PÉPPÉ VERÉSEM TÖRTÉNETE

Ma már nevetek rajta, de akkor majdnem belehaltam a szégyenbe. A történet röviden összefoglalva a következő. Cédéket vásároltam interneten keresztül egy szombathelyi gyűjtőtől, akiről utóbb megtudtam, hogy tagja a helyi sakk egyesületnek. Ennek nagyon megörültem, végre valaki, egy igazi szakértő, aki véleményt alkothat a "tudásomról". Megkérdeztem Tamástól, játszana-e velem majd egy-két partit.

- Nem megyek Pestre, de a testvérem szintén sakkozik, ő biztosan játszik veled. Amikor elviszi majd neked a lemezeket, beültök valahova és sakkoztok.

Így is történt. Megérkezett a testvére, bemutatkoztunk egymásnak, majd beültünk egy szerény vendéglátóipari egységbe. Tábla elő, kezdődött a játék.

Első parti. Nem tartott tovább egy percnél, csúfos vereség a részemről.
Második nekifutás. Egy perc húsz másodperc. Totális bukás.
Harmadik menet. Két perc. Szabályos kivégzés.

Mi van velem? Nem izgulhatok ennyire. Szedd össze magad - szuggeráltam magam bátorításképpen. Hiába. Teljes szétesés, megsemmisülés. Waterloo. Vagy inkább Mohács.

- Hogy tudsz ennyire jól sakkozni? - kérdeztem leizzadva ismeretlen partneremtől.
- Hogy érted azt, hogy ennyire jól?
- Képtelen vagyok ellened mit lépni. Ezt hogy csinálod? Hol tanultál meg sakkozni?
- Nem tudod ki vagyok?
- Nem. Csak annyit tudok, hogy Robinak hívnak.
- Valóban nem tudod?
- Nem én.
- Olimpiai ezüstérmes sakkozó vagyok, nemzetközi nagymester, a magyar válogatott tagja, én vertem meg az oroszokat a sakkolimpián.

Arra emlékszem, ez volt az a pillanat, amikor szétnyílt alattam az étterem padlózata. Elsüllyedtem, eltűntem, ledarálódtam.

- Szeretnél még játszani? - kérdezte.
- Hát, nem is tudom.
- Adok előnyt. Két tisztet.
- Nem, köszönöm.
- Akkor játszom háttal.
- Dehogy, de köszönöm.
- Jó, akkor játsszunk így.

Játszottunk. Vagyis én csak tologattam a bábukat, mint egy részeg hadvezér, aki azt sem tudja mi történik a csatamezőn az embereivel. Közben kihozták Robinak a tyúkhúslevest. Jóízűen kanalazta, közben pedig nem is nézett a táblára, csak lépett. Felesleges írnom, hogy ki nyert.

Ezt követően nagyon sokáig nem bírtam a sakkra gondolni. Nem játszottam, csak gyógyítgattam a lelki sebeimet. Csupán az vígasztalt, hogy megtudtam, mesterem Szombathelyen azt mondta közös ismerőseinknek, nem is játszottam annyira rosszul. Ruck Róbert nemcsak kiváló sakkozó, de még fair play játékos is.

Tegnap ismét játszottam és 4:2-re győztem. Szerencsém volt. Ruck nem járt Pesten.

2017 június 18.