ÉRSEBÉSZEK STOPLIVAL

- Nagyon jó. Igazán szép munka, bár, ott azért látok valamit. Nézzen csak oda! Na, mit vett észre? Igen, igen, azt. Parányi szivárgás....Ilyenkor mi a teendő? Bizony, még feszesebbre kell húzni. Égetéssel is megoldhatja. Bozáki! Vegyen példát Franyó Kettőről! Így kellene magának is csinálnia.

Emberség. Hazafias érzések. Ez jut az eszembe róluk. A szívemet elönti a büszkeség. Mert miként is lehetne közömbös a magamfajta ember, ha azt látja, azt tapasztalja, hogy ilyen fiatalokat nevel e haza, kik nemzeti öntudattól túlfűtötten tanulnak, képzik magukat. Szerényen úgy fogalmaztak, mindannyian a nép megsegítéséért dolgoznak, midőn a jajveszékelő kórus kárörvendő módon nemzethalált vizionál.

- Bozáki! Mondtam már magának, hogy ne féljen, szúrja át és húzza meg! Így jó. Érzi már, hogy kell ezt csinálni?

Mivel még nem fedtem fel, így hát ideje elmondanom, a békáslencsési labdarúgó egylet (megye négy) öltözőjében jártam, ahol az edzés utáni átképzésnek lehettem tanúja. Az ebédszünetben kérdeztem Franyó Kettőt, vagyis a csibészes mosolyú Franyó Ferencet.

- Látom, a stoplis cipőt még nem vette le, mint ahogy a mezt sem. A kesztyűt már megszokta?
- Hát, szokom, szokom. Tapad a gumi, de aztat tanultuk, hogy érdemes felvenni.
- Még nem sérült meg soha?
- De, tavaly fejbe rúgtak, akkor agyrázkódásom volt, idén pedig páros lábbal belém szálltak, a térdszalagom azóta sem gyógyul.
- Ez szomorú, de én másfajta sérülésre gondoltam. Arra, hogy szikével, tűvel, ollóval felsértette-e már magát?
- Egyszer szúrtam meg a tenyeremet, de nem volt vészes.
- Szereti ezt csinálni?
- Nem rossz. Most pedig ugye lesérültem, ki tudja játszhatok-e még a csapatban, szóval, jó ha van egy új szakmám. 

Kedves olvasóim! Remélem eme rövid beszámoló minden kételyt eloszlatott! Nincs itt baj, nem lesz hiány szakemberekből sehol! E derék focisták, köztük Franyó Kettő a nemzet iránti szeretet okán tettek felajánlást, két hónap alatt kitanulják az érsebész szakmát és heti öt alkalommal ügyeletet vállalnak a Péterfyben és Veszprémben. Hétvégén sajnos nem tudnak menni, mert akkor meccsek vannak a megyében, javában tart a bajnokság, de jó hír, hogy a szomszédos árkosbányai focicsapat játékosai is szorgalmasan tanulják az érsebészet alapjait.

Telve a szív örömmel, mert hamarosan épül az új, immár húszezer férőhelyes sportcsarnok is!

Hajrá Békáslencsés, hajrá Árkosbánya! Hajrá Magyarország!