Az egykori Berkó villa előtt már alig volt hely. Legalább harminc, de lehet, hogy negyven felső kategóriás autó parkolt az impozáns épület előtti műköves területen. Aznap délután Anker Domokos Bochetti-díjas mester legújabb alkotásait mutatták be, egyelőre szigorúan zárt körben. A tárlatnak nem adtak címet, csupán azt lehetett tudni, a szobrok megrendelésre készültek.
Anker Domokos a Kisfaludy Művészeti Egyetem rektora, a sokszorosan elismert művész-tanár maradéktalanul eleget tett az elvárásoknak. Ez nem esett nehezére, a veleszületett tehetségen túl rendelkezett az alkalmazkodás képességével is, továbbá barátságos, mondhatni simulékony modora minden rendszer kedvencévé tette. Alakjai ebben a művészi periódusában erőteljesek, egyértelműen a siker kultuszát hirdették. Nála hiába kerestek volna kőtömbön ülő, a fejét a kezére támasztó, görbe hátú gondolkodót, vagy gyermeket szoptató asszonyt, mert ilyeneket sosem álmodott kőbe.
Alkotásai átlagosan nyolc méter magasak voltak, de olykor elérték a tíz-tizenkét métert is, súlyuk pedig a több tonnát. Anker kései kritikusai, a mai művészettörténészek úgy értékelik, Anker alakjai a mindenen átgázoló, gátlástalan, a siker és pénz bűvöletében élő embertípus márványba faragott emlékei. Modelljei mosolytalanok, cinikusak és Anker legfőbb bírálói szerint egyenesen kegyetlenek. Mint írják, "a kiválasztottság kőbe dermesztett figurái".
Két leghíresebb alkotása az Alku, valamint az Enyém. Az Alku címet viselő kőkompozíció két összefonódó férfikezet ábrázol, sajnos ennek nyoma veszett, csupán egy életlen, rosszul exponált fekete-fehér fotó őrzi a nyomát, míg az Enyém, egy jóképű, diadalittas férfi , valamint a hozzá simuló gyönyörű nőalak 12 méter magas ikonszerű márványszobra. Anker ezért az alkotásért megkapta a legnagyobb művészeti elismerést az Erényi-díjat.
Anker Domokos hagyatéka torzónak tekinthető. A nagy földrengés következtében a legtöbb alkotása megsemmisült. Később az újjáépítéskor az összetört és még felhasználható kő és márványdarabokat újrahasznosították. Az utókor tehát méltatlanul bánt Ankerrel, mondhatni teljességgel elfelejtették, vele együtt azt a kort, amelyben tehetsége kibontakozhatott és elismerést kapott. Az Enyém az egyetlen megmaradt szobra, amely mintegy mementóként ma is megtekinthető a város szélén működő szoborparkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése