Tibor úgy zokog, mint egy éhes csecsemő, akit ráadásul elfelejtettek tisztába tenni. A 132 kilogramm súlyú zöldséges, leszázalékolt műszaki rajzoló az arcát beletemeti puhány, szőrös kezeibe, ami annyiból mindenképpen hasznos, hogy tompítja, szinte lefojtja a szaggatott, ugatásszerű sírást. Hajnal óta csinálja ezt, és már a szomszédok is átdörömböltek a falon, csakhogy kussoljon a kretén. Hiába. Ül az ágya legszélén, és rázkódik a teste a nagy szomorúságtól. Szokás szerint éjszakára fehér atlétát vett fel, alulra semmit. Az atlétatrikókat egyébiránt nagyon szereti, mert könnyű mosni, nem kell vasalni, továbbá laza, és praktikus. De a bánatot könnyű ruházatban is nehéz elviselni.
Álmában lett szerelmes a Tibi, de kőkemény (sóni indián) átok ülhet rajta, mert most sem sikerült becsajoznia. Pedig minden adott volt egy álomszerű, romantikus-erotikus együttléthez. Ásítozó, a szavanna porában lustán nyújtózkodó, jóllakott oroszlánok, a döghús körül szaglászó sakálok látványa, a távolban zsiráfok, zebrák, elefántok édenkertszerű kavalkádja, mindehhez a lemenő Nap aranysárga korongja, és hát persze ők ketten ott a bérelt Land Roverben. Malia és Tibor. Leírhatatatlanul giccses, ugyanakkor mégis gyönyörű álom volt, amelyben ott volt az esély a nagy szerelemre, ám sajnálatos módon most sem jött össze semmi. Tibort hajnali 3 óra 10 perckor a piacfelügyelők ébresztették, jöjjön azonnal, mert feltörték a standját és elvitték a krumpliját.
Valójában nem érte nagy kár, összesen 3 kg krumplit és két kg hagymát vittek el tőle, meg a pénztárban hagyott vagyonelemeket, két darab 20 forintos érmét. Mástól semmit nem loptak. Bosszantotta, hogy kifosztották (na jó legyünk teljesen korrektek, megkárosították), és emiatt a hajnali rettenetes fagyban ki kellett bumliznia a piacra, de sokkal nagyobb csapásként élte meg azt, hogy elveszítette álmai nőjét Maliát, afrikai szerelmét. Hosszú idő után ő volt az egyetlen nő, aki majdnem odaadta magát neki, képes volt elviselni, sőt megszeretni a túlsúlyos pesti zöldségest. Csak emlékeztőül érdemes felidézni, hogy Tibi ebben az álomszerű mesében éppen külügyi attaséként szolgált. Előtte kéményseprőként pótolta a főleg Angliába kitántorgott százezreket, majd altatóorvosként adagolta a gázt egy orvoshiánnyal küszködő kórház műtőjében, utána lett diplomata Afrikában. Ott akadt össze a tekintete Maliával.
Tibor lelke kis híján meghasadt a fájdalomtól és attól az érzéstől, hogy ő már csak örök vesztes marad. Ekkor azonban eszébe jutottak a körülötte lévő férfitársai, akiket hozzá hasonlóan naponta szivatnak meg a nők. Nem mintha egyébként olyan jó partik lennének, de azért mégsem érdemlik meg a kegyetlen bánásmódot.
Botond haverja még viszonylag egyben van, igaz elvált, de legalább tudott magának lakást venni, így nem az utcán él, koszosan és borotválatlanul, továbbá nem múló vásárlási mániájának köszönhetően sok márkás inget halmozott fel a gardrobjában. Ezekben a jó minőségű, divatos ruhákban magabiztosan mehetne randizni, de egyelőre még rejtőzködve a Tinderen lóg 24 órás ügyeletben (figyelőszolgálat), ujjaival tologatja a nők fotóit jobbra, balra, egyik megy a "halálba" a másik a reményágra. Botonddal is ugyanezt teszik a tinderes asszonyok és bakfisok, többnyire lepontozzák, kilökik, megsemmisítik, határozott mozdulattal eltüntetik a két gyermekes apukát, ritkább esetben pedig irogatnak neki valami bárgyú semmiséget. Botond a végeredményt tekintve hasonló helyzetben van, mint Tibor. Otthon ül tök egyedül. Legutóbb ugyan volt egy ígéretes próbálkozása, ám a kiszemelt tinderes anyuka náthára és "nincs aki vigyázzon Csengére" hivatkozva a hatodik leszervezett randit is lemondta. Botond éppen ma jelentette ki a munkahelyén, hogy feladja a keresgélést.
Károly hegedűművész, sportos, sármos fickó, több gyermek nemzőatyja. Miután kilökődött a családi fészekből és ennek következményeként anyagilag rendesen leamortizálódott, nem rendelkezik saját tulajdonú fészekkel sem, ezért a nők nem veszik komolyan. Minden próbálkozása felesleges időpocsékolásnak tűnik tehát, leszámítva bizonyos típusú kapcsolatok egészségmegörző jellegét és hasznosságát.
Ottó őszülő ötvenes. Róla annyit érdemes tudni, ahogy nem eszi meg az előző nap sütött csirkemellet, úgy rá sem bír nézni a 25 évnél idősebb nőkre. Mivel a 25 év alattiak lesajnálóan - persze csakis a háta mögött - kimondják, "kedves bácsi az Ottó", így a végeredmény az esetében sem lehet kétséges.
Aztán ott van Laci a 23 éves, rendszeresen edzőterembe járó főiskolás, aki rozzant 18 éves Skodájával nem éppen vonzó perspektíva a mai lányok szemében. Ő is a minap közölte az apjával, hogy feladta, nem érdeklik már a nők, csakis a Skodája képes boldoggá tenni, amelybe éppen ezért most vesz ülésfűtéssel kombinált masszírozógépet.
Az érzelmi roncsderbiben óriási tömegek róják ugyanazokat a reménytelen köröket. Nők, férfiak szemétkednek egymással kölcsönösen, pörögnek a semmibe vezető pályán. Mint pl. a felsorolt Botond, Károly, Ottó, Laci és persze Tibor, aki lassan már álmodni sem mer, attól félve, hogy annak is rossz vége lesz. Most az ágy szélén ülve zokog, és siratja kudarcos, egyhangú életét. Végül leveszi magáról a könnytől átnedvesedett atlétatrikóját és bedobja a szennyesbe. A szomszédok közben megint verni kezdik a falat az öklükkel, de Tibor ezt már nem hallja meg. Csak a teste van a szobában, a lelke valahol távol, Afrikában.
2017 január 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése