KLEMENTNÉ RENDEL

Özvegy Klement Józsefné látványosan meggazdagodott. A korábban szerény körülmények között, magányosan élő asszony a rendszer nyertese. Kevesen mondhatják el ezt magukról, de belül, ott mélyen a szívtájékon mindig is érezte, egyszer sikerülni fog neki. Próbálkozott ugyan már mindennel, háztájival, tollfosztással, takarítással, kutyás éjjeli őr is volt a fatelepen, de az élet csak mostanra kárpótolta. Amikor az utolsó orvos is eltűnt a faluból, a gyógyszertár pedig bezárt, majd a másik falu patikusa egyre többször mondta neki azt, hogy "nincs", akkor özvegy Klementné rávágta, hogy igenis "van". Nem szólt róla előre senkinek, egyszerűen csak birtokba vette a pókhálós orvosi rendelőt, délelőttönként ott rendelt, fogadta a betegeskedő földijeit, délután pedig a patikában ügyelt. Ha kellett fogat húzott, csontot ugrasztott vissza a helyére, vérnyomást mért (azt nagyon szerette csinálni), a gyógyszertárban, mivel a teljes készlet kifogyott, újat pedig ugye nem rendelhetett, mert a gyógyszer máshol is hiánycikké vált, ezért maga kezdett el szérumot (főzeteket) készíteni. A zöld színű katyvaszt főfájásra és torokkaparásra adta, a céklavöröset magas vérnyomásra, a kéket férfibajra, a narancssárgát melankóliára. Megfigyelte, a narancsot és a kéket viszik a legtöbben, így esténként ezekből főzött nagyobb mennyiséget. A falu hamar megszokta az új rendet, özvegy Klementnében pedig egyre jobban megbíztak. Négyévente ugyan lett nagy sürgés-forgás a kihalófélben lévő faluban, olyankor öltönyös urak és hölgyek ígértek orvost, gyógyszert, patikust, fodrászt, és mindenféle csökkentést, de Klementné helyére csak nem érkezett senki. Az egyetlen tanult ember, a szintén özvegy Karis Béla tanító azt mondta, a középkorban is így működtek a dolgok a világban, ezért jobban teszik, ha megbecsülik özvegy Klementnét, nehogy elmenjen egy másik faluba orvos-patikusnak, mert akkor kezdhetnek megint mindent elölről.

2017 június 7.