BABAARCÚ BOTOND NŐHÖZ MEGY

Nem szépítem: Tibor ronda. Kevésbé durván: nem esztétikus. Emelkedettebben: baltával sebzett középkori férfiarc, csata után. Régen is rossz volt rá nézni, de amióta éjszakánként kicsinálja magát a rémálmaival, egészen pocsék lett az arca. Még jó, hogy szakállas, mert ezzel elfedi a kialvatlanság okozta puffadt duzzanatokat, valamint azokat a rémes hólyagokat, sebhelyeket és forradásokat a szája, az orra és az álla körül, amiket ki tudja hol, miként és kiktől szedett össze. Dantonnak volt ilyen a portréja, de róla mindenki tudta, hogy a feketehimlő bánt el vele kegyetlenül. Tibor sosem beszélt arról, hogy himlővel, vagy szifilisszel kezelték volna, így elégedjünk meg olcsó magyarázatokkal (igazságtalan, kegyetlen természet, rossz gének, ismeretlen apa, csúf anya, gyenge idegrendszer) és nézzük meg jó alaposan a családi fotóit.

Amiben most biztosak lehetünk, hogy Tibi álmában dobálja a testét, hisztizik, könyörög valami lelakott csajnak, de az unottan elfordítja a fejét, a közönségesebbje még köp is egyet, és bemutatja a középső ujját, csak hogy Tibor tudja hol a helye. Tibor ilyenkor elviselhetetlen hangon zokogni kezd, térdre ereszkedik, még rá is borul a nő frissen epillált szolariumbarna, kókuszkrémmel tartósított, jó illatú lábaira, néha a combjaira, ha pedig már lerogyott, akkor igyekszik a szőrös karjaival átkarolni az izgató testrészeket. Ha idáig eljut, akkor bánatos szemmel alulról felnéz, és vöröslő, eres, kisírt szemekkel még egy randiért, egy utolsó utániért pitizik.

Minden jó ízlésű embert kiráz a hideg az ilyen alakoktól és jelenetektől, de mégis, ezt a fajta megalázkodást meg kell bocsájtanunk neki. Mindezt nem tudatosan csinálja, ilyenkor valamilyen alvásfázisban van, de hogy milyenben arról az agykutatókkal tessék eszmét cserélni. Éber állapotban sosem menne le kutyába. Maradjunk annyiban, hogy szarul alszik, rémeseket álmodik, majd kimerülten felébred, Ha szerencséje van, akkor az ébredés után nem marad sokáig egyedül, hanem becsenget hozzá egy jó barát, és megmenti az életét.

Ma reggel Botond (ingeket gyűjt, hamis parfümöket vásárol, elvált) nyitotta rá az ajtót, de nem azért mert annyira érdekelte a súlyos csődtömeg pillanatnyi hangulata, hanem mert éppen arrafelé járt, ráért, és energiára volt szüksége. Őt ugyanis az tölti fel, ha valaki nálánál is szarabb helyzetben vergődik. És Tibor ilyen tekintetben tökéletes választás. Botondban ugyan már volt egy kevéske töltés, 70 százalékos házi pálinka, és D-vitamin, mert éppen a szoliból jött, délelőtt fél tízkor, de a plusz energia sosem árt. Az energiavámpír Botond ilyenkor jár barníttatni magát, mert 10-ig féláron kapja a tíz percnyi fényt a pofájába.

- Na, sötétebb lett a bőröm? - ezzel az empatikus kérdéssel nyitott a depressziós zöldséges felé.
- Hogy érted, hogy sötétebb?
- Hát úgy, hogy látszik a sötétedés?
- Ez eddig is látszott. Sötét voltál mindig.
- A bőrömről kérdezlek.
- Ja, nem látok változást.
- De szebb vagyok?  Csináltam arcpakolást is.

Tibor, a ragyás arcú, nehezen értette, hogyan képes  egy férfi arcpakolást tenni az arcára.

- Kurva jó - kezdte Botond. - Egy tálba teszek mézet, élesztőt, tojássárgáját, és főzőtejszínt. Ezeket összekeverem, kicsit hagyom állni, majd 20 percre felkenem az arcomra. Utána ilyen babaarcom lesz.

A közlés után mosolyogva végigsimiította a saját arcát.

Tibor majdnem rosszul lett az információtól és a mozdulattól.. Alig élte túl az éjszakát, és erre tessék, besétál hozzá egy piperkőc.

- Mennem kell - mondta ekkor Botondnak. Praktikusabb magyarázatot nem talált arra, miként tegye ki a lakásából a babaarcút.
- Piacra mész?
- Hova mennék szerinted?
- Pinához.
- Én?
- Te.
- Nem vagy normális. Mikor mentem én utoljára nőhöz?
- Azt neked kell tudnod.
- Ne bosszants. És te mit fogsz csinálsz? Dolgozol?
- Masszázsra megyek. Találtam egy remek masszőzt, kiprésel belőlem mindent.
- Képzelem. Na szevasz. Holnap dumálunk.
- Jó. Ja, és ha kell kedvezményes kupon a szoliba, akkor szólj. Neked sem ártana egy kis szín az arcodra.

Tibor, az utcára érve mély levegőt vett. Tompa volt, és szokás szerint halálosan kimerült. Egyben azonban immár biztosan hitt. Változtatnia kell az életén. A mikéntre kétségbesetten és görcsösen kereste a választ.

Negyven éve kutat, de nem talál semmit.

2017 január 31.