MAGYAR MATRIX - KÉMÉNYSEPRŐ ALTATÓORVOS

Vasárnap hajnali 3 óra 10 perc. Tibor a leszázalékolt műszaki rajzoló, jelenleg zöldéges ekkor ébred, mintha csak ma is hétköznap lenne, és a nagybani piacra menne burgonyáért, vöröshagymáért. Tibor már évek óta nem érzékeli a különbséget a munka és pihenőnapok között, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen sosem pihen, álmában is dolgozik, vagy éppen üldözi a nőket. Fordítva ez sosem történik meg, a nők még véletlenül sem keresik a vele való találkozás lehetőségét. Az esetek 99 százalékában csak átkúrják, kölcsön kérnek tőle, doromboló macskaként jelzik, hogy éhesek. Ilyenkor Tibor készségesen elviszi őket táplálkozni egy garantáltan cool helyre, mert hát hogy is nézne ki, ha az éjjel-nappali vegyesboltba ugrana be 30 deka borjúpárizsiért és kifliért, amit a kocsiban ennének meg nejlonzacskóból. Tibornak van stílusa és persze némi megtakarítása is, amit az álmaiban rendszeresen elver, abban a reményben, hogy neki is tartogat valami meglepetést az élet. Azt hiszi végre megtörténik. Az. Még új boxeralsót is vesz az Aranypókban, de a sztori vége a foglalt jelzés az összekaristolt fedlapú Nokiában.

Tibornak korábban is gyötrelem volt az éjszaka. Kezdődött az insomniával, az álmatlansággal. Akkor szokott rá (unalmában) az éjszakai falásra, melynek következtében a hűtőszekrényt kifosztotta és reggelre csak egy majonézes flakon maradt ott emlékeztetőül, de előfordult, hogy annak tartalmát is kiszívta bánatában. Ez a korszak hozta magával a túlsúlyt (a tegnapi mérés szerint 142 kg 35 dekagramm), a kövérség pedig a gyilkos apnoe-t, a veszedelmes horkolást. Az ország összes alvásklinikáját végigjárta, ahol maszkkal az arcán horkolt. A műszerek döbbenetes értékeket mutattak, és az orvosok attól tartottak, Tibor náluk fog exitálni, ami azért szar ügy, mert könnyen műhiba pert akaszthatnak a nyakukba. Az elmúlástól a halálba horkolástól egyébként maga is nagyon félt, ezért végrendeletet írt, csak azt nem tudta, hogy a zöldséges standjának használati jogát kire hagyja. Ha lenne nője, ő vihetné tovább a boltot, de hát tudjuk Tibor sírnivalóan magányos.

Ami különösen fájó, megrázó, felkavaró, emberi együttérzésre okot adó, hogy ennek a jóravaló embernek nincs egyetlen nyugodt perce sem. Tegnap este már semmilyen gyógyszert nem vett be, nehogy rátörjenek az újabb rémálmok, de az óvintézkedések semmit sem javítottak a helyzeten. A szombatról vasárnapra virradó éjjel olyan álombeli ámokfutássá vált, amelyből Pálfi György nagydíjas filmet tudna készíteni, mondjuk Taxidermia 2. címen.

Az egymásba fonódó események láncolata onnan indult, hogy Tibor megnézte a Harmadik Birodalom titkait, majd a Stupid tudomány újabb részét, végül a kecskeszakálló okostojás újságíró és a jókislány újságíró beszélgetését a Trump jelenségről. Itt aludt be, majd alig negyedórával később már a piacon ténykedett. Pakolta a krumplit, rendett tett a hagymák között, tisztogatott, és közben csábítgatta a vevőket. Talán felesleges is említenem, hogy a törzsvásárlói kör nem a vágyott 30-as, erotikusan izgalmas nőkből állt, hanem a környék nyugdíjasaiból, akik előszerettel beszélgettek vele arról, hogy a krumpli könnyen megfagyhat a téli minuszokban. Ám ezúttal elmaradtak a megszokott figurák, helyettük egy Himmler arcú fiatalember lépett hozzá.

- Mit adhatok uram? Van jó ceglédi hagymám, mérhetek esetleg abból?- kérdezte Tibor.
- Ne fáradjon, köszönöm.
- Akkor mi járatban a fiatalúr? - kedélyeskedett Tibor, de a zsigereiben érezte, valami készülőben van ellene. Nem tévedett.
- Arra kérem, pakolja össze az áruját, adja le a zöldséges engedélyét, és jelentkezzen holnap a közmunka program irodáján.
- De ezt így most hogy? - kérdezett vissza torockaianitásan Tibor.
- Ne rémüljön meg, csupán annyi történt, bár erről Önnek is tudnia kellene, hogy a burgonya és vöröshagyma árusítás kizárólag az állam joga és feladata lesz, így a piacokon a KKVEH (Központi Krumpli és Vöröhagyma Elosztó Holding) munkatársai fognak árusítani.
- És velem mi lesz? - Tibor nem kicsit, nagyon megrémült.
- Nyugodjon meg, Önre szüksége van a hazának. Kéményseprő lesz.
- Kéményseprő? Nem értek én ahhoz. De nézzen rám! Ilyen testtel fel sem tudok menni a kéményhez.
- Csak annyit tudok mondani, nyugodjon meg. Sokan vannak még ilyen helyzetben, éppen ezért a jövő héten mindenkit felkészítünk a feladatra.

Tibor koromfekete arccal, kimerülten állt a kémény mellett. Szédült és lihegett, kezében pedig ott himbálózott a vasgolyó. Amikor leért a bérház udvarára, megint a Himmler arcúval találkozott.

- Jó napot! Látom nagyon belejött a kéményseprésbe. Tudtam, hogy menni fog ez Önnek. De most arra kérem öltözzön át, mossa meg az arcát, és bemutatom az új kollégáit.
- Új kollégák? De hát négy napja dolgozom együtt Szentmihályi úrral, aki két hete még operaénekes volt. Kiből lesz még kéményseprő?
- Önből biztosan nem. Új feladatot kap. Altatóorvos lesz a Rókusban.

Tibor szóhoz sem jutott percekig. Élete eddig is tele volt meglepetésekkel, de az álmai álmában sem gondolt arra, hogy műtéteknél anesztezilógusként betegeket altasson.

- Most bemegyünk a kórházba, ott megmutatják magának a műtőt, és néhány altatószerről kap leírást. Azokat gondosan olvassa el, és máris kezdhet.

Tibor úgy érezte ott menten belehal a kétségbeesésbe. Fogalma sem volt, mit fog csinálni a műtőben. De sok ideje nem maradt a gondolkodásra. Hétfőn már a műtőben állt, zöld ruhában, maszkkal a száján dolgozott.

- Kérem a gázt, kezdjünk. A műtétet vezető professzor a szemével is intett Tibornak, aki gázt adott. Nem tudta mennyi az optimális mennyiség, az anyagot is találomra választotta ki, de bízott a vakszerencsében. Mint később kiderült, túladagolta a szert, ám jó hír, hogy a beteg négy nap kóma után mégis magához tért. De Tibor ekkor már Kinshasában teljesített szolgálatot külügyi attaséként.

Érdekes módon új szerepében nem érezte magát annyira feszélyezve. Jót tett neki, hogy korábban mindenhol megállta a helyét. Az élet már csak ilyen - gondolta magában. Egyik nap műszaki rajzoló vagyok, aztán zöldséges, kéményseprő, altatóorvos, most pedig diplomata Afrikában.

Tibor minden tekintetben különleges férfi. Nagydarab, mély hangú, tejfehér, és néha túl kedves. A magyar nőkkel ellentétben az afrikai nők rajongtak érte. Egy ébenbőrű, modell alkatú helyi szépség a telefonszámát is megadta neki. Randizni kezdtek. A csókig azonban nem jutottak el, mert amikor a szafarin a naplementét nézték, és fogták egymás kezét, szóval ekkor Tibor újabb hívást kapott. Hajnali 3 óta 10 perckor. Pontban akkor.

2017 január 29.