VARÁZSÜTÉS A GOLFKLUBBAN

Ottóról korábban már tettem említést. Ő az a deresedő hajú ötvenes, aki nem eszi meg az előző nap sütött csirkemellett (állítólag dögszagot érez a húsban, ezért rendszerint tetemnek nevezi), továbbá a 25 évesnél idősebb nők nála biztosan esélytelenek. Szerintem ez fordítva igaz, de Ottót nem lehet észhez téríteni. Hajtja a 25-ös csajokat, telefonszámokat kér tőlük (vagy csellel megszerzi, "összehozlak egy megbízható villanyszerelővel és parkettással, milyen számon hívhatlak, hogy megadjam a számot?") időnként moziba viszi őket, fizeti a Popcornt és a kólát, utána vacsi, hazafuvar, az ajtóban bátortalan puszi az arcra, és az elmaradhatatlan kérdés "jövő hónapban látjuk egymást?", mire az elkényeztett királylány mosolyogva és talányosan azt válaszolja: "Nem ígérhetek semmit, tudod barátom van...." És Ottó ilyenkor belemerül az éjszakába, ahol látványosan nem csinál semmit. Többnyire leroskad a menő italdiszkont (cool hely a Gozsduban) bárpultjánál, és kér egy nagy (három decis) házi málnaszörpöt jég nélkül.

Ottó a héten döbbent rá  arra, hogy könyörtelenül fogy az idő. 

- Öreg vagyok - mondta csak így férfiasan megtörten. - Nem kellek a fiatal csajoknak. Bácsi vagyok nekik.

És Ottó ekkor megosztott velem egy olyan kisregényt, amelyből mindazoknak érdemes tanulni, akik még vágynak arra, hogy találjanak maguknak valakit az életben. Vagy inkább megtanulják kikerülni azokat, akikkel minden egyes eltöltött perc harakirihez vezet.

Ottó bácsi tehát észhez tért és végre feljebb vitte a korhatárt. Tízzel emelte a megengedett évek számát, így legutóbb egy 35 éves, dekoratív három gyermekes anyukával próbálkozott.

Tekintetük egy felkapott golfklubban találkozott, ahova a megyei és városi párttitkárok, akarom mondani pártstratégiai elemzők, pénztárnokok, listavezetők, klubigazgatóvá kinevezett élsportolók, agrárkirályok, főszerkesztők és állateledel nagykeresek járnak feltöltődni és ismerkedni. Ilona is ezért szeret itt szieztázni, mert minden egyes alkalommal újabb neveket írhat be az okostelójába. Ottó pedig munkaügyben járt arra, de ő sem csukja be a szemét ilyen helyeken. Hát így, ebben a fennkölt és egzisztenciálisan masszív társaságban találkozott Ilona és Ottó.

Ők is digitális névjegyet cseréltek, (rácsörögtek a másikra) de nem azzal az ígérettel, hogy Ottó tud egy remek ácsot, aki okosba csinálja a tetőt, és ért a csempézéshez is, hanem Ottó nyíltan, őszintén tárta fel az érzelmeit. 

- Rokonszenves vagy nekem. Mi lenne, ha találkoznánk máskor is? - kérdezte Ilonától, akinek nagy rutinja van telefonszám cserékben.
- Persze, miért ne? - kérdezett vissza kacéran, és ettől Ottó azonnal erősebbnek érezte a véráramlást a testében.
- Ok, akkor hívlak.
- Várom - válaszolta Ilona, és talán a szája szélébe is beleharapott kissé, ezzel fokozva az erotikus kisugárzást.

Ha lett volna a közelben Geiger-Müller számláló, akkor biztosan kimutatja Ottónál a sugárfertőzést. Ilona ugyanis azonnal nagy dózisban adagolta magát, így Ottó az első adandó alkalommal (kb. egy óra múlva Vecsés határából) már hívta is Ilonát.
- Hogy vagy? Még ott vagy?
- Igen itt. És te ott?
- Hol ott?
- Hát ahova mentél.
- Nem még nem értem oda. De hallani akartalak, ezért hívtalak.
- Aha. És hol vagy?
- Pest közelében. Talán Vecsés. Nézem a táblát....igen, itt vagyok. Lehúzódtam a kocsival az út szélére.
- Ügyi vagy.
- Miért vagyok ügyi?
- Mert ügyesen vezettél. Nem haltál meg útközben.
- Nem szoktam meghalni.
- Mások is ezt mondják.
- Még van néhány kilométer hazáig.
- Ügyi legyél akkor is. Nekem több férfiismerősöm így halt szörnyet. Találkoztunk, együtt voltunk, majd hazafelé tartva útközben elaludtak. Volt aki frontálisan ütközött egy benzinszállító kamionnal. Kaptam fotókat a balesetről, majd megmutatom ha találkozunk.
- Akkor találkozunk?
- Persze. Na ügyi legyél, most elköszönök, mert vár rám a városi sportcsarnok felügyelőbizottsági elnöke.
- Vigyázz magadra!
- Vigyázok. Puszi.

Ottó a boldogságtól megrészegülten tette meg az utolsó kilométereket. Nem aludt el, nem borult bele az árokba, így Pestről megint hívta Icát.

- Itthon vagyok.
- Nagyon ügyi vagy.
- Még ott vagy?
- Igen. Vagyis nem.
- Akkor hol vagy?
- Egy mangalica telepen.
- Akkor ezért hallom a röfögést a háttérben.
- Igen. Nagyon édik ezek a malacok. És egészségesek. Mármint a húsuk egészséges. Majd viszek kóstolót.
- Hogy kerültél oda?
- Lajos hívott el.
- De az előbb Lacival voltál.
- Igen Lacival, de neki menni kellett igazgatótanácsi ülésre.
- Ki Lajos?
- Lajos a mangalica telep tulajdonosa.
- És miért hívott oda?
- Mert lehet, hogy itt fogok dolgozni.
- Mint állatgondozó?
- Kommunikációs igazgató leszek. Lajos szerint márciusban kezdhetek is. Előtte elmegyünk egy hétre Thaiföldre, megnézzük az ottani telepeket.
- Előtte azért láthatlak?
- Aha. Majd telcsizz.
- Akkor hívlak.
- Rendben.

Ottó nem az a nyomulós alkat, ezért csak másnap reggel 7-kor hívta Icát.

- Jó reggelt!
- Halló! Ki vagy?
- Ottó.
- Milyen Ottó?
- A golfklubos Ottó. Tegnap ismerkedtünk meg.
-Ja, bocsika, csak még aludtam.
- Hívjalak később?
- Ja, ha nem gond. Délután, vagy inkább este felé. Vagy holnap.
- Puszillak.
- Szia.

Az ötvenes férfi immár úgy érezte, minden Ilona nélkül töltött perc veszteség, amit sosem fog tudni bepótolni. Attól félt, úgy hal meg, hogy nem jött össze Ilonával. Már délután hívta.

- Tudunk találkozni?
- Persze.
- Kávé? Fagyi? Séta?
- Inkább vacsizzunk valahol.
- Ahogy szeretnéd.

És innentől kezdve nem volt megállás. Éttermek, wellnes-központok, hétvégi közös kiruccanások, ahová Ilona már a gyerekeit is vitte. Néha ugyan otthon felejtette a kölykök ruháit, de ilyenkor Ottó nagylelkűen bevásárolt, és feltöltötte a "család" ruhatárát. Edzőcipők, túrabakancsok, fürdőruhák, mindenből a legjobbat vette.

Ottó igazi úriember volt, számolatlanul költött rájuk. És hogy mindezért a sok jóért mit kapott? Szeretetet? Figyelmet? Törődést? Megbecsülést? Dehogy. Ígéreteket. Milyen jó lesz, ha már egy család leszünk, ha a gyerekek felveszik a nevedet, ha együtt repülünk Floridába, ha a lakást a nevemre iratod ("a te korodban már erre is gondolni kell") ha.....Ilona pedig mindeközben úgy tett, mintha érintetlen lenne, és ezt az érintetlenségét fogja oda ajándékozni Ottónak. Feltéve, ha minden a tervek szerint alakul. Nem szépítem: sosem háltak együtt, és Ottónak be kellett érnie az orrára adott puszikkal.

10 hónapig tartott a varázslat. Ottónak novemberre lett elege. Hideg volt, köd, Ottó pedig életunttá vált, és a pénzkútja is elapadt.

Feladom - mondta az étteremben Icának, aki nem ellenkezett. Ilona életművész volt, főállású túlélő. Felállt az asztaltól, majd szó nélkül elment. Soha többé nem jelentkezett. Ottó sem hívta. Még rendezte a számlát, ki tudja hányadik alkalommal, majd beült a törzshelyére. Megint málnát ivott jég nélkül. 

2017 február 13.