SZERELEM

Mintha csak egy frizbi találta volna homlokon, olyan erővel verte fejbe a szerelem az ismert médiacelebet. Az elvált híresség sokáig kereste az igazit, hálószobájában egyik modell követte a másikat, de valójában nem tudták magukat tartósan befészkelni a szívébe. Hosszabb-rövidebb flörtök színesítették az életét, azonban nem erre vágyott. Tartós kapcsolatot keresett, ám ennek, lássuk be, ára van. Modelljei sok pénzt követeltek, eltartásuk, megtartásuk nem kis áldozattal járt. Egy idő után már csakis azért vállalt újabb és újabb műsorokat, hogy azok bevételét a modellekre költse.

A héten kaptuk a hírt, végre rátalált a szerelem. Szíve választottja mindössze 25 éves, rendkívül szemrevaló szépség, igazi modell alkat. A tévés ezúttal is mélyen a zsebébe nyúlt, de a szerelem teljességgel elvakította. Egész nap a modellt nézi, simogatja, becézgeti.

Az általunk megkérdezett szakértő szerint a szerelmes producer végre jól választott, mert ez a 25 éves mozdony a legmegbízhatóbb modell a vasúti a terepasztalon.

ÉRSEBÉSZEK STOPLIVAL

- Nagyon jó. Igazán szép munka, bár, ott azért látok valamit. Nézzen csak oda! Na, mit vett észre? Igen, igen, azt. Parányi szivárgás....Ilyenkor mi a teendő? Bizony, még feszesebbre kell húzni. Égetéssel is megoldhatja. Bozáki! Vegyen példát Franyó Kettőről! Így kellene magának is csinálnia.

Emberség. Hazafias érzések. Ez jut az eszembe róluk. A szívemet elönti a büszkeség. Mert miként is lehetne közömbös a magamfajta ember, ha azt látja, azt tapasztalja, hogy ilyen fiatalokat nevel e haza, kik nemzeti öntudattól túlfűtötten tanulnak, képzik magukat. Szerényen úgy fogalmaztak, mindannyian a nép megsegítéséért dolgoznak, midőn a jajveszékelő kórus kárörvendő módon nemzethalált vizionál.

- Bozáki! Mondtam már magának, hogy ne féljen, szúrja át és húzza meg! Így jó. Érzi már, hogy kell ezt csinálni?

Mivel még nem fedtem fel, így hát ideje elmondanom, a békáslencsési labdarúgó egylet (megye négy) öltözőjében jártam, ahol az edzés utáni átképzésnek lehettem tanúja. Az ebédszünetben kérdeztem Franyó Kettőt, vagyis a csibészes mosolyú Franyó Ferencet.

- Látom, a stoplis cipőt még nem vette le, mint ahogy a mezt sem. A kesztyűt már megszokta?
- Hát, szokom, szokom. Tapad a gumi, de aztat tanultuk, hogy érdemes felvenni.
- Még nem sérült meg soha?
- De, tavaly fejbe rúgtak, akkor agyrázkódásom volt, idén pedig páros lábbal belém szálltak, a térdszalagom azóta sem gyógyul.
- Ez szomorú, de én másfajta sérülésre gondoltam. Arra, hogy szikével, tűvel, ollóval felsértette-e már magát?
- Egyszer szúrtam meg a tenyeremet, de nem volt vészes.
- Szereti ezt csinálni?
- Nem rossz. Most pedig ugye lesérültem, ki tudja játszhatok-e még a csapatban, szóval, jó ha van egy új szakmám. 

Kedves olvasóim! Remélem eme rövid beszámoló minden kételyt eloszlatott! Nincs itt baj, nem lesz hiány szakemberekből sehol! E derék focisták, köztük Franyó Kettő a nemzet iránti szeretet okán tettek felajánlást, két hónap alatt kitanulják az érsebész szakmát és heti öt alkalommal ügyeletet vállalnak a Péterfyben és Veszprémben. Hétvégén sajnos nem tudnak menni, mert akkor meccsek vannak a megyében, javában tart a bajnokság, de jó hír, hogy a szomszédos árkosbányai focicsapat játékosai is szorgalmasan tanulják az érsebészet alapjait.

Telve a szív örömmel, mert hamarosan épül az új, immár húszezer férőhelyes sportcsarnok is!

Hajrá Békáslencsés, hajrá Árkosbánya! Hajrá Magyarország!

FEHÉR GALLÉROK

A város börtönéből mindenki kijött. Nem kaptak amnesztiát, nem volt forradalom, nem kellett rácsot reszelniük, őröket leütni, alagutat fúrni, nem szöktek hát, egyszerűen csak kisétáltak. Korábban senki sem hitte, hogy ilyen sokan lehetnek bent. Ennyi rossz arc. És mind újra tudta kezdeni. Sőt, most éltek csak igazán.

Övék lett a város. Minden bolt, bank, bíróság, vállalkozás, kozmetika, iskola, templom, sportpálya, edzőterem, masszázsszalon a nevükre került. Kifehéredtek a zsíros gallérok.

Ennél a résznél ébredtem fel. Pocsék álom volt.