K-VONAL, ELVTÁRSAKNAK

- Szilvia, kapcsolná nekem Dongó elvtársat?
- Természetesen.
- Az új telefonon legyen kedves.
- Persze, ahogy kéri Téglás elvtárs. 
- Dongó elvtárs? 
- Üdvözöllek, itt Dongó. Téglás elvtárssal beszélek?
- Igen, Téglás vagyok.
- De jó hallani téged.
- Nekem is jó téged hallani. 
- Van valami fontos hír Téglás elvtárs?
- Nincs. Csak azt kérdezem, elégedett vagy-e az új telefonnal?
- Nagyon szép.
- Milyen színűt kaptál?
- Fehéret.

- Hűha, akkor nagy ember lettél. Fehér csak a fontos elvtársaknak jár.
- Megkérdezhetem, hogy Téglás elvtárs milyet kapott?
- Először zöldet, de lecseréltettem. 
- Fehérre ugye?
- Dongó elvtárs, ez nem is kérdés. Persze, hogy fehérre. Bakó elvtársnak piros jutott, azóta nem szól hozzám. Féltékeny.
- A piros is jól mutat az asztalon.
- Persze, de azért a fehér az igazi. Neked elfér az íróasztalodon?
- Hát, őszintén szólva másnak már nem jut hely, de nem akarok kényeskedni.
- Tudod kezelni? Olyan sok kallantyú van rajta, néha én sem tudom, melyikkel hova kapcsolok.
- Most tanulom. Nem egyszerű.
- Sosem értettél a telefonokhoz. Nem is tudtalak hívni.
- Mostantól minden másképpen lesz.
- A K-vonal egyszerűbb. Nem kell számokat megjegyezni, tárcsázni, csak kapcsolni. Most ragasztottam fel a nevedet az egyik billencs alá.
- Jó ötlet, én is felragasztom, hogy Téglás elvtárs.
- És érzékeled mennyire jó a hangminőség? Kristálytiszta a hang, mintha templomban lennénk. 
- Csodálatos. Mindent hallok. 
- Egészen más, mint korábban. 
- Nem kell végre ordítani. 
- Pedig te szeretsz ordítozni Dongó elvtárs.
- Csak a hülyékkel. 
- Most már ez is könnyebb lesz. Hívtál már valakit?
- Bikás elvtársat. Berendeltem holnapra.
- Kirúgod?
- Még nem tudom. Majd reggel eldöntöm. 
- Ha végeztél vele Dongó elvtárs, akkor hívj fel. Tudnom kell mi lett Bikás elvtárssal.
- Persze, hogy értesítelek Téglás elvtárs. A K-vonalon hívjalak?
- Természetesen Dongó elvtárs. Ha már itt van, használjuk ki a forró vonalat. De majd szeretnék tőled kérdezni is valamit.
- Mit?
- Honnan szereztél csempét a hétvégi házadba?

 

LEFAGYASZTVA ELFELEJTVE

A Frost Angel Industrial Ltd. logisztikai bázisa Kaliforniában működik. A vállalkozást néhány megszállott milliárdos indította el azzal a nem titkolt céllal, hogy örök életet biztosítsanak maguknak. Az alapító atyák, George Smith Adamson kivételével, immár mindannyian nitrogénnel teli acélhordókban, mínusz 210 Celsius fokra lehűtve várják a feltámadást.

George Smiths Adamson (GSA) 99 éves, gyógyíthatatlan betegség kínozza, de esze ágában sincs még lefagyasztatni a testét, amit akkor olvasztanának fel ismét, ha már megtalálták a halálos kór ellenszerét. GSA nem vesz tudomást az idő múlásáról, a testét emésztő fájdalomra pedig nem figyel oda. Őt mind a mai napig csakis a biznisz érdekli, ez a fájdalomcsillapítója, ez tartja életben. Egyébként annak idején az ő ötlete volt a hibernációs központ, amely évtizedeken keresztül egészen szép nyereséget produkált. Pár évvel ezelőtt azonban valami történt, talán szemléletváltás a világban, mert egyre kevesebben vették igénybe a cég szolgáltatását. Hogy miért lanyhult az érdeklődés a lefagyasztás iránt, részben talán azzal magyarázható, az emberek rájöttek, hülyeség örökké élni, küszködni, majd beteg testtel és lélekkel létezni, aztán bebújni egy hordóba és várni amíg valakinek eszébe (ha eszébe jut) felolvasztani őket.

A Frost Angel Industrial Ltd. 2017. nyarán a csőd szélére sodródott, ezért GSA új szolgálatáson törte a fejét, olyan lehetőségeken, amelyek megmenthetik a híres intézményt. Ha ez nem történik meg, nem lábalnak ki a pénzügyi gödörből, akkor az automatikusan a régi barátainak idő előtti felolvadását és egyúttal halálát okozza. Ezt mindenképpen szerette volna elkerülni.

GSA vérbeli üzletember. Sosem esik pánikba, sőt, a vészhelyzet felvillanyozza, olyankor egészen zseniális gondolatok pattannak ki a fejéből. "Hideg agy = nagy pénz", ez a mottója. Elképesztő szimata van, mindig ráérez miből lehetne pénzt csinálni. Most is pontosan ez történt, a mentőötlet két szivar elszívása közben születetett meg. Valakivel beszélgetett, szóba került a lehetséges atomháború Észak-Koreával, váltottak néhány mondatot Macronról és Merkelről, majd áttértek egy kicsiny európai országra. Ekkor döntötte el, irodát nyit Budapesten, a külső Váci út egyik modern irodatömbjében.

A következő héten nyolc, magyarul jól beszélő, megbízható emberét küldte Magyarországra, akik azonnal munkához láttak. Dunakeszin kibéreltek egy nagyobb hűtőházat, ott korábban gyümölcsöt és zöldséget fagyasztottak, majd ezzel egyidőben agresszív reklámkampányba kezdtek. Hirdetéseikkel elárasztották a köztéri plakáthelyeket, a televíziókban pedig folyamatosan ők szerepeltek.
Egy héttel később már meghosszabbított nyitvatartással dolgoztak, de így is nehezen bírták a rohamot. Olyan sokan jelentkeztek, hogy sokszor a metróállomásig állt a sor.

GSA ajánlata zseniális volt. Nem ígért örök életet, csupán néhány évnyi nyugalmat. Az első lefagyasztás 2018. áprilisában lesz, és mindenki maga szabhatja meg a hibernálás hosszúságát. A legtöbben 8-12 évre kérték a lefagyasztást, de akadtak optimisták, akik reménykednek abban, lesz értelme hamarabb kiolvadni a nitrogénból.

- Biztosan elég lesz a négy év?
- Én bízom benne, talán elég lesz.
- Ha el tetszett olvasni az ismertetőnket, akkor tudja, a négy év meghosszabbítható abban az esetben....
- Igen, olvastam.
- Ha netán úgy alakulnának a dolgok, hogy mégis kérne hosszabbítást, akkor meghatalmazást kell írnia, és a kijelölt személy dönthet a további fagyasztásról. Van ilyen személy a környezetében?
- Sajnos nincs, minden rokonom hibernáltatja magát.
- Hát, igen. Megértem. Akkor viszont ki kell töltenie egy újabb űrlapot, azzal ránk bízza a döntést.
- Jól ismerik a helyzetet?
- Nagyon jól. Ezért vagyunk itt.
- Nem így terveztem, hogy egy hordóban éljek évekig.
- Tudom, de most ez tűnik a legjobb megoldásnak.
- Honnan is jött kedves? Amerikából ugye?
- Igen, Kaliforniából.
- Hát, maguknak se könnyű.
- Sajnos nem. De bennünk megbízhat. Jövő tavasszal kap egy altatót, utána pedig lehűtjük. Garantáltan csak akkor olvasztjuk ki, ha olyan a helyzet, hogy megéri ébren lenni. Akkor aláírja a szerződést?

Az óriási érdeklődésre való tekintettel a Frost Angel Industrial Ltd. Dunavarsányban is vett hűtőházat, majd a növekvő igényeket látva Vácott, Monoron, Csengődön és Marcaliban is kiépítette a hibernálási központokat.

- Rövid, vagy hosszú futamidőt választ?
- Melyik a leghosszabb?
- Egyelőre 12 év.
- Akkor azt kérem.
- Rendben. Amikor befizeti majd a díjat, egyúttal mellékelnie kell egy friss orvosi igazolást is.
- Mindent hozok.
- Nagyon elszánt az úr.
- Maga nem lenne az?
- A híreket hallva megértem Önt. Vagyis Önöket.
- Maga volt már ebben a nitrogén hordóban?
- Igen. Egy hétig. Amikor a céghez kerültem kötelező volt megismernünk a terméket.
- És milyen? De őszintén.
- Nem rossz. Pihentető. Annyit garantálhatunk, hogy biztosan nem fog idegeskedni.
- Legszívesebben már most lefagyasztatnám magamat és a családomat.
- Legyen még türelemmel. Jövő április. A többit pedig majd meglátjuk.

George Smith Adamson üzlete felvirágzott, dőlt hozzá a pénz, ő pedig ismét erőre kapott. A 114. születésnapján is önfeledten táncolt, a go-go lányok pedig versengtek a kegyeiért. Egy évvel később azonban aggasztó hírt kapott. Bevonták az engedélyét, a Váci úton lévő irodát és a fagyasztótelepeket bezárták, a céget pedig átadták egy fiatal üzletembernek, aki azonban a hibernálási futamidő lejártakor senkit sem olvasztott fel többé.

2017 augusztus.

ZÉ NŐT AKAR

Zé, a politikus őrülten kívánta a nőt, folyamatosan beszélt hozzá, a nő nevetgélt, Zé pedig úgy érezte, hamarosan célba ér, még egy-két ügyesen elmesélt vicces sztori, lehetőleg a nő fülébe súgva, mert akkor a forró lehelet a bőrt is izgalmi állapotba hozza, szóval ha idáig eljutnak, már csak az lesz az eldöntendő kérdés, nála, vagy nála. Manapság nem nagy ügy egy rapid ágybabújás, belefér az ebédidőbe, de a munkaidő letelte után feltörő, majd szexuális együttléttel végződő elemi ösztönt is lehet ügyfél érkezésével, vagy váratlan adategyeztetéssel álcázni.

Zé nyílt kártyákkal játszott, nem bújkált senki elől, mint ahogy abból sem csinált titkot, a mellette álló nő nagyon kell neki. A gyorsétterem parkolójában járta a pávatáncot, bár a kezében tartott slusszkulcsán és a burgeres zacskón kívűl mást nemigen tudott érzéki módon rázni.

Már éppen annál a kérdőmondatnál tartott, hogy "van kedved hozzá?", amikor Zé-t megszólította egy átlagos külsejű férfi. Zé fokozott izgalmi állapotában nem örült e váratlan közjátéknak, hiszen belerondítottak a sikeresnek tűnő násztáncába. Amúgy pedig ebben a fél órácskában amúgy sem közszereplő volt, csak egy vággyal teli, kielégülésre váró férfi, az őt megszólító ismeretlen pedig egy név nélküli molekula a tömegből. Nevezzük egyszerűen V-nek, jövőbeli választónak, akinek meghatározott időintervallumokon belül az a dolga, hogy voksoljon, például Zé-re, aki amikor éppen nem csajozik, vagy hamburgerezik, akkor politikus, pártember, képviselő.

Valamit tenni kellene , mondta Zé-nek V, mire Zé komoly arckifejezéssel annyit válaszolt, igen, kellene valamit tenni. Logikusan következett a következő kérdés, "és akkor mit fognak csinálni?", mire Zé azt mondta "küzdünk, küzdünk". V szörnyülködött, hogy mennyire nehéz a helyzet, de Zé nem nyugtatta meg, nem kérte a segítségét, a szavazatát, csak bólogatott, közben pedig a nő felé kacsingatott, mintegy megnyugtatva, nyugi, a pasas mindjárt elmegy.

V mindezt látta, érzékelte, értette. Nem akart zavarni, ezért udvarianasan elköszönt Zé-től és partnerétől. Végszóként még annyit mondott, reménykedjünk, bár ez a két perc is elég volt ahhoz, hogy tudja (Zé-vel) nincs remény.

V-t a behúzandó ikszek nem érdekelték többé, mint ahogy az sem, Zé ágyba bújt-e a nővel, vagy sem. Ha netán mégis, akkor legalább neki jó napja volt.

SZALKAI SZAMURÁJ

Kensako Jumpei a neve ellenére nem japán, hanem magyar. Mátészalkán látta meg a napvilágot, valamikor a nyolcvanas évek legelején. Szülei a helyi, az akkor még létező mezőgazdasági termelőszövetkezetben dolgoztak, anyja bérszámfejtőként, apja pedig vegyszeres növénykezelőként, vagyis traktoros permezetőként. Mindketten arról álmodtak és ezért gürcöltek egy életen át, hogy egyetlen ivadékuk többre vigye, mint ők. Amikor a várostól nem messze lévő tanyájukon szinte egy napon érte őket a halál (infarktus és stroke), boldogan adták vissza lelküket a teremtőnek, azzal a megnyugtató tudattal, hogy fiúk Kensako erős, életrevaló, sikeres férfivá cseperedett.

Kensako fekete öves karatés, egyúttal hatszoros kendo bajnok. Van egy speciális kardkombinációja, amelyet róla neveztek el. A Kensako vágásnak az a lényege, hogy megtévesztve az ellenfelet, a levegőbe emelkedik, ott 360 fokos fordulat tesz, majd mielőtt visszatérne a talajra, a japán karddal (szimbolikusan persze) lecsapja a másiknak a fejét.

Kensako kicsiny gyermekkorától mindenért rajongott, amire az volt írva, hogy made in japan. Még a Deep Purple együttes Made in Japan című lemezét is megvette, pedig a rock nem különösebben érdekelte. Kuroszavát imádta, esténként haiku kötetetek olvasott, az órája pedig Casio márkájú lehetett csak. A japán mániája talán azzal kezdődött, hogy meglátott egy gésát, amint a virágzó cseresznyefa előtt áll és különös tekintettel néz a fényképezőgép optikájába. A további oldalakon már más pozicióban volt látható a titokzatos nő, ami tovább gerjesztette benne a vágyat, minél előbb megismerhesse azt az országot, ahol ilyen földöntúli szépségek élnek. A gésa fotókkal megjelent Playboy-t megőrizte, mint ahogy az immár egyedülálló mangagyűjteményét is. Az országban nincs még egy ember, akinek ilyen mennyiségű japán erotikus, pornó képregény kollekciója lenne.

A traktoros permezető és a bérszámfejtő egyetlen gyermeke előbb a helyi gimnáziumban tanult, majd jeles bizonyítványának köszönhetően Debrecenbe került. Az egyetemet summa cum laude végezte, ezt követően pedig ösztöndíjjal az USA-ban, utána pedig Japánban képezte magát tovább. A Kensako Jumpei nevet is a szigetországban vette fel. Közgazdászdiplomát szerzett, ezt követően pedig intenzíven az üzleti menedzsmentre fókuszált. Válságmenedzser lett belőle, természetesen már a névjegykártyáján is ez a tevékenység szerepelt.

Ennek a gondosan tervezett, minőségi anyagra (bambusz) nyomtatott információnak (válságmenedzser) mágikus hatása van. Kensako Jumpei-re azt követően, hogy egy haiku halk és szuggesztív elmondása közben átnyújtja névjegyét, úgy tekintenek, mint egy szamurájra, aki keleti bölcsességével, harci tudományával, bátorságával, kikezdhetetlen erkölcsével rendet tesz maga körül.

Kensako Jumpei válságmenedzseri agyára, könyörtelenségére, és éles kardjára mindenhol szükség volt, hiszen nem létezett olyan terület, ahol nélkülözni lehetett volna a tudását. Sajnos azonban már nem sokat tehetett,, bár az is kérdéses mit akartak éppen tőle, az utolsó szamurájtól? Az egészségügyben végül teljességgel felszámolta a kórházi ágyakat, megszüntette a TB-alapon járó ellátást, a kötelező iskolai oktatás korhatárát levitte 10 évre, bezáratta a gimnáziumokat és felsőfokú intézményeket, a múzeumok anyagait külföldi aukciókon értékesítette, a vasúti közlekedést minimalizálta, a legtöbb sínpályát felszedette, az áram és gázfogyasztást napi három órában engedélyezte, az országot pedig mezőgazdasági termelésre állítatta át, ami azt jelentette, hogy minden mozgatható kéz a gyapotszedést segítette. Nem sokan dolgoztak a földeken, mert aki tudott más országban vállalt inkább munkát.

A mátészalkai szamuráj elvégezte a rábízott munkát majd nem sokkal később kilehelte a lelkét. Biztosan létezik ide illő haiku, gondolom megtalálja majd valaki azt is. Kensako Junpei a menedzserbetegség szövődményeibe halt bele. Halálos ágya mellett csak mangákat találtak, valamint egy régi Playboy magazint, benne a meztelen gésa izgató fotóival.

TAHÓ ERNESTÓ

Ernesto nem túl vonzó, lányos arcú, csenevész kölyök volt. Élete egyszerű mederben csordogált, vagyis inkább egy kiszáradt csatornában.

Anyja térdig érő tiroli bőrgatyát, piros tréningeket fehér csíkokkal, libafos színű kordbársony gyerekzakókat, alá pedig egy mérettel nagyobb L-es poliészter ingeket vett neki. Többnyire tíz-tizenöt évvel maradt el az aktuális divattól, de a Móric bácsitól megörökölt, Weimarban vásárolt nagykabáttal ez már inkább 50 évnyi lemaradást jelentett. Iszonytató látványt nyújtott a háború előtti örökségbe bújtatott, akkor éppen a kilencedik születésnapját ünneplő Ernesto. Nem akart neki rosszat az anyja, egyszerűen csak ilyen ízlése volt.

Ijesztően nézett ki a dohos szagú ruhákban, rossz volt vele együtt megjelenni. Társai, érthető módon, sosem hívták játszani, később pedig szándékosan felejtettek el neki szólni, hol lesz házibuli. A lányok hülyének nézték és messzire kerülték.

Így telt el Ernesto gyermek és ifjúkora. Ócska ruhák, magányos séták, Verne-összes. Hátrányos helyzetét azonban súlyosbította, hogy minden megaláztatás ellenére mégis megőrizte kedvességét, nyitottságát, barátságos jellemét, amit a környezete képtelen volt elviselni. Nem értették, miként tud kedvesen viselkedni az, akit lebuziztak, lezsidóztak, de volt komcsi cigány és büdös paraszt is.

Ernesto csak mosolygott és továbbra is békésen beszélgetett azokkal akiket útjába sodort az élet. Ezt, a minden érdek nélküli érdeklődést és kérdezősködést végképp nem értették: mit akar ez? Talán rendőr? Miért csinálja ezt? Normális ember így nem viselkedik, mondták egymásnak, persze azért alaposan kihasználták, mert ugye egy kedves ember éjjel biztosan hazaviszi őket kocsival, ingyen átadja a lakását, elvégzi helyettük a munkát, amit a végén úgysem fizetnek ki neki. Ernesto ideális alany volt ehhez.

Sokan hitték, Ernesto sosem fog változni, örökre megmarad ártatlan, kedves baleknak, akitől bármikor kérhetnek szívességet, hisz sosem mond nemet. Tévedtek.

A balfékként elkönyvelt Ernestonak egy nappal a harmincnyolcadik születésnapja előtt jött meg az esze. Persze nem magától, kellett ehhez egy tetovált testű barom, aki ügyeletes alázóként beletaposott Ernesto ártatlan, gyermekded lelkébe. Úgy beszélt vele, mint egy elvonási tünetekkel küszködő drogos, agresszív volt és nagyhangú, olyasmit hadovált, hogy Ernesto tehetségtelen, nem ért a szakmájához, a legegyszerűbb feladat megoldására is alkalmatlan, ami persze nem igaz, hiszen Ernesto az egyik legjobb IT szakértő a cégnél.

Ernestonak ekkor lett végképp elege a kedves, barátságos, jó fiú szerepkörből. Idomulni kezdett a környezetéhez. Megtanult nemet mondani. Nem engedte többé, hogy pehelykönnyű egokirályok arcon köpjék és minősítsék. Ha belépett egy boltba nem köszönt többé, hiszen neki sem köszönt senki. Barátságtalan és lekezelő lett, nem válaszolt a levelekre, telefonon senkit sem hívott vissza, nem adott többé borravalót, csak akkor segített másoknak ha fizettek ezért, ha pedig megismerkedett egy nővel, úgy tett, mintha nem érdekelné a másik. Nem érdeklődött többé, immár flegma és unalmas volt.

Egyedül a megjelenésével foglalkozott. Lecserélte a ruhatárát és már az anyja "elment az eszed, hogy ilyenekre költöd a pénzedet?" tirádái sem bizonytalanították el. Öltönyöket, menő ingeket, bőrcipőket vett. A pénz nem számított, csak az, hogy minél újabbak és divatosabbak legyenek. Külsőleg mindenképpen megújult, rá sem lehetett ismerni. A finom selymeknek, puha tapintású anyagoknak és persze a tanult modortalanságának köszönhetően immár mások szemében is izgalmas, érdekes, értékes és fontos embernek tűnt.

Ernesto visszataszító tahó lett, egy igazi gennyes alak. Igaz, azóta elismerik, felnéznek rá, jobbnál jobb megbízásokat kap, körön belülre került, a nők tapadnak rá, minden héten buliba hívják. Ezt a típust ugyanis már jól ismerik, megbíznak benne. Imádják.

2017 augusztus

IBOLYÁNAK FÁJ A FOGA

Pokoli fogfájás kínozta Ibolyát. Az ágyában vergődött, jajgatott és izzadt , reménytelen helyzetében pedig immár azért könyörögött, adjanak neki egy pisztolyt amellyel véget vethet a szenvedésnek. Mivel e kérését senki sem teljesítette, ezért Ibolya továbbra is úgy érezte, több tonnás elefántbika taposott rá az állkapcsára, azonnal összeroppantva a csontokat, a fogait apró rizsszemekké törte, az éles fogszilánkok, fogkövek pedig mélyen belefúródtak a gyulladt ínyébe, szétszabdalva ezzel a lágy részeket, nyelvet, nyelvgyököt, foghúst, amikor pedig a dühödt elefánt az állkapcsán állva feldobta magát a levegőbe, majd másodpercnyi idő múlva a súlyos test visszazuhant, felért a koponyatöréskor tapasztalható halálközeli élménnyel.

A félholt Ibolyára a barátnője talált rá. Éppen a piacról jött visszafelé, akkor jutott eszébe beugrani hozzá, bár amikor meglátta az üvöltöző, rázkódó testű nőt, első pillanatban ő sem tudta mit kellene tennie vele. Mivel nagyon szereti Ibit, nyolc évig egy padban ültek az általánosban, ezért neki is eszébe jutott a csőre töltött fegyver, amit akár ő maga is elsüthetne. Fejre célozna, gondolta magában, hiszen minek szenvedjen tovább az Ibi, ha már úgy sem lehet rajta segíteni. Mivel még sosem került ilyen helyzetbe, időre volt szüksége, csakhogy gondolkodni tudjon, addig pedig kérdésekkel próbálta életben tartani Ibolyát.

- Vettél be gyógyszert?
- Mit?
- Gyógyszert. Fájdalomcsillapítót.
- Haldoklom.
- Azt kérdeztem, van benned gyógyszer?
- Van. Meghalok.
- Hozok be még gyógyszert. Hol van?
- Elfogyott.
- Mindet bevetted?
- Mindet. De már mindegy nekem, nem segített. Meg akarok halni. Annyira fáj!
- Miért nem mentél orvoshoz?
- Hova mentem volna?
- Évek óta nem jársz fogorvoshoz.
- Négy fogam van csak.
- Arra is vigyázni kell.
- Megőrülök! Nagyon fáj, ölj meg, vagy csinálj valamit! Könyörgöm Detti!

Detti megijedt. Attól tartott, Ibolya valóban belehal a fájdalomba. Bármi áron tehát, de el kell vinnie a fogászatra. Ekkor azonban beléhasított a gondolat, a fogorvosok sztrájkolnak. Persze, mikor is tennék ezt, ha nem éppen most, amikor Ibolya maradék négy szuvas foga begyulladt és ki akar lökődni a szájából.

- Ibi, figyelj! Hallassz engem? Hahó, Ibi! Itt vagy még? Ne menj el könyörgöm, ne menj el!! Ibi!
- Hallak.

Detti alányúlt Ibinek, aki a karját erőtlenül átfonta a nyakán, ennek a poziciónak köszönhetően megtudta emelni Ibit. A barátnője szájából kipárolgó erős szájszag zavarta ugyan, de igyekezett nem odafigyelni erre. ÍArra gondolt, minél előbb el kell jutniuk Feri "Dokihoz", aki egy parányi, alacsony belmagasságú garázsban rendezte be fogorvosi rendelőjét.

Feri "Doki" autodidakta. Valójában asztalosként végzett a 423-as Diós Károly Faipari Szakmunkásképzőben, de sosem dolgozott a szakmájában. Kanyargós élete során volt kőműves, autószerelő, hajóács, villanyszerelő, lángossütő, cukrász, hullamosó, lemezlovas, fürdőmester, csatornatisztító, favágó, birkapásztor, mixer, kidobóember, bőrdíszműves, napközis nevelő, mezőgazdasági gépkezelő és mentős. Ibolya pechéje azonban zárva volt a garázsrendelő is.

Nem volt mit tenni, Detti visszavitte az ájult Ibit a lakására, majd a konyhában maga látott hozzá a műtéthez. Vágott, kalapált, reszelt, vérben úszott a linóleum, még a csempére is ragadtak húscafatok, de Ibi maradék négy fogát sikerült röpke két óra alatt kihúzni. Komplikáció szerencsére nem lépett fel, továbbá nem maradt az ínye alatt letört gyökérszilánk. Ibolya ma már boldog, igaz csak pépes ételt képes a szájába venni. Mint mondja, szerencsésnek érzi magát, hogy ilyen barátnője van, mint Detti.

SZÍVÓS BÁCSI MEGMONDTA

Aki látta már Szívós Gézát a lépcsőházban, amint nagyokat zihálva, két kézzel a korlátba kapaszkodva megpróbál feljutni a második emeleti udvari lakásába, még véletlenül sem gondolhatja, hogy jó erőben lenne a 85 éves özvegyember. Őszintén szólva inkább az a benyomása támad a szemlélőnek, Szívós bácsinak már csak napjai lehetnek hátra, feltéve, ha túléli a lépcsőzést.

Sokan kívánják azt, hogy soha többé ne érjen fel a másodikra, inkább kapjon végre a szívéhez, majd jajszó nélkül bukjon le a lépcsőn és összecsukló krumpliszsákként pörögjön egészen a földszintig, lehetőleg holtan.

Szívós bácsi a bérház gyűlölt lakója. Már a háború előtt is ebben a hetedik kerületi épületben élt, csakhogy nem bérlőként, hanem tulajdonosként. Az egész ház az övé volt, de aztán jött a soron következő kurzus, amely lelkiismertfurdalás nélkül vett állami tulajdonba gyakorlatilag bármit.

Szívós bácsi megadta magát a történelemnek. Eleinte ugyan háborgott, de a munkatáborokat megjárt barátai figyelmeztették, jobban teszi, ha inkább csendben marad. A tanácsot megfogadta, többé a hangját sem lehetett hallani. Szerényen éldegélt, időnként cukrot, csokinyuszit adott a házban fogócskázó gyerekeknek, gondosan locsolta a gangon napoztatott muskátlit, vitája soha senkivel nem volt. De akkor mégis, miért éppen ő lett a Rumba utca 89. gyűlölt lakója, miért várja a lakók többsége Szívós Géza eltűnését?

Megütött valakit? Provokált? Szidta a szomszédait? A szemetet a folyosóra öntötte? Hazudott? Nem fizette a közös költséget? Dehogy, éppen ellenkezőleg. Minden hónapban ő utalja át elsőként a rá eső összeget, nehogy a ház miatta kerüljön mínuszba.

A közhangulat akkor változott meg, amikor menesztették az előző közös képviselőt, mert a negyediken lakó Vértesi lakótársnak eszébe jutott, ismer valakit, aki fele ennyiért is vállalná a társasház ügyeinek intézését. Hamarosan bemutatták a fiatalembert Csákány Imrét, aki megnyerő modorával, magabiztosságával, nagyívű terveivel percek alatt lehengerelte a lakóközösséget. A nők többségét szinte elvarázsolta, volt, aki reménytelenül szerelmes lett a kékszemű gondnokba. Csákány Imre az első lakógyűlésen azzal a felkavaró mondattal indított, hogy "adjanak nekem 10 évet és rá sem fognak ismerni a házra". Logikus okfejtésének lényege az volt, túl nagy itt az átjárás, mert a kapu mindig nyitva van, azonnal zárat kell rá szerelni, ismeretlen, idegen bérlők jönnek-mennek, ki tudja mit művelnek a falakon belül, biztosan rongálnak, ezt ellenőrizni kell, továbbá a ház rendkívül elhanyagolt, nem lehet elodázni a felújítást, ennek elvégzéséhez azonban nagyobb tőkére lenne szükség. Ha nem akarnak katasztrófát, vagyis nem várják meg amíg rájuk dől ez a romhalmaz, mindenkinek bele kell adnia a megtakarítását. A lakók nem voltak gazdagok, csupa kisember, de megpróbált mindenki betenni a közösbe néhány milliót. Szép summa gyűlt össze, akár el is lehetett volna kezdeni a renoválását. Teltek a hetek, hónapok, évek, de a beígért korszerűsítésről hiába kérdezték Csákány Imrét, ő csak mosolygott és sokadjára türelmet kért.

Így múlt el újabb négy hosszú esztendő, majd amikor a főfal megrogyott, és a statikusok konkrétan életveszélyt jeleztek, érthető lett volna az elementáris tiltakozás, felháborodás, de meglepő módon a lakók, egyetlen ember kivételével, még mindig vakon bíztak Csákány Imrében.

És hogy ki volt az, aki gyanakodott? Igen, Szívós Géza javasolta egyedül, hogy menesszék Csákányt, mert szerinte szélhámos, ellopta a felújításra összegyűjtött hatalmas összeget. Nagy nehezen sikerült összehívni a közgyűlést, ahol azonban Csákány dühödt beszédet intézett a lakókhoz, elsősorban persze Szívós Gézának címezte mondandóját. Azzal vádolta meg az idős embert, hogy azért áskálódik ellene, mert valójában befolyást akar szerezni a házban, sőt vissza akarja kaparintani magának az egész ingatlant, csakhogy aztán idegenekkel, mindenféle jöttmenttel népesítse be. Harácsol, üzérkedik, manipulál, nincs tekintettel az itt élőkre, csakis a saját önző érdekei vezérlik, ismételte el indulatosan Csákány Imre.

A lakók, ha nem is itták a szavait, de mintha mindannyian ugyanazt a tudatmódosítót szívnák az orrukba, még mindig hittek a sármos közös képviselőnek, aki persze nem a közös ügyekkel foglalkozott, hanem csakis a sajátjával. A lakók azonban képtelenek voltak ezzel szembesülni, az igazságot pedig már nem ismerhették meg. Szerda délelőtt 9 óra 40 perckor csak egy roppanásszerű hangot hallottak, majd mielőtt eszmélhettek és kirohanhattak volna, az épület rájuk omlott. A kiérkező katasztrófavédelmisek és mentősök már csak holttesteket találtak a romok alatt.

Szívós Géza az egyetlen, aki életben maradt. Mindezt annak köszönhette, hogy ezen a délelőttön, akármennyire is igyekezett, már nem volt ereje felvánszorogni a második emeleti lakásába. Kicsoszogott hát a házból, majd a közeli parkban leült egy padra pihenni. Onnan nézte végig, amint összedől és a porfelhőben eltűnik a Rumba utca 89.

2017 augusztus 7.

SUTA AZ UFONAUTA

Ki ne emlékezne a híres muzsikusra, aki 2017. augusztus 6-án tűnt el, napra pontosan pontosan negyven évvel ezelőtt? A rajongói által csak Suta-nak becézett sztár a bögölyi, Magyarok Nyilai fesztiválon lépett fel utoljára, ahol szokásához híven a koncert végén szenvedélyes beszédet mondott, szemtanúk szerint kissé őrült beszédet, amit persze átitatott Suta nemzeti elköteleződése és aggódása a magyar jövő miatt. Suta meglepő módon nem bőrszerelésben és szegecses kiegészítőkkel, karkötő, nyakörv, pisztolytáska, hanem matyóhimzéses fehér ingben és a hozzá illő népviseletben adta elő műsorát, majd a színpad mellé támasztott lépcsőn elhagyta a helyszínt. A technikusoktól és szállítóktól elmenőben csupán annyit kérdezett, "jó voltam?", majd kiabált velük, hogy lusta férgek, pakoljanak össze azonnal. Sutát azóta senki sem látta.

Suta rejtélyes eltűnése a rockvilágból sok éven át élénken foglalkoztatta a közvéleményt, de aztán egyre kevesebbet beszéltek róla. Felesége időnként még adott interjúkat, ahol "az éjjel érkező", örökké szerelmes férjéről beszélt, felidézve közös nyaralásaikat, majd ezek az érzelmes visszaemlékezések is ritkultak, végül eltűntek. Suta rajongói tavaly ugyan még visszatértek Bögölyre, ahol Suta zenésztársai emlékkoncerten tisztelegtek és elénekelték Suta dalait, de azóta Suta is csak egy feledésbe merült földi halandó. A rendőrség öt év elteltével lezárta Suta nyomozati aktáját, majd az összegyűjtött információkkal teli, "Eltűnt "" feliratú dossziét elsüllyesztették a központi irattárban.

Egy lelkes miskolci amatőr csillagász és rocktörténész Prónai Péter azonban meglepő interjút adott a Holografikus Híradónak. Elmondta, évek óta nem hagyta nyugodni a Suta történet, különösképpen azért nem, mert a Kocka közepén állok című Suta ballada az ő életére is nagy hatással volt. Ezért kezdett nyomozni a mulatós dalokat is éneklő rocksztár után. A HH-nak átadott egy négydimenziós képfelvételt is, amelyet űrtávcsővel és egy nagy teljesítményű űrkamerával készített. A rövid, mindössze 24 másodperces, kissé szemcsés és életlen mozgóképen viszonylag jól kivehető egy vízszintes irányban haladó azonosítatlan űrjármű, de ami különössé teszi e páratlan dokumentumot, hogy Prónai állítása szerint a Naprendszeren kívül száguldó csészealj pilótafülkéjében Suta ül, ő vezeti a járművet.

Természetesen Prónai bejelentése elképesztő vitákat váltott ki. Tudósok, csillagászok, jövőkutatók, politikai elemzők azonnal tiltakozásukat fejezték ki. A legenyhébb jelző Prónaival kapcsolatban az, hogy szélhámos, tudatlan amatőr, szenzációhajhász barom, de Suta még élő rajongói is mérhetetlen gyanakvással fogadták a miskolci csillagász, rocktörténész szavait. Az átadott rövidfilmet a Nemzeti Központi Digitális Dokumentációs Hivatal szakemberei kezdték el vizsgálni, de végül nem találták hitelesnek a felvételt.

Prónai nem adta fel, mert meggyőződése, hogy az UFO-t valóban Suta vezette, sőt, Suta múltját jól ismerve arra a következtetésre jutott, hogy az eltűnt énekest nem a földönkívüliek rabolták el, hanem éppen ő maga kereste a kapcsolatot az ismeretlen civilizáció tagjaival. Ennek a megállapításnak csupán az mond ellent, hogy Suta, finoman szólva bizalmatlan az idegenekkel szemben, olykor pedig kifejezetten gyűlöli őket. Persze mindezek tudatában még érdekesebb, hogy Suta 2017. augusztusában vajon miért ült be a földönkívüliek járművébe, és miért repül velük azóta is?

Prónai Péter a személyét ért támadások ellenére, vagy talán éppen ezért még szenvedélyesebben kezdett kutatni. Heteket töltött házi csillagdájában, csakhogy újabb képeket rögzíthessen a Suta vezette repülő csészealjról. Végül egy kora tavaszi éjjelen sikerült távcsőjével ismét elkapni a légi járművet, melyet ezúttal is Suta navigált. Prónai most már sokkal élesebb felvételt készített. Amikor megnézte a képeket, megdöbbent, mert hiába telt el negyven év Suta eltűnése óta, a zenész semmit sem változott, az idő megkímélte a vonásait. Szemernyit sem öregedett.

A rocktörténésznek merész gondolata támadt. A csillagdában lévő lézeres jeladóját ráirányította Suta járművére, azt remélve, hogy ha sikerül jól céloznia, akkor felveheti a kapcsolatot a távoli galaxisban repkedő zenésszel.
Néhány perccel az első lézernyaláb morzejeleinek kibocsájtása után válasz érkezett az űrből.

- Itt az Atmorosphos űrjármű, az Omon galaxisból. Ki vagy?
- Prónai Péter a Földről.
- Mondd még egyszer! Ki vagy?
- Prónai Péter, Miskolc.
- Ó baszkikám, Miskolcról?  De jó hallani egy magyart. Hogy találtál meg?
- Űrtávcsővel.
- Te vagy az első, aki észrevett.
- Évek óta figyellek.
- Az Avasi lakótelepen laksz?
- Aha. A tizediken van egy kis garzonom.
- Öregem, te még emlékszel rám? Azt hittem mindeki elfelejtett.
- Majdnem mindenki, de én nem! Ugye biztosan te vagy Suta a híres zenész?
- Jaj de rég volt az már amikor én még énekeltem! Mikor is? Földi idő szerint 10 éve?
- Negyven.
- Ja, negyven.
- Mit csinálsz ott fent?
- Pilóta vagyok. Mindig is erre vágytam.
- Meg sem tudok szólalni. Csészealj pilóta lettél?
- Ezredesi minőségben. Megkaptam az Omon állampolgárságot is. Boldog vagyok.
- Már nem is énekelsz?
- Nem. Az a múlt.
- Foglalkoztat még a magyarság, a nemzeti érzelem?
- Néha, de nem komolyan. Az Omon az új hazám. De mesélj, mi van nálatok!
- Semmi különös.
- Akkor az a szar ami régen?
- Valahogy úgy.
- Migránsok?
- Nem nagyon.
- Na, ne rizsázzál! Amikor még ott voltam, tele volt velük minden.
- Tényleg nem.
- Péter, ugye jól értettem a neved?
- Igen, Péter.
- Figyelj Péter. Ha nagyon akarod elhozhatlak ide. Elintézem neked is az Omon állampolgárságot.
- És jó ott neked?
- Mi az hogy? Sosem volt jobb.
- És ezt most nem álmodom?
- Mit?
- Hát azt, hogy veled beszélek, Sutával a híres zenésszel.
- Francokat álmodsz. Ez a valóság. De ne beszélj erről senkinek, bolondnak hinnének.
- Már most is annak hisznek.
- Akkor az lesz a legjobb, ha elmegyek érted és elhozlak. Van kedved jönni?
- Mi az hogy.
- Ez a beszéd. Holnap éjjel az Avasi lakótelep közelében landolok, de sok idő nincs a beszállásra. Ha látod a fényt, rohanj és megyünk.
- Suta, hálás vagyok neked.
- Ne hálálkodj. Földik vagyunk nemdebár?

Prónai Péter miskolci amatőr csillagászt és rocktörténészt 2057. augusztus hatodikán látták utoljára az egykori egyetemi Boci bárban. Senki sem érti mi történhetett vele, bár bírálói gúnyosan és hangosan nevetve megjegyezték, biztosan egy UFO vitte el.

2017 augusztus

VILMA A TELJES ÖSSZEOMLÁS SZÉLÉN

Vilma éppen a konyhabútort kezdte volna baltával felaprítani, mikor Rezső megnyomta a bejáratnál lévő csengőt. Ez nem a ma divatos, barkácsáruházakban viszonylag alacsony áron beszerezhető praktikus szerkezet, amely lágy, temperált tónusban Mozartot játszva figyelmeztet, vendég érkezett. Nem, ez kattogó, fémes, durva zajú elektromos rendszer, mintha nem is csengő, hanem egy II. világháborús gépfegyver bocsátaná ki e fülsértő, kerepelő hangot, amin persze nincs mit csodálkozni, hiszen Vilma csengője legalább negyvenéves szerkezet, de az is lehet, hogy már Pest 45-ös ostroma idején is ez működött a lakásban.

Vilma zaklatott hónapokat élt át. Szakmájában a legjobb volt, mégis "csopiban", csoportos létszámleépítés keretében kényszernyugdíjazták, Ekkor szembesült a helyzettel, vagyis inkább döbbent rá arra, semmi jelentős tartaléka nincs. Kapkodva úgy határozott, eladja lakását, vesz egy kisebbet, a különbözetből pedig kihúzza majd néhány évig. Hogy utána mi lesz, bele sem mert gondolni.

Talált is egy neki tetsző, a korábbihoz képest fele akkora lakást, lefoglalózta, ezzel egyidőben pedig megpróbálta értékesíteni a sajátját. Idegőrlő feladatnak bizonyult mindez, hiszen időprésbe került. Szinte az utolsó pillanatban, a költözés előtt pár héttel talált vevőt, aki előlegként több millió forintot helyezett Vilma gondosan ápolt kezeibe. És ez a kéz, Vilma keze az átvett összeget belehelyezte a Réka szekrénysor legalsó fiókjába, az édesanyjától örökölt aranyékszerek, valamint az "egyéb kiadások" feliratú boríték mellé.

Hiba lenne tagadni, Vilma időnként úgy viselkedik, mint egy Almodovar teremtette nőalak. Filmtörténeti szempontból súlyos hiányt jelent az a tény, hogy Pedro nem ismeri Vilmát, így kiváló színészi kvalitásai ellenére még egy jelenésnyi, akár szöveg nélküli apró szerepet sem kaphatott az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén című nagysikerű filmben, pedig Vilma spanyolos arcéle, égő barna szeme, gyönyörű hangja üditően hatott volna a vásznon, az 1988-as bemutatót követően pedig az Oscar-gála közönsége is felállva tapsolhatott volna az addig ismeretlen magyar színésznőnek.

Vilma a közelgő, remélt költözés okozta izgalmak hatása alatt beszűkült tudatállapotba került, ennek következtében pedig megfeledkezett arról, hol is él valójában, mint ahogy arról sem vett tudomást, a lerobbant műszaki állapotban lévő, felújítandó házat, melyet éppen elhagyni készül, felállványozták.

A malterral szennyezett fémtraverzen pedig ott állt lesben, majd mászott fel a vaslétrákon a negyedik emeletig az a valaki, aki napok óta figyelte, Vilma mikor megy le végre a közeli Príma élelmiszerboltba vajért és kifliért. Végül Vilma, megoldva érezve a lakáseladás bonyolult logisztikai feladatát, immár megkönnyebbülten és boldogan, valóban leszaladt öt percre, de csak egy liter tejért, mert elfogyott a készlete és nem tudott a reggeli kávéjába önteni.

Öt perc tehát. Vilma megvette a tejet, ezidő alatt pedig az állványzat enyves kezű pumája behatolt az őrizetlenül hagyott lakásba. A Réka szekrénysor legalsó fiókjából kiemelte az ott tárolt, foglalóként szolgáló milliós összeget, az ékszereket és az "egyéb kiadások" feliratú borítékot.

Vilma letette a konyhaasztalra a dobozos tejet, majd észlelte, valaki járt a lakásban. Ekkor valóban almodovari nőalakká vált és eljutott a teljes idegösszeomlás szélére. Csoda, hogy képes volt mindezt túlélni.

A történtek ellenére összekaparta maradék erejét, banános dobozokba csomagolta az életét, amit pedig nem tud magával vinni az új lakásba, zongorát, lexikonokat, mosógépet, a barátainak ajándékozott. Megpróbál nem gondolni a betörésre és a veszteségre, így csak az álmaiban jönnek elő a lidérces események. Legutóbb azt álmodta, hogy a konyhabútort nem tudja elvinni, az új tulajnak pedig nem kell, ezért dühösen kezébe vette a baltát, csakhogy szétforgácsolja, apró darabokra hasítsa a berendezést.

Rezső a legjobbkor érkezett tehát. Azzal, hogy e korai órán, reggel negyed kilenckor megnyomta Vilma csengőjét, egy beláthatatlan következményekkel járó újabb ámokfutástól kímélte meg barátját. Igen, a barátját, mert bármily hihetetlen, mindketten hisznek abban, létezik barátság férfi és nő között.

2017 augusztus 5.

A VILÁG LEGLASSÚBB ÚSZÓJA

Editke a nyugdíjas gépírónő kecsesen, méltóságteljesen, egyenes fejtartással tempózott a Tiszavirág uszoda 25 méteres medencéjében. Gondosan ügyelt arra, nehogy a haja vizes legyen, mert fodrászra csak kéthavonta tudott áldozni a nyugdíjából, a klóros víznek pedig egyetlen cseppje is elég ahhoz, hogy elcsúfítsa és jóvátehetetlenül tönkretegye a frizuráját.

Reggel hatkor már minden pályán úszott valaki, de Editke ezúttal is időben érkezett, így délután kettőig csakis az övé volt a négyes. Amúgy az a legjobb hely, a győztesek, az olimpiai és világbajnokok pályája, aki ott úszhat nagy eséllyel mindig nyer, hiszen onnan jól látja hol tartanak a többiek, ki gyújtja be éppen a rakétákat és próbál gyorsítani.

Editke nagyon lassan úszott, előtte nem hullámzott, nem tajtékzott a víz, nem kavart örvényt maga után, útját nem kísérték légbuborékok melyek a szájából kifújt levegőnek köszönhették volna rövidke létüket, mert Editke alig vett levegőt, azt a keveset pedig amit beszívott és felhasznált, nagyon finoman fújta ki, a szája sosem érintette a vizet, így az is száraz maradt, éppen úgy mint a haja.

Hetente háromszor edzett, de előfordult, hogy négyszer is lement és teljesítette a maga által kitűzött távot, ezer métert. A pillangóúszást nem szerette, a gyorsot sem, a hát nem nevezhető az erősségének, így maradt a mell. Abban viszont nagyon jó, leszámítva az úgynevezett utazósebességét, amely szinte mérhetetlen, sporttörténeti szempontból negatív csúcs, de ezzel Editke is tisztában van, sőt büszke arra, hogy ő a világ legjobb lassú úszója.

Edzője nincs, így egyedül állítja össze az edzésprogramot, tervezi meg a kalóriabevitelt. Korábban a férje volt a trénere, de ő már nem lehet Editke mellett. Egy orvul támadó infarktus vitte el 82 karácsonya előtt. Editke akkor fogadta meg, Endre nélkül is úszni fog, és ha Endre, onnan fentről nézi majd, büszke lehessen rá. Editke biztos abban, hogy Endre figyeli a tempózását és talán instrukciókat is ad, csakhogy tökéletes legyen az ezer méter mell.

Editke, a világ legjobb lassú úszója a Tiszavirág uszodában kezdte sportpályafutását. Ott dolgozta ki egyéni, utánozhatatlan technikáját, amelyet azóta is képtelenek mások lemásolni. Amikor hétórás edzése után tökéletes frizurájával kilép a medencéből, büszkén tekint körbe, időnként a kezét is felemeli, mintha éppen most nyert volna olimpiai aranyat, mosolyog, fejével pedig biccent az üres lelátó felé.

Neki azonban nem integet senki, nem rohannak hozzá aláírást kérni, nem készül róla színes poszter, mint ahogy mikrofonerdő sem várja a táv végén, csakhogy izgatott riporterek arról beszéltessék, miként érzi magát az uszodában egy ilyen nagy teljesítmény után. Végtére is teljességgel érdektelen, hogy valaki milyen gyorsan, vagy éppen lassan úszik, ettől nem változik a világ. Editke mellúszása is csak Endrét érdekelte, mert imádta sportos feleségét és kedvesen "édes kis világbajnokomnak" szólította.

Aranyélet volt, igen, itt a Tiszavirágban.

KOSSUTH DÍJAT A KOZMETIKUSNAK

Zsóka kozmetikus a második kerületben. Korábban Újpalotán nyomkodta és tisztította az aknés arcokat, de barátnőjének köszönhetően jobb helyet talált magának a Rózsadomb egyik felkapott fodrászatában, ahol tavasszal megüresedett egy állás. Elődje, talán felesleges is mondani, lepattant Londonba és ha Zsókának szerencséje lesz sosem jön vissza. Általában senki sem jön vissza, így Zsóka aloa verás kezeléséinek és intim gyantázásának nem lesz konkurenciája.

Zsóka örökké jókedvű, sokat beszél, sosem panaszkodik, pedig már két házassága is totális kudarccal végződött, de ez nem rendítette meg a szemrevaló negyvenéves nőt, hangulata már-már irritáló módon tökéletes, és nem ingadozik soha.

Zsókát a fodrászat összes dolgozója megkedvelte, ami ugyancsak ritkaságszámba megy, hiszen eddig minden újonnan érkezett kolleginát utáltak és elüldöztek, de Zsóka kicsattanó életkedve őket is kirángatta az állandó lehangoltságból, és a gonoszkodás ördögi körforgásából. Egyszóval Zsóka főnyeremény a tulaj szemében, de a vendégkör is rajong a szőke, telt keblű, csillogó szemű kozmetikusért.

A Kékbimbó fodrászat és kozmetika felvirágzott Zsóka érkezését követően, ha valaki szeretne Zsóka székében szépülni, annak hónapokkal korábban be kell jelentkeznie. Legközelebb szeptemberben lesz szabad hely Zsókánál, ami valóban azt jelzi, az aranykezű mester csodát tett a Kékbimbóban.

E rendkívüli siker híre meglepő módon ezúttal a felsőbb köröhöz is eljutott. Éppen a legjobbkor hiszen véget ért a vizes vébé, ahol mindenkit kitüntettek akit csak tudtak, a kitüntetési láz azonban nem hagyott alább.

Zsókát az egyik főfejes felesége mentorálta. Oly sokszor és olyan szépen beszélt róla a férjének, hogy immár egyértelművé és elkerülhetlenné vált a közelgő kitüntetés.A Köztársasági Érdemérem Aranykeresztjére terjesztették fel, amit Zsóka pár héttel később a Parlament kupolatermében vehetett át. Az eseményről a híradóban bő kétperces beszámolót adtak, majd az esti ismétlésekben is helyet kapott, amely jelzi a kitüntetés súlyát, jelentőségét.

Ez történt augusztus első hetében, és innentől kezdve nem volt megállás. Zsóka minden évben kapott egy pénzjutalommal járó kitüntetést. Lett keresztje, kardja, koszorúja, végül Kossuth díjat kapott. Zsóka boldog volt, bár nem értette a körülötte zajlló felhajtást és folyamatos ünneplést, végtére is ő csak egy jelentéktelen kisember. Végül egy bennfentes kliense avatta be amikor az algás arcpakolásra érkezett. Zsókának kedvesen annyit mondott, minden megváltozott, most már a hétköznap hőseit is minden létező módon elismerik, a munkahelyeken mindenki visszajelzést kap a munkájára, ha pedig valaki jól végzi a dolgát rendkívüli pénzjutalomban részesítik.

Zsóka, aki rajongott az operettért, a Mosoly országa volt a kedvenc darabja, mindezt kétely nélkül elhitte, nem kérdezett többet. Várta a következő díjat, miközben boldogan kente az algát és tisztította az aknét.

2017 július 31.