A római partot nemcsak páratlan természeti szépsége miatt kötelességünk megvédeni, hanem azért is, hogy az ott élő különleges emberi populáció (homo motus, homo meatus) a "mozgó ember" ne haljon ki, hanem sokunk örömére még évezredeken keresztül gyönyörködhessünk benne. Most induló sorozatomban eme faj feltűnő egyedeit mutatom be.
KALÓZ
Ez a típus elképesztő fizikai adottságaival tűnik ki az ugyancsak mozgásban lévő homo motusok közül. Az általam megfigyelt példány kb. 2 méter magas, és 100-120 kg testtömegű. Az arcát őszes szőrzet borítja, amely utal az életkorára. Hideg, apró, szürkés szemei indulatról és nagyfokú agresszívitásról árulkodnak, bár lehet, hogy csak a reggeli fényviszonyok miatt tűnt ellenségesnek. A közvetlen, hosszabb szemkontaktust kerüli - ez amúgy jellemző a homo meatusra - neki elég egyetlen pillantás ahhoz, hogy eldöntse: életben hagyja-e a vele szemben lévő homo sapienst, vagy azonnal likvidálja. Bennem nem látott veszélyt, így nem váltam áldozattá.
A kalóz mindig rövidnadrágban fut, így láthatóvá válik brutális térdkalácsa., amely a muraközi lovak és a mamutok sajátja, de mint e példa is igazolja: a homo motus is rendelkezhet állatias, masszív statikai alapokat biztosító testrésszel. Feltűnő még a feszülő (tudatosan két számmal kisebb méretű) rövidnagrágjából kidomborodó nemi alkatrésze is, amely a maszkulin vonásait hangsúlyozza, szintén tudatosan. Többnyire a kora reggeli órákban találkozhatunk vele, amint robusztus alakjával - esőben, szélben, viharban is - rohan a távoli cél felé. Olyan, mintha éppen most ugrott volna le a kalózhajó árbóckosarából, és hát ki más, mint éppen ő éri el elsőként a szárazföldet, Győztes típus. Futása jellegzetes: a jobb karját lengeti, a markát összeszorítja, mintha lenne benne valami. Tapasztalatom szerint ez reflexmozdulat, vélhetően abban a kezében szokta a görbe szablyát és tőrkést tartani.
A kalózt jellegzetes fejfedőjéről is könnyen felismerhetjük. Finom kínai selyemből (rabolt áru) készült kendőjét a legutolsó Karib-tengeri kalózdivat szerint köti a fejére, amely szorosan tapad a koponyájára, így nem lehet tudni, vajon van-e haja, vagy teljesen kopasz. Véleményem szerint ne kísérletezzünk eme tudás megszerzésével, vagyis ne tépjük le a fejéről a kendőt, inkább szemlesütve, tisztelettudóan fussunk el mellette.
2017 május 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése