AGGÓDOM BOTONDÉRT

Aggódom Botondért. Egyre gyalázatosabban néz ki, és hosszú perceken keresztül nem szól egy szót sem. Próbáltam beszélgetni vele a Flynn ügyről, Trumpról meg a háborút imádó új elnöki tanácsadóról, de Botondot nem érdekli mi történik a világban. Csak ült némán, nézett a semmibe, időnként sóhajtozott, és ha mégis rászánta magát a beszédre, akkor egyetlen mondatot ismételgetett elcsukló hangon: mit rontok el?

Szerintem Botond mindent elront. Kezdjük ott, hogy pocsék hajfestéket használ, tuti valami hamisított kínai cuccot, amitől feketén fénylik a feje. Szinte már világít. Ha esetleg opálkéket, vagy citromsárgát kenne magára, azt legalább ki tudná magyarázni. A látszat ellenére ő mégsem az a szolid parasztgyerek, akit ismerünk hanem vad, és fékezhetetlen punk szörnyeteg (kötözködő fenegyerek, békásmegyeri szipus stb.), aki éppen most megy Prosectura, Plüssnapalm, HétköznaPICSAlódások és C.A.F.B. koncertre, ahol félmeztelenül, bezúzva pogózik majd a srácokkal. Ez a fekete borzalom azonban nem fiatalítja, hanem éppen ellenkezőleg, súlyos évekkel öregíti, és feltűnővé teszi előrehaladott kopaszodását, valamint sejtetni engedi, hogy 38 éves korára valójában hólatyak (koszos vajfehér, szürkés sárga) színű lehet a haja. Van egy titkos szállítója, ő hozza neki a festéket és a parfümöket minden hónap elején, mert Botond nem képes lemondani ezekről, és ha hozzájut egy új, ismeretlen anyaghoz, saját bevallása szerint még a golyóit is befújja vele.

Amióta elvált gátlástalanul költ magára. Van kb. 30 darab minőségi inge (15 ezer Ft/darab, 25 Boss alsója (5 ezer/darab), egy parkvárosi öröklakása, valamint egy uszályszerű fekete limuzinja. Használt jármű, de mivel tisztaságmániás őrült, ezért a gépe olyan, mintha most jött volna ki a szalonból. Ragyog a metál, sehol egy rászáradt, megkeményedett varjúszar. Ezen a motorháztetőn akár reggelizni is lehetne.

A gond az, és ezért gyötri magát a "mit rontok el?" kérdéssel, hogy Botondnak hónapok óta nincs senkije. Lássuk be, nincs annál szomorúbb látvány, mint egy motorháztetőn egyedül szalonnázó, festett hajú középkorú férfi.

Utolsó említésre méltó kapcsolata egy vidéki gyógyszerésznő volt. A harmincas éveiben járó elvált asszony ideális partnernek tűnt. Imádta a disznósajtot, a körömpörköltöt, a töpörtyűt, az abált szalonnát- épp úgy, mint Botond - és az sem elhanyagolható szempont, hogy őrületes módon kívánta a szex minden formáját. Az első napok lángolásában szinte csúcsrajáratta, valósággal kiégette Botondot, aki az egyértelmű burnout ellenére is igyekezett nem lankadni. Ha netán mégis kisebb fordulatszámon teljesített, akkor a patikusnő - a test számára nélkülözhetetlen - enzimekről, és gyógyhatású tablettákról tartott kiselőadást, amit egyértelmű utalásnak szánt: a megfelelően adagolt enzimek fokozzák a vágyat és a teljesítményt. Botond azonban elképesztően hiú, ezért nagyon oda rakta magát. Mit képzel ez a nő? Nem kell neki Q10, és Béres csepp. Az asszonyt egyetlen mozdulattal ledöntötte az ágyra, letépte róla a frottírköpenyt, majd meztelen testtel rávetette magát. De hiába minden, a férfias vadság sem győzte meg a gyógyszertár tulajdonosnőjét, aki végül minden magyarázat nélkül lelépett.

- Mit rontok el? - kérdezte Botond ezredszerre is, és még ostobábban nézett maga elé. - Már nem is válaszolnak a nők a leveleimre. Mit kellene másként csinálnom?

Szerintem erről Christiano Ronaldo sokszoros aranylabdással kellene értekeznie.

"Tanulj meg focizni, gyúrj éjjel-nappal, a hasra fokozottan, kerülj be a Manchester United és a Real Madrid csapatába, keress heti több millió eurót, gyűjts luxusautókat, támogass beteg gyerekeket, sose öregedj meg, és hidd el, le sem tudod majd vakarni a csajokat!" - mondaná a focista gladiátor, de mindez csak pusztába kiáltott szó lenne, hiszen Botond még a labdát sem találta el soha az életben, a hasán nincsenek izomkockák, csak zsírkockák, nem a Premier Liege-ben játszik, hanem egy elcseszett káeftében dolgozik a logisztikán, nem milliókat, hanem a minimálbér kétszeresét keresi csupán, autója egy van, és hiába minden igyekezet, igenis öregszik.

A délután hátralévő részében esélynövelő életpályát terveztünk Botondnak. Ha egyáltalán lesz még kedve nőkkel találkozni, akkor kicsit színezni fogja a dolgokat. Ma szinte mindenki ezt csinálja. A fényezés a lényeg, a valóság kiábrándít, és rendkívül unalmas. A randevúkon tehát hat alapszitut fog variálni. 1. Pornórendezőből lett természetfilmesnek és lelkes környezetvédőnek adja ki magát. 2. Műtrágya gyáros milliárdosnak. 3. Lottónyertesnek. 4. Parlamenti képviselőnek 5. Új szereplőnek az Éjjel-nappal Budapest nevű trashből 6. Szarvasmarha tenyésztőnek, 1000-es nagyságrendű állatállomány tulajdonosának, aki egyaránt érdekelt a húsiparban és a tejágazatban is. Van továbbá szőlője is, és borkombinátja (BotiWine) De, és ez lesz a mézesmadzag, Botond kiadja magát rodeósnak, aki éppen most honosítja meg Magyarországon a rodeót. Természetesen ő is szőrén üli meg a bikát.

Ezen végre nevetett, ma először. Utána büfézett, vett magának két agyoncukrozott kókuszgolyót. Botondra figyelni kell, mert még képes valami hülyeséget csinálni. Legutóbb például azt mondta, "még szerencse, hogy Te itt vagy nekem, mert ha nem lennél lehet, hogy már nem is élnék."

Ilyen vallomást rózsaszín ködben lebegő szerelmesek szoktak egymás fülébe suttogni, nem pedig megtört, megfáradt, öreg lelkek.

Aggódom Botondért.