2019. február 21., csütörtök

SZERELEM

Mintha csak egy frizbi találta volna homlokon, olyan erővel verte fejbe a szerelem az ismert médiacelebet. Az elvált híresség sokáig kereste az igazit, hálószobájában egyik modell követte a másikat, de valójában nem tudták magukat tartósan befészkelni a szívébe. Hosszabb-rövidebb flörtök színesítették az életét, azonban nem erre vágyott. Tartós kapcsolatot keresett, ám ennek, lássuk be, ára van. Modelljei sok pénzt követeltek, eltartásuk, megtartásuk nem kis áldozattal járt. Egy idő után már csakis azért vállalt újabb és újabb műsorokat, hogy azok bevételét a modellekre költse.
A héten kaptuk a hírt, végre rátalált a szerelem. Szíve választottja mindössze 25 éves, rendkívül szemrevaló szépség, igazi modell alkat. A tévés ezúttal is mélyen a zsebébe nyúlt, de a szerelem teljességgel elvakította. Egész nap a modellt nézi, simogatja, becézgeti.
Az általunk megkérdezett szakértő szerint a szerelmes producer végre jól választott, mert ez a 25 éves mozdony a legmegbízhatóbb modell a vasúti a terepasztalon.

ÉRSEBÉSZEK STOPLIVAL

- Nagyon jó. Igazán szép munka, bár, ott azért látok valamit. Nézzen csak oda! Na, mit vett észre? Igen, igen, azt. Parányi szivárgás....Ilyenkor mi a teendő? Bizony, még feszesebbre kell húzni. Égetéssel is megoldhatja. Bozáki! Vegyen példát Franyó Kettőről! Így kellene magának is csinálnia.
Emberség. Hazafias érzések. Ez jut az eszembe róluk. A szívemet elönti a büszkeség. Mert miként is lehetne közömbös a magamfajta ember, ha azt látja, azt tapasztalja, hogy ilyen fiatalokat nevel e haza, kik nemzeti öntudattól túlfűtötten tanulnak, képzik magukat. Szerényen úgy fogalmaztak, mindannyian a nép megsegítéséért dolgoznak, midőn a jajveszékelő kórus kárörvendő módon nemzethalált vizionál.
- Bozáki! Mondtam már magának, hogy ne féljen, szúrja át és húzza meg! Így jó. Érzi már, hogy kell ezt csinálni?
Mivel még nem fedtem fel, így hát ideje elmondanom, a békáslencsési labdarúgó egylet (megye négy) öltözőjében jártam, ahol az edzés utáni átképzésnek lehettem tanúja. Az ebédszünetben kérdeztem Franyó Kettőt, vagyis a csibészes mosolyú Franyó Ferencet.
- Látom, a stoplis cipőt még nem vette le, mint ahogy a mezt sem. A kesztyűt már megszokta?
- Hát, szokom, szokom. Tapad a gumi, de aztat tanultuk, hogy érdemes felvenni.
- Még nem sérült meg soha?
- De, tavaly fejbe rúgtak, akkor agyrázkódásom volt, idén pedig páros lábbal belém szálltak, a térdszalagom azóta sem gyógyul.
- Ez szomorú, de én másfajta sérülésre gondoltam. Arra, hogy szikével, tűvel, ollóval felsértette-e már magát?
- Egyszer szúrtam meg a tenyeremet, de nem volt vészes.
- Szereti ezt csinálni?
- Nem rossz. Most pedig ugye lesérültem, ki tudja játszhatok-e még a csapatban, szóval, jó ha van egy új szakmám. 
Kedves olvasóim! Remélem eme rövid beszámoló minden kételyt eloszlatott! Nincs itt baj, nem lesz hiány szakemberekből sehol! E derék focisták, köztük Franyó Kettő a nemzet iránti szeretet okán tettek felajánlást, két hónap alatt kitanulják az érsebész szakmát és heti öt alkalommal ügyeletet vállalnak a Péterfyben és Veszprémben. Hétvégén sajnos nem tudnak menni, mert akkor meccsek vannak a megyében, javában tart a bajnokság, de jó hír, hogy a szomszédos árkosbányai focicsapat játékosai is szorgalmasan tanulják az érsebészet alapjait.
Telve a szív örömmel, mert hamarosan épül az új, immár húszezer férőhelyes sportcsarnok is!
Hajrá Békáslencsés, hajrá Árkosbánya! Hajrá Magyarország!

FEHÉR GALLÉROK

A város börtönéből mindenki kijött. Nem kaptak amnesztiát, nem volt forradalom, nem kellett rácsot reszelniük, őröket leütni, alagutat fúrni, nem szöktek hát, egyszerűen csak kisétáltak. Korábban senki sem hitte, hogy ilyen sokan lehetnek bent. Ennyi rossz arc. És mind újra tudta kezdeni. Sőt, most éltek csak igazán.
Övék lett a város. Minden bolt, bank, bíróság, vállalkozás, kozmetika, iskola, templom, sportpálya, edzőterem, masszázsszalon a nevükre került. Kifehéredtek a zsíros gallérok.
Ennél a résznél ébredtem fel. Pocsék álom volt.

2019. február 19., kedd

HIDEG, MELEG - VÉLEMÉNYEK A BEFALAZOTT CSŐGÖRÉNYRŐL



Kaptam hideget, meleget.

Elkezdtem összegyűjteni a Csőgörényről szóló véleményeket. Mit írtak a kiadók (mind elutasított) és mit gondolnak az olvasók.....

"Szeretlek Gellért András tudod, de őszinte leszek, a te neveddel nem lehet eladni könyvet. Ha legalább egy valóságshowban ott lettél volna, de így... rádióműsorokat csináltál, valljuk be, a kutya nem tud ezekről. Bocs."


"Szar. Ilyen nevekkel nem lehet jót írni!"

"Kopogós, terhelt szöveg, prózaként nem működik..."


"Nem jó. Csalsz. Tele vagy rosszindulattal. Ne így könnyíts a háborgó lelkeden. Vagy igazat írj, vagy mesét. A handabanda nem a te műfajod." 

"Csütörtökön lesz kiadói értekezlet, ott beszélünk a könyvéről... még nem született döntés, kis türelmét kérjük..." 


"Hát, aranyos szövegek, a Facebook-ra jók, de könyvben... nem hiszem."

"Megnézte az anyagát a kollégám, és nagyon jónak találta.
Sajnos nem igazán a mi profilunk, és a jelen piaci körülmények között nem akarunk belevágni egy ilyen műfaji próbálkozásba. 
Viszont gratulálunk a kötethez, és sok sikert kívánunk!"


Andriskám, alig tudom letenni a könyvet. Amikor mégis, akkor majdnem sírva fakadok. Ez nem görbe tükör, hanem TÜKÖR a világunkról. Öröm, hogy ilyen remekül írsz, és szomorú, hogy ilyenné váltunk. Mindenesetre megvan az ajándék, amit karácsonyra szánok néhány barátomnak. Ha nem tudom beszerezni a szükséges példányokat, írok neked.




"Miattad nyitom ki reggelente a Facebook-ot!!"

"Ez bitang jó!"

"Szia Gellért András! Jól meglepted magad születésnapodra egy könyvvel. Nem is akármilyennel, hanem azzal, amit te írtál - kiváló megoldás. Aligha tudja ezt bárki bármilyen ajándékkal überelni.
Ez a könyv egyfajta bizalomkártya is - amit ki sem kell váltani, és azok, akik előre olvashatták az írásokat itt az Facebookon, vagy a blogodon, rég bizalmat szavaztak a könyvnek meg a szerzőjének. Riporterként, újabban meg haditudósítóként, hiszen egy hadszíntér eseményeiről szólnak az írások. Gratulálok hozzájuk, és boldog születésnapot kívánok! Barátsággal: Péter, a bizalomkártyád egyik tulajdonosa"




"Bálint György írta: van, aki arra született, hogy lásson. Te is arra születtél. Látsz és remekelsz. A humorral nagyobbat ütsz, mint egy furkósbottal. Csodás a fantáziád, az ötletességed. És még nem is olvastam el mindet. De ennyit feltétlenül el kellett mondanom." / Peredi Ági

"Igyekszem a hétvégén megnézni, amit küldtél, tájékozódni, és érdemben reagálni. Addig is a türelmedet kérném. 🙂" (Május óta nem kaptam választ.)
Motiváció 2.: 
"Keresem a szavakat, de akárhogy is igyekszem, csak ugyanaz jut eszembe: Az írásaid fergetegesek. Mélyek. Mindent megmutatók." 

"Tudod mi a legjobb a könyvben? Hogy gondolkodásra késztet. Nem az a fajta írás, amit elolvasol, leteszel, és már azon jár az eszed, hogy mit főzz holnap. Szeretem, hogy látom benne, hogy érdekelt vagy a világban és húzol magaddal, hogy én is érdekelt vagyok. Korrajz. Kór-rajz. A tőled megszokott intelligens iróniával, humorral. Szeretem a kis viháncolós, összemosolygós történeteket. Nevettem olvasás közben is. Hol harsányan, hol kissé kesernyésen. Pedig nem egy könnyed olvasmány. Súlyos, mi több, fajsúlyos. A stílus, a szóképek, az abszurditás makulátlanok. 
Összefoglalom: KURVAJÓ!!!"

"Kedves Gellért András! Bátor ember vagy,mert aki az igazságot kimeri publikusan írni egy sokak által keresett közösségi oldalon az nem túl népszerű. Mintha az emberek félnének szembe nézni az igazsággal. Ennek ellenére Te mégis sokak által megbecsült igaz ember vagy, s én se tudok átugrani egyetlen posztodon sem, mert érdekes,és leköti a figyelmem. Utána van min elmélkedni. Mély elismerés és tisztelet számodra tőlem. Bár én is leírhatnám az "igazságaimat",de akkor közutálat tárgya lennék.További sikererek kívánok, s olvaslak továbbra is. Baráti szeretettel,egy tollatlan költő."

"A könyvről: Kevés dologért vagyok hajlandó félredobni a gépem, de ezért megtettem. Description: https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/t51/1/16/1f603.png:D 
Ez lesz a legújabb őrület az országban, javaslom, hogy olvassátok el mielőtt betiltják! 
Description: https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/t51/1/16/1f603.png:D "

nagyon kellemes hangvitelű és szórakoztató személyiség,örülök,hogy pár éve megismerhettem személyesen is. Mostantól nevezhetjük írónak is,mivel megjelent első könyve. De amiért most írok,hogy igazán jól esett amit a mi példányunkba dedikált nekem és a férjemnek,az az egy szó:"Barátaimnak" hiszen manapság nagyon nehéz barátokra lelni,kevés a beszélgetni szerető ember,mindenki rohan és még sorolhatnám. Megtisztelő,hogy egy ilyen embertől ilyen kedvességet kaptunk. Köszönjük Gellért András! A könyvet ajánlom mindenkinek,igazán szórakoztató! 

Kedves András!
Jelentem, ma (nov. 3.) a könyved végére értem. Nagyon jól szórakoztam, nagyon sokszor sírtam volna. Egy olyan hatá
rmezsgyén jársz, amely ezt a kettősséget magában foglalja. A következő jutott az eszembe: Janus-arcú novellák(?), esszék(?) ezek. 
A látásérzékenységed - nem vagyok szemész - hihetetlenül jó!
Szóval, gratulálok!

Fantasztikus! Letehetetlen. Anyukámnak felolvastam belôle és gyorsan megkaparintotta magának.( de csak kölcsönbe, hiszem nekem dedikáltad). Gratulálok! Hátizsákomba pont belefér, a könyv újabb helyeken való felbukkanása várható.

Őrület, nem tudok dolgozni semmit. Olvasok! Olvasom, olvasom, pedig sokat ismerek belőle. Jól van összeszedve, már amennyire én értek hozzá. Gratulálok!


Szivbol kivanom,hogy kitartoan haladjon a valasztott uton szerencse kiserje,es sok-sok barat.Szeretettel: Krisztina edesanyja

Olvassátok Gellért Andris novelláit, én imádom Description: https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/t4c/1/16/1f642.png:)

Kedves Emberek, ajánlom figyelmetekbe Gellért András napokban megjelent, Befalazott csőgörény c. könyvét, melyben rövid történetek során hol groteszkké, hol abszurddá alakul át a már önmagában is néha irracionális aktuális közélet.


"Az első kötetes szerző máris tudja azt, amit csak a legnagyobbak: az irodalom nem csupán fájdalmas szembenézésre, társadalmi, lelki sebek feltépésére jó. Hanem gyógyításra is."

Andriskám, alig tudom letenni a könyvet. Amikor mégis, akkor majdnem sírva fakadok. Ez nem görbe tükör, hanem TÜKÖR a világunkról. Öröm, hogy ilyen remekül írsz, és szomorú, hogy ezt látjuk

Nehéz elviselni, ami ma hazánkban történik, igyekszem is csak annyit foglalkozni az aktualitásokkal, amennyit elbírok. Éppen ezért azt is megválogatom, hogy a kortárs írások alkotói közül kit olvasok. Nos, hát Gellért András ilyen ember számomra. Úgy nyúl a fájdalmas témákhoz, hogy általa közel tudom engedni, mert épít, támogat, segít megérteni, hordozni az elfogadhatatlant. Nagyon köszönöm Gellért András!


ott volt nálunk is a fa alatt...remekmű <3 

olvassuk folyamatosan ....jár kézről-kézre ....
Kedves Andris, most jobban van időm a könyvedben elmélyedni, nagyon sok írásod a szívemből szól, sok pedig már szembe jött az én életemben is Description: https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/t4c/1/16/1f642.png?_nc_eui2=AeHsgzbSEB9-y7wSo1wMp4r5_AeHTF_8FRcDuFLddlRyr9gHUvzYBYoBd0YJaiG-shCwF4QKGzBK3MvX7KUunXCUnYAjjHvc6gy5AbgXATisMg:)Fantasztikus korrajz, gratulálok!

"Kedves Csaba! Köszönöm a Csőgörényt! Ez lett a szilveszteri programunk. Könnyezve röhögünk. Zseniális a pasi. Hol lehet beszerezni újabb példányokat?"

Szervusz András! Gratulálok a könyvhöz! Zseniális! Köszönöm! Üdvözlettel, Pataki Miklós. Világjáró Csőgörény, Whitby, UK.


Január 26., 13:22
Emberek, itt van, meg van nekem is végre , megérkezett a Szentfőldre is Gellért András barátom összegyűjtött arany szösszenetei!!!
❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

Szia, ma este végeztem a könyvvel, szívből gratulálok! Profi munka. Vannak benne kissé gyöngébb darabok, de ekkora mennyiségű termés esetében ez természetes. Ráadásul a gyöngébbek is jóval túl vannak a közölhetőség szintjén. Olvasmányos, szellemes, abszurd írások. Igazi k-európai rapidtragikomédiák. Még egyszer GRAT. Kácsor Zsolt

Elolvastam. Igen, ilyen röhejesen élünk ebben az országban, mióta ránkzuhant a látszat-demoklrácia, a “ kommunikâció szabadsâga”, amelyben az izlés meg a közlés beszélôviszonyban sincsenek egymással, s amelyben szépen degenerálódik még az értemisëg is.. nem csupán a szellemességedet dicsérem, hanem a lényeglátásodat. Jó kónyvet írtál, Andriska! Szeretettel gratulāl Mester Ákos

"Üdítő volt olvasni. Aztán az ember egyszer csak azt mondja: hűha! Hát mit is mond ez az ember?
Megdöbbentő hatású írások.Nem is olyan viccesek, de mégis úgy tűnik, mert úgy vannak megírva, hogy valóban hasonlít Örkényre. Könnyed dolgokról ír, aztán egyszer csak leesik az ember álla. Mint Örkénynél." Ritoók Magda


Hol használ a csőgörény?  / Németh Péter írása
2018. december 17. 07:17 
Fájdalmas szatírát írt, sajátos egyperceseket Gellért András a Befalazott csőgörény című kötetében. A csőgörény, talán sokan tudják, talán sokan nem a szarszippantónak a népi neve, és ha nagyon közönséges akarnék lenni, azt mondanám: az írások arról szólnak, hogy nagy szar van itt. Hogy hol? Persze, hogy itt, ebben az országban.

Ha nekiállsz olvasni – javaslom az olvasónak, hogy ne egyben tegye, szép lassan, naponta vegyen magához néhány írást -, hamarosan arra jutsz: groteszk világban élünk. Gellért mindent kicsavar, átértelmez, áthelyez, mondatait humorba, gúnyba csavarja, de ezeket  lehántod, afféle külső rétegként lehámozod, rögtön otthagyod a nevetést is, szomorúvá leszel; hol élsz, hogy élsz, és hogyan élhetnél? 
Hogyan élhetnél egy olyan világban, ahol csupa hazugság vesz körül, ahol az értékeket senki nem becsüli, viszont a szar szippantója a társadalom fontos szereplője. Persze, hogy az különben ha ő nem lenne, elöntene bennünket a fekália. Nagy igazság, gondolod olvasás közben, aztán rájössz: az üledéket csak onnan szippantják ki, ahol dugót okoz, ténylegesen. Vagyis a wc-ben.  De az országból nincs az a csőgörény, amely képes lenne ezt a feladatot elvégezni. Hamis a rádió, hamis az egész média – nem véletlen, hogy Gellért , rádiósként onnan hozza groteszkjeinek egy részét. Meg az iskolából, meg az egész társadalomból.  Aki elolvassa a könyvet, rövidebb-hosszabb pamfleteket, menthetetlenül ott találja magát a 2000-es évek Magyarországán, Sorostól a köz médiájának csúfolt  médiavilágig.

https://hirklikk.hu/kozelet/hol-hasznal-a-csgoreny/345440


Görényidomítás 

Kellett némi idő, amíg sikerült eltávolodnom Gellért András világától, de a friss események újra csőre töltötték bennem a háborgó állampolgárt. A Befalazott csőgörény című kötet tájai, városai elrajzoltságukban is hitelesek. A korábban a közösségi oldalon publikált írások szereplői közöttünk élnek.
Próbálnak alkalmazkodni, élni, túlélni az elszabadult vitorlaként csapkodó törvényhozási kontextusban. (Bármily szép képzavarnak is tűnik, tessék csak összevetni a tényekkel. Na ugye.) Gellért tömörsége zavarba ejtő, a jelenből vagy éppen a jövőből kiszakított szeletek képtelenségnek, fikciónak tűnnek, de csak addig, amíg valamilyen napi esemény, nyilatkozat át nem formálja őket non-fictionné.
A címadó szarszippantás talán nem is túl elképzelhetetlen, mint ahogy nem az a kolhozregényekért, tajgaköltészetért és a Vascsizma táncegyüttesért orgazmikusan rajongó rádiós műsorvezetőnő, vagy a nemnyilatkozó nyilatkozó sem.

·       Olvass bele!

Nem áll távol a valóságtól a beszélgető nénikre támadó rendőrök rohama, az ételosztókat kerékbe törő inkvizitor, a másik bolygóra átigazoló miskolci gyökerű, kivénhedt roxtár (!), a munkaerőt az utcáról elrabolva beszerző bűnbanda, a népharag elől menekülő pártelnöknek új arcot alkotó plasztikai sebész.Keserűség szivárog Gellért sorai közül, a tehetlenségé, a fölháborodásé, hogy mennyien néznek bennünket hülyének – és mennyire. Az iskolai oktatásban a lőtér foglalja el a tornaterem helyét, pácéltörő és géppuska védi a táblát meg a krétát – amit egyébként a szülőknek kell behozni. A stadion fűtött gyepe égeti a milliókkal kitömött focisták talpát. Az kórházigazgatóknak pozitív híreket kell szállítaniuk, ezért egymásról koppintják le a házi feladatot, nem baj, ha egy szó sem igaz belőle. A karcolat megírása óta olyan orvos-minisztert kaptunk a nyakunkba, aki elhagyva becsületes szakmáját most bornírt megállapításokat és kinevezéseket hint szerteszét – fék rajta sincs.
December eleje óta pedig magasabb sebességfokozatba kapcsoltak a minden pozícióra alkalmas, szavakat igen, de gondolatokat nem használó homo roboticusok. A Csőgörény csattanós látlelet arról, hogyan néz ki egy vesztébe kergetett ország. Az olvasó röhög saját sírnivaló helyzetén, miközben Gellért csípős karcolatokban megrajzolt csúnya új világa dokumentumprózává alakult át.

Bedő J. István


Gyógyító irodalom - Sándor Zsuzsa 168 óra

A napokban jelent meg Gellért András Befalazott csőgörény című kötete. A címadó novella így kezdődik: „Amíg riporter és szerkesztő voltam valami rádióban, addig senkit sem érdekeltem. A műsorokról, történetekről, élményekről sosem kérdeztek. Persze mit kérdeztek volna, ha nem is hallgatták.” Főhősünk azonban pályát váltott, s azóta az élet császárának érzi magát: BMW-vel jár, az emberek versengenek a társaságáért. Csőgörényes lett: szart pucol, eldugult lefolyókat tisztít. Szerencsére a valóságban Gellért András nem adta fel szerkesztő-riporteri hivatását. A 168 Órának elmondta, gyerekkorától kezdve riporter akart lenni.
– Középiskolás voltam, amikor a Magyar Rádió pályázatot hirdetett tinédzser riportereknek. Kőszegi Gábornak köszönhetem, hogy bekerültem a rádióba 1984-ben. Mint sokan mások, én is az ifjúsági osztályon kezdtem. Aztán jött az Ötödik sebesség, a Táskarádió, a Reggeli csúcs, a Magyarországról jövök, a 168 Óra és a Tér-idő.
Gellért András a televíziózást is kipróbálta, dolgozott az Objektív, Az este, az Egyenes beszéd közéleti műsoraiban. Saját rádiósorozata, A Metró klubtól a Szigetig 333 adást élt meg. Az elmúlt évtizedek kultúrtörténetét mutatta be a könnyűzenén keresztül. Szinte minden rádiós és televíziós műfajban otthon van, 35 éves tapasztalattal azonban jelenleg nincs saját műsora. Az utóbbi két évben kezdett el rövid prózákat írni, amelyeket Facebook-oldalán tett közzé. Olvasói biztatták arra, hogy írásait könyvben is kiadja. Műveiben karcos fénytörésben láthatjuk cseppet sem vidám hétköznapjainkat, de görbe tükörben a keserűn is jóízűen kacagunk. Az első kötetes szerző máris tudja azt, amit csak a legnagyobbak: az irodalom nem csupán fájdalmas szembenézésre, társadalmi, lelki sebek feltépésére jó. Hanem gyógyításra is. 


Dési János írása

ROHANUNK A SEMMIBE, DE AZT LEGALÁBB VIDÁMAN
Gellért András hiperrealista könyvéről
Valamikor a történelem előtti időkben, s az Óperencia tengeren túl, volt egy mokány fiú, aki elhatározta, hogy újságíró lesz. Ilyesmire manapság tisztességes ember valószínűleg nem is gondol, de akkor, a múlt évezredben még többen bíztatóan hümmögtek, hogy nagyon derék ötlet fiacskám. Hát csak próbálkoz
Az élet és a szerencse úgy hozta, hogy ezekben az években átmenetileg szünetelt a hazugság kora – mi akkoriban azt hittük: véget ért a hazugság kora – aki tehát tényleg újságíró volt, egyre közelebb férkőzhetett az igazsághoz, mi több, meg is oszthatta információit a közönséggel, amelynek kétségtelenül élt még egy érdeklődő része.
Hogy a lámpagyár üzemi lapjában – amely azért akkor sem volt egy New York Times – vagy a történetünk idején még létező Magyar Rádióban tehette mindezt az persze nem mindegy. Az elsőre azt lehet mondani némi kegyes nagyvonalúsággal, hogy jó iskola – mert itt lehet zsákba kötve megtanulni táncolni, ami a „nagy öregek” kisstílű megjegyzése szerint az újságírószakma alapja K- Európában.
Node a Magyar Rádió – hogy egy szép zsurnalizmusal éljünk – a változás szele jelentős részt onnan fújt. (Csak később vált ez a hely bolond lyukká.)
Vagyis, nemcsak közelebb férhettünk a valósághoz, de azt jó irányba terelni is alkalmunk lehetett és ezzel együtt megjelent ott egy új, nevezzük nevén, emberi hang. A műsorok, különösen a Petőfin és az ifjúsági osztályon valóban arról szóltak, ami akkor fontos volt. S eltűnt az a korábbi kioktató, tornatanáros stílben fogant hangnem, amiről még mindig a napközik finomfőzelék szaga jut eszembe a kopott, nedves viaszkosvászon asztal fölött, miközben Manyi néni hangja tölti be a levegőt.
Szóval, lehetett rádiót hallgatni, és rádióműsort csinálni, mert ez már más volt, jó volt, fontos volt. Mutatta, hogy másként is megy ezt – bár azt talán senki sem sejtette, hogy nagyon más lesz rövidesen.
És határozottan emlékszem, hogy ott kuksoltam a Videoton táskarádió előtt, amikor először vezette talán az Ötödik sebességet tárgyalt kötetünk jeles szerzője  – kultikus műsor volt, ritkán hagytam ki és akkor is fájt érte a szívem – és nagyon büszke voltam rá, hogy az én barátom bent van a tutiban, s ráadásul, milyen jól csinálja. Most mondjam azt, hogy magunkra voltam büszke? Hogy mi vagyunk az új időknek új dalai? A nyolcvanas évek második felének elején járunk. S minden reggel úgy ébredtünk, hogy nem sejtettük, az a nap miben lesz nekünk más, mint az előző, de üzembiztosan más volt, szebb, jobb, naposabb.
Más volt, és ha akadtak ingadozások is, tehát egyre jobb lett – vagy legalábbis mi annak láttuk, miközben a  fényes jövő feltartóztathatatlanul robogott a maga évszázados útján, ahol mi csak porszemek lehettünk, miközben álló nap kiskanállal hordtuk a vizet a tengerbe.
Beh jó is volt.
Tényleg.
És Andrásban azt szerettem a leginkább, hogy milyen kedvvel és lelkesedéssel csinálja mindezt. Az öröm a hangjában rezgett miközben valami, azóta kisiklott elme azt énekelte „Kapcsold az ötödik sebességeeet.”
És itt egy úgynevezett polgári szóra álljunk is meg egy pillanatra, hogy érzékeltessük e két kor az akkori és a mai - különbségét. A Trabantok, Wartburgok és Zsigulik világában az „ötödik sebesség” igencsak vicces volt. Nem létezett. Az „ötödik sebesség” volt az, ami nem volt. Nem lehetett. Maga a lehetetlenség. Max a negyedik és jól tudjuk, hogy a Trabant útfekvése kitűnő, gyorsulása nagyszerű, de ez nem szabad, hogy bárkit is könnyelműségre csábítson. Négy és kész.
Most meg az ötödik vagy a hatodik sebesség is ott virít bármelyik Németországból a múlt héten behozott szlovák rendszámú gépkocsiban. Az „ötödik sebesség” ma már, mint metafóra, értelmezhetetlen. Mert van. Mert nem szimbolizálja azt, amit akkor, hogy akarj és merj többet. Hogy lépd át az eddigi valóságot, azokat a szabályokat és körülményeket, amelyek szürkévé is unalmassá tették az életünket, de mi elhatároztuk, hogy kiszínezzük.

András a hangjával.

Azzal, hogy tudta, mivel kell foglalkozni. A skinhead-ekről készített műsorát – és az abból írt cikkét, amely talán a Kritikában jelent meg – évekig tanítottam azoknak, akiknek már én mutathattam meg valamit abból, mi is az újságírás.
A bátorság, a tudás és a tisztesség.
A valóság, amit látnunk kell.
És ahogy ezt a könyvet most kézbevettem – mit kézbevettem, hiszen nagyrészét az interneten olvastam, amit nem lehet kézbevenni, úgy a szó szoros értelmében, mert ez már a hetedik sebesség – akkor arra jutottam, hogy András barátom megintcsak megtalálta korunk műfaját, amiben a valóságról beszámolhatunk.

 Mert korunk valósága a túlzásra épülő irónia.

Igen T. olvasó! ma ez a valóság, ez a reális élet.
Ma már nem lehet interjúkkal, riportokkal az életünket megmutatni, mert annyi a manipuláció, a csalás, és annyi az áruló ún. újságíró, a bértollnok és a béren kívüli szerencsétlen ritter, hogy reménytelen.
Egyetlenegy út maradt, ha a valóság érdekel minket – és mi a fene érdekelne még egy Gellért Andrást – ha kifigurázzuk ezt világot. Egyrészt, ez kis erkölcsi elégtétel nekünk azért, amit a mindennapokban mérnek ránk legújabb zsarnokaink, másrészt mert a legvadabb túlzás is maga a rögvalóság itt e Kárpátok bércétől körbevett kis hűbéruradalomban.
Mondhatnám azt is – tehát ha mondhatom még, akkor mondom is-, hogy ez a könyv egy felemelt ujjú figyelmeztetés. Hogy ebben élünk, ez vár ránk. Ne áltassuk már magunkat azzal, hogy nem lesz rosszabb, meg jó ez, meg nem lopnak el mindent és legalább nem csinálnak háborút.
De. Minden rosszra tessék felkészülni, mert bekövetkezik – erről szól ez a vidám kis könyvecske, amit lapozgatva sokkal jobb kedvűen hullunk a semmibe.
Jó szórakozást hozzá.
Dési János

https://szubkult.blog.hu/2018/10/24/rohanunk_a_semmibe_de_azt_legalabb_vidaman?fbclid=IwAR17Av0zxtfzz7S3Hjl8Vz8ilTUDSOJ4mQok70bkhwKjUVK_V9JJ2-gz_eQ
































NINCS MESE

Szexfüggőt meghívják a szexfüggőségről szóló műsorba, ahol megkívánja a szakértő szexterapeuta-pszichológusnőt, adás után SMS-t küld neki, ...