DEKORCICA, NEHÉZLÉGZÉS

Nyugodt éjszaka. Eddig legalábbis az. Sehol egy követelőző, igéző tekintetű dekorcica, egy affektáló maca, aki "elmegyünk Dominikára kenuzni?" és "Alex nagyon szeret oda járni Dominikával" szövegekkel puhítaná az amúgy is megbillent, instabil lelkiállapotban lévő Tibort. A piac lassú beszédű, ragyás képű zöldségese ezúttal kimenőt kapott a "mert nekem jár" típusú nőneműektől, így e kései órán nem kell görcsösen számolgatnia a begurtnizott fémpénzeit, amit a gyermekkorában kapott Gazdálkodj okosan társasjáték dobozában rejteget. Van pénze máshol is, de annyira eldugta, hogy hónapok óta nem találja.

Ezen az éjjelen tehát szerencsére pillanatnyi csend van. Tibor végre nem pörög faszságokon, és nem repteti (dobálja, forgatja) a testét a Cardo extra strong metal gyógymatracán, amit a súlya, és a zaktalott pszichéje miatt orvosi tanácsra vásárolt két évvel ezelőtt. Sajnos védőkorlátot nem javasoltak neki, nem is szereltek fel ilyet, pedig az ő esetében indokolt lett volna - ez már már az orvosi mulasztás vétségét sejteti - ennek következtében pedig lezuhant a padlóra. Szerencsére vannak nagyméretű Penny Marketben vásárolt napszemüvegei, ezért a szeme körüli lila zúzódásokat senki sem vette észre. Kicsit fura volt ugyan a ködös, szmogos piacon, amint ott állt napszemüvegesen a standja előtt és rakosgatta a legurult burgonyáit, de errefelé mostanság már senkinek nem tűnik fel semmi.

Nyugodtan alszik, csak az apnoé okozta gyilkos horkolás végzi testében az alattomos roncsolást. Mínusz 10 év, de ezzel Tibi tisztában van, nem is tervez hosszabb távra. Néhány évvel ezelőtt ugyan lelkesen csapott a Németországban nagy karriert befutó menedzser barátja tenyerébe, hogy öt éven belül körbehajózzák a Földet, de Zamárdiig sem jutottak el együtt. Az alternatívaként választott vizibiciklizésből pedig azért nem lett semmi, mert Csongort kinevezték regionális, vagy valami ázsiai nagyfőnöknek, így azonnal Hong Kongba repült átvenni az irányítást. Azóta is ott van, és mindenféle kínai, japán, szingapúri nagymenőkkel löncsöl, ebédel, és vacsorázik. Most már annyira kövér ő is, hogy ilyen állapotban biztosan nem lenne képes hajózni, az úszás pedig egyenlő lenne az azonnali fulladásos halállal. Lehajolni sem tud, a reggeli protokolláris zabálások és milliós téttel bíró tárgyalások előtt a felesége köti be a cipőfűzőjét.

Tibi legutóbb négy és fél évvel ezelőtt jutott el vízpartra. A reggeli lassúvonattal ment oda, az estivel pedig vissza - ám ahelyett, hogy élvezte volna a pillanatot, a széplaki kikötő látványát, nos mindezek helyett azonnal az elfuserált életén, és az elszalasztott lehetőségeken kezdett rágódni. Például a Föld körüli hajóúton. Ez nagyon fáj neki. A lángossütő bódéja felől tovaszálló többször használt olaj jellegzetes illata pedig mintha csak vészjelző lett volna, emlékeztette arra, hol él valójában, és ne nagyon ugráljon, mert még azt a keveset is elcseszi amit eddig úgy ahogy összehozott.

De hát mire való az éjszaka, ha nem arra, hogy csodás álmok jöjjenek, és legalább ott sikerüljön minden, azonosak legyünk önmagunkkal, a vágyainkkal?

A REM fázisban lévő Tibi kalandra vágyott, és nemzetközi sikerre, ezért szó nélkül meglépett a piacról, még a felügyeletet sem tájékoztatta előzetesen. Volt némi megtakarítása (fém kétszázasok gurtnizva+titkos apanázs anyukától) ennek köszönhetően eljutott egy spanyolországi jachkikötőbe. A konok és álmodozó magyar agyába befészkelte magát a gondolat: ő is felfedez majd egy újabb földrészt, vagy egy ismeretlen szigetet, ahol - mint Kolumbusz Kristóf is tette - térdre ereszkedik és megcsókolja a parti homokot.

A spanyol kisváros kikötőjében sosincs éjszaka,, óriási a nyüzsgés. Tibor akkurátusan nézegette az árakat, a bérleti díjakat, és pillanatok alatt felmérte a helyzetét. Egyetlen napra sem tudna hajót bérelni ezért gyorsan beugrott egy találomra kiválasztott hajóba és elrejtőzött a kajütben. Pár óra múlva a hajó kifutott a kikötőből, és még azon a héten elhagyta az európai felségvizeket. Tibor 4 napig bírta étlen-szomjan,, és persze néma csendben. Végül amikor már nagyon kellett vécéznie, gondolta felfedi magát. Remélte, nem fogják vízbe vetni mint potyautast.

Amikor kilépett a fedélzetre kishíján megdermedt e meglepetéstől. A hajókormánynál Fa Nándor ült, és éppen műholdas telefonon beszélt angolul. Akkor esett le Tibornak a tantusz, hogy a magyar hajós jachtjára sikerült belopnia magát. Azt pedig csak percekkel később tudta meg, hogy éppen a Vendée Globe földkerülő hajóverseny zajlik, amelyen Fa Nándor az egyik résztvevő.

Fa éppen videointerjút adott a CNN-nek, és ekkor vette észre Tibort. Kőkemény, őszinte párbeszéd vette kezdetét közöttük.
- Kicsoda maga? És mit keres a hajómon?
- Tibor vagyok Pestről.
- Hajótörött?
- Nem, zöldséges vagyok a piacon.
- De hogy kerüli ide jó ember?? Elment magának az esze?
- Elnézést kérek, egyszerűen csak hajózni szerettem volna.
- De miért éppen most? És miért velem? Tudja mit tett maga?
- Nem tudom. Ne haragudjon.
- Ez a Vendéé Globe!!! - Fa ordított. - Ez egy verseny. Tudja maga szerencsétlen zavart agyú barom, hogy mi ez? A világ legfontosabb hajós rendezvénye.
- Bocsánat.
- Ne ismételgesse már. Nincs bocsánat!! Maga komolyan idióta. Ha meglátják itt a fedélzeten, akkor nekem végem. Kizárnak a versenyből. Maga nem lehet itt.
- Akkor menjek el?
- Innen hova tudna menni?. Vízbe ugrik? Maga tényleg ennyire hülye?
- Akkor mi legyen?
- Menjen vissza kajütbe, és ne lássam többé itt fenn. Remélem a műholdak nem látták meg. Ez életem versenye, és végre jó szelem van, erre tessék, mint egy repülőhal ide került maga. Tűnjön a szemem elől!

Tibor lemászott a fedélzetről. Nem moccant többé, szinte levegőt sem vett, egészen addig amíg Fa Nándor be nem hajózott a célba. Ugyan nem ő lett a Vendée Globe győztese, de önmagát és természetet legyőzve valójában ő is bajnok lett. Miközben Fa Nándort és társait ünnepelte a vllág - Tibor amilyen csendesen, titokban, és persze engedély nélkül lépett korábban a hajóra, ugyanilyen módon el is tűnt onnan. De ami a legfontosabb, végre körbehajózta a Földet.

2017 február 4.