F. úrnál, a legendás órásmesternél nem múlt az idő. Egyszerűen csak megállt. Reggel, öt óra
negyvenöt perckor. F. úr szerint csakis akkor történhetett. Az óramutatók állásából következtetett
erre. Az esti záráskor az idő még nem rendetlenkedett, hanem azt tette, amit évmilliárdok óta,
lassan és komótosan haladt előre, bár ugye tudjuk jól, nem az idő múlik, hanem az ember. Az óra
egészen öt óra negyvenöt percig a szokott és elvárható tempóban mérte az időt, mutatói körbe-
körbe jártak, fogaskerekei precízen kapaszkodva egymásba, forogtak, ketyegtek.
– Üdvözlöm. Jöttem az órámért.
– Melyikért is?
– Azért a szép muranói üvegből készült falióráért. Tegnap adtam be.
– Igen, igen... emlékszem rá.
– Akkor el is vinném.
– Van egy kis probléma.
– Mi?
– Hát, hogy is mondjam... egy kis baleset történt. Este feltettem a falra, és amikor reggel bejöttem a
boltba, és már ott volt a földön.
– Leverte valaki?
– Nem volt bent senki.
– Akkor hogyan történhetett?
– Én sem értem.
– Összetört?
– Sajnos igen. Apró szilánkokra.
– Ez nagy baj.
– Szerintem is.
– Akkor most mi a teendő?
– Kérek 1200 forintot.
– Miért?
– Az elemért. Azt kicseréltem az órában.
– De összetört az órám.
– Arról én nem tehetek. A munkát elvégeztem, és az új elemmel működött az óra.
– De nincs órám.
– Az elemet nyugodtan elviheti.
F. úr valóban legenda. Nem csinált semmit, mégis megállította az időt.
negyvenöt perckor. F. úr szerint csakis akkor történhetett. Az óramutatók állásából következtetett
erre. Az esti záráskor az idő még nem rendetlenkedett, hanem azt tette, amit évmilliárdok óta,
lassan és komótosan haladt előre, bár ugye tudjuk jól, nem az idő múlik, hanem az ember. Az óra
egészen öt óra negyvenöt percig a szokott és elvárható tempóban mérte az időt, mutatói körbe-
körbe jártak, fogaskerekei precízen kapaszkodva egymásba, forogtak, ketyegtek.
– Üdvözlöm. Jöttem az órámért.
– Melyikért is?
– Azért a szép muranói üvegből készült falióráért. Tegnap adtam be.
– Igen, igen... emlékszem rá.
– Akkor el is vinném.
– Van egy kis probléma.
– Mi?
– Hát, hogy is mondjam... egy kis baleset történt. Este feltettem a falra, és amikor reggel bejöttem a
boltba, és már ott volt a földön.
– Leverte valaki?
– Nem volt bent senki.
– Akkor hogyan történhetett?
– Én sem értem.
– Összetört?
– Sajnos igen. Apró szilánkokra.
– Ez nagy baj.
– Szerintem is.
– Akkor most mi a teendő?
– Kérek 1200 forintot.
– Miért?
– Az elemért. Azt kicseréltem az órában.
– De összetört az órám.
– Arról én nem tehetek. A munkát elvégeztem, és az új elemmel működött az óra.
– De nincs órám.
– Az elemet nyugodtan elviheti.
F. úr valóban legenda. Nem csinált semmit, mégis megállította az időt.
