Patyónak, ennek köszönhetően a beteg túléli a szörnyű éjszakát. Patyó doktort másnap egy másik kórházba vezénylik. Erzsébetet is.

REGGEL HÉT

Vasárnap esténként mindig úrrá lesz rajtam az izgalom, olyankor szokatlanul kedves vagyok, sokat mosolygok és arra gondolok, vajon milyen élmények, csodálatos találkozások várnak rám a következő héten. Mivel híresen optimista vagyok, tudom, csak jó dolgok történnek majd velem. 

Hétfőn reggel, vagyis ma, kezemben a bevásárlószatyorral és a cetlivel, ez utóbbira gondosan felírtam mit kell vennem és még véletlenül se felejtsem el a laktózmentes joghurtot, már a nyitás előtt ott ültem  az Interspar bejáratánál egy padon. Hat óra ötvenhét perckor megjelent az üzlet daliás biztonsági őre, aki egyetlen gombnyomással elindította a fémrácsot felfelé. Az elektromos motor komótosan felvonta a vasfüggönyt, ekkor már hat óra ötvennyolc percet mutatott az óra, nem egészen két perc volt már csak a nyitásig, amikor az egyenruhás férfi ellépett a kapcsolóktól és éppen előttem indult el, nyilván a biztonsági iroda felé, amikor megszólítottam.

- Jó reggelt, szabad már bemenni?

A férfi ekkor tőlem pár lépésnyire megállt, terpeszállást vett fel, majd a fejét lefelé biccentve rám nézett és megszólalt.

- Maga szerint van van már hét óra?

- Tudom, hogy nincs...

- Akkor meg mit akar?

- Maga mindig ilyen udvariasan beszél?

- Mér, mi baja van? Udvarias voltam, nem? 

- Azt kérdeztem, hogy be lehet-e menni, nem pedig az ön kioktatását akartam hallgatni.

- Mikor nyit a bolt? Na mikor? Hétkor. Van már annyi? Nincs. Akkor meg mit kérdezget?

Bevallom, eddig a beszólásig voltam úriember. Szégyen, nem szégyen, kitört belőlem az amit nagyon nem szerettem volna, hogy kitörjön. Előfordul azonban és ez ilyen pillanat volt. Gyűlölöm a hatalmat, azt pedig még annál is jobban, ha valaki úgy érzi, visszaélhet a nem létező hatalmával. Nyilván a vagyonvédő itt érzi magát valakinek. Egy idősebb úr, aki szem és fültanúja volt mindennek, próbált nyugtatni, de őt is felháborította az őr viselkedése.  Betoltam a bevásárlókocsit, még kellőképpen fel voltam dúlva, de próbáltam a laktózmentes joghurtra koncentrálni, amikor a salátapult mögül kiszólt nekem egy hatvan év körüli eladónő.

- Ennyire unatkozik?

- Miért gondolja, hogy unatkozom?

- Itt kiabál kora reggel. Igyon egy kávét, aztán vegye meg amit akar és menjen.

- Mi van??? Maguknál mindenki megőrült? Vagy ennyire udvariatlan?

Fizetés közben a pénztárnál megemlítetttem, hogy miként beszéltek velem a boltban, de a kasszás úgy tett, mint aki nem hall semmit. Nyilván tudott mindent, hiszen a biztonsági őr végighaknizta a pénztárakat, röhögva előadva, vigyázzanak, mert jött egy őrült. 

Gyönyörű reggelem volt megint.

- 

 

SZUTYOK

Nem tölt el örömmel, sőt rettenetesen lehangol, és persze dühít, hogy sokadjára kell írnom a szutyokról (emberek, közállapotaink), de ha a mocsokban járunk, akkor arról kell beszámolni. Nyilván egyszerűbb és hálásabb téma lenne az aktuális,  a jelentéktelensége ellenére is nagy médiafigyelmet kiharcoló sztár dominikai nyaralásáról írni,  akit az érdekel, nyugodtan navigálja át magát egy bulvároldalra, nem fogok megsértődni, de ez a történet nem a napfényes szigetvilágban, hanem Budapesten történt, fényes nappal. A szutyok kellős közepén.

Park, valahol Budán. Kutyások sétáltatják a kedvenceiket, dobálják nekik a labdákat. A kiskutya labdáját elviszi a nagykutya, azt hiszi az is az övé. Előfordul ilyen, játszanak. A kiskutya két gazdája (egy pár) szeretne menni, de előbb vissza kellene szerezni a labdát. A nagytestű kutya nem adja. Szólnak a gazdájának, egy nőnek, hogy vegye el tőle a labdát és adja vissza.

- Én ugyan ki nem veszem a szájából. Vegyék ki maguk, ha akarják.

És itt válik az örömteli program rémálommá. A kiskutya gazdái többször is kérik a nő segítséget, de helyette megkapják, hogy ők libernyákok, és buzik. A labda marad a nagykutya szájában.

A pár elmegy a rendőrségre, ahol azt javasolják nekik, tegyenek feljelentést. 

Nem tesznek. Inkább vesznek egy másik labdát. És persze keresnek egy másik játszóteret.