2018. január 20., szombat

STEFI A RAKTÁRBAN


- Stefi, várnak a kasszánál.
- Megyek, sietek.
- Már itt is vagyok, csókolom Pista bácsi. Látom ma is a szokásos fél kiló fehér kenyér, tíz deka szalonna, és a két decis móréhalmi. Hiába mondom Pista bának, vegyen inkább teljes kiőrlésűt, nem tetszik rám hallgatni.
- Nem ám Stefikém, a gyomrom eztet szereti.
- Meg a két decist. Azt se hagyja el a Pista bá.
- Minek hagynám, mi maradna akkor nekem?
- Az egészsége Pista bá.
- Egészség? Nézzen rám! Hát így néz ki egy negyvenéves ember? Mutassom még egyet rajtam kívül a faluban, aki így néz ki! A fogak meg már nem is hiányoznak nekem.
- Mindig megnevettet a Pista bácsi. 970 lesz, ha nem kér mást.
- Mára ennyi elég lesz. Majd reggel jövök.
- Jöjjön ám a Pista bácsi. Tegyünk félre a móréhalmiból? Látom mások is viszik.
- Tegyen Stefikém, tegyen.

Stefi megvárja míg Pista bácsi kilép az ÁFÉSZ boltból, majd szapora léptekkel a raktárba siet.
- Stefi mit csinálsz már megint? Össze kellene rakni az üres uborkásüvegeket.
- Mindjárt pakolom Irénke.
- Siessél. Ma viszik a göngyöleget.
- Sietek.
- Ne itt irogassál, ezerszer kértelek rá.
- Már csak pár sor Irénke. Mindjárt végzek és számolom az üvegeket.
Stefi amióta elvégezte a nyolc osztályt, itt dolgozik a boltban. Megbízható munkaerő, még sosem lopott el semmit. Kasszázik, pakol, takarít. És ír. Rendíthetetlenül.
- Stefi, te bolond vagy. Komolyan hiszel ebben?
- Persze, hogy hiszek.
- Hányat írtál már eddig?
- Nem számolom.
- Csak írod. Majd megunod egyszer.
- Dehogy unom Irénke. Ez a jövő.
- A pályázat?
- Bizony.
- El se olvassák azok ott.
- De, biztosan elolvassák.
- Akkor miért vagy még itt?
- Azt én nem tudhatom.
- Lányom, mikor komolyodsz már meg?
- Irénke néni, egyszer sikerülni fog. Válaszolni fognak.
- Neked? Éppen neked?
- Válaszoltak már sokszor.
- És volt eredménye? Mit írtak?
- Hogy sajnos nem nyertem el a támogatást.
- Akkor meg?
- Legközelebb sikerülni fog.
- Butuska vagy Stefi.
- Ha másoknak sikerül, akkor nekem is fog.
- Átkozottul optimista vagy. Beszélek majd az anyáddal. Ki nyer ma szerinted?
- Sokan. Ma hallottam, hogy a Lajos bácsi fia a banktól havi többszázezret nyert a feleségével együtt,
- Befolyásos férj kellene neked Stefikém, akkor lenne csak esélyed.
- Ne tessék ilyeneket mondani.
- De ilyeneket mondok, csakhogy végre megjöjjön az eszed. De látom nem jön.
- Úgy beszél Irénke, mintha a feudalizmusban élnénk. Földesurakat, cselédeket, napszámosokat tetszik látni mindenhol. De ez már a 21. század.
- Na jól van Stefikém, hagyjuk. Megjött Endre a postával. Vedd át a leveleket.
Stefi átveszi, majd 200 forintot csúsztat Endre zsebébe. Izgatottan bontja ki az egyik küldeményt.
- Kapsz végre valamit?
- Azt írják, nagyon sajnálják, de nem áll módjukban támogatni a kérelmemet.
- Erről beszéltem.
- Nem adom fel.
- Álomvilágban élsz Stefikém, álomvilágban.
Stefi, csakhogy a főnöke ne lássa, letörli az arcán lassan legördülő könnycseppet. Bemegy a raktárba, majd ládákba pakolja az uborkásüvegeket. Most sincs hiánya.

2017 július 10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

KÉSSEL A KEZÉBEN JÁRKÁLT

Mikor máskor, mint éppen most húsvétkor estem ágynak, megállás nélkül töltöm a zsebkendőket, miként politikus a kolbászt tiktozott közösségi...