BOTOND ÉS AZ OLAJOS KEZŰ ANGYALOK

Tibor melózni indult, babaarcú Botond (az arcpakolásos) pedig ráérősen elsétált a masszőzhöz, de nem olyanhoz. Ahhoz még nem elég magabiztos, nem elég bátor. A neten persze már lesi őket, jegyzetel, telefonszámokat memorizál, hogy ha egyszer mégis robbanásig feszülne, akkor tudja kitől kérhet azonnali segítséget, kihez érdemes mennie feszültségoldásért (Olajos-angyal szolgálat, erotikus-masszázs). Manapság, két évvel a botrányos Botond kontra Botond típusú válása után ha érintésre vágyik, akkor a szent asszony ágyára fekszik, aki gondosan ügyel az imázsra, vagyis arra, hogy ő más masszőz, mint a többi. Átgyúr, ropogtat, relaxál, simít, forró lávaköveket pakol a fájós részekre, de ennyi és nem több. Oda még véletlenül sem téved a keze. Kérésre sem. Ha valaki netán megfeledkezne a kőbe vésett szabályokról, akkor előbb a hangját emeli, utána üt. A masszőz egykor rettegett támadó volt egy NB kettes női kézilabdacsapatban. Nem ellenfél neki egyetlen beolajozott testű, meztelen férfi sem.

Tibor irigyli Botondot, mert vele ellentétben neki van kerete (pénze) és van ideje kényeztetni magát. Szolárium, masszázsszalon, és még ki tudja mivel édesíti meg az életét. Neki bezzeg se lóvéja, se szabadideje, de manapság mutasson valaki olyan rabszolgát akit megfizetnek, és kényeztetnek. Mennyivel jobb lenne a combján érezni egy finom és ápolt masszőz kezét, mint hajnalban csontig fagyott marokkal zsákokat pakolni, majd állni naphosszat a hidegben.

Legszívesebben már most zárna, de van még öt perc a nyitvatartási időből. Pechére régi ismerőst vesz észre a lépcsőfordulónál. Reméli őt nem látja meg, és nem megy oda hozzá. Mostanában utál beszélgetni. Untatja minden, nem érdeklik az emberek. Kimondani sincs ideje mit gondol magában, mert a pasas, már integet is felé, és kissé korcsolyázva elindul az irányába. Ottó az, a válogatós, a fiatal lányok megszállottja. 

- Szevasz, hát te itt? - kérdezi Ottó, mintha nem itt dolgozna már legalább tíz éve.
- Hol kéne lennem szerinted?
- Hát nem itt az biztos.
- Ez van, és kész. És te honnan jössz?
- Masszázsról.

Ez az igazi kibaszás. Itt kulizik reggeltől estig, nem érzi már a hátát, huzat van, ezek meg mind masszázsra járnak.
- És jó volt?
- Jó? Jó? Hát kurva jó! Reggel is voltam egynél, ez ma már a második.
- Mikor kezdtél?
- Nyolckor egy thai csajnál. Jól megdolgozott, de ott nincs happy finish.
- Mi nincs?
- Happy finish.
- Az mi? - Látszik, hogy Tibor nem a mában él.
- Hát, hogy a végén ott is megsimogatnak.

Tibor tényleg debilnek tűnt a hülye rácsodálkozásával. Persze ha egyszer őt is befizette volna valaki egy ilyen örömmasszázsra, akkor nem tenne fel ostoba kérdéseket.

- A reggeli thai csaj nem vállalt ilyet. Kérdeztem, de csóválta a fejét. Hagytam, hogy a vádlimat kicsomózza, utána pedig elmentem egy vékony, 160 centis 20 éveshez. Most már jól vagyok.
- Nem félsz, hogy összeszedsz valamit?
- Mit szednék össze?
- Valami szarságot.Nemi betegséget.
- Orált nem engedek, csak kézzel mehet. Nekem úgy is jó.

Ottó nyilván boldogan mesélne még további részleteket a test jogos igényeiről, de nem ez a legideálisabb helye az ilyen élménybeszámolóknak. Krumpliszsák, hagyma, erotika - totális disszonancia. Tibi valahol persze örül annak, hogy a haverjai mernek élni, még ha ilyen látszatéletet is. Ő még azt sem mer. Beszari, körülményes, aggodalmaskodó, unalmas, csóró. A hátránya behozhatatlan. Zárás előtt még eladott fél kiló hagymát majd ürítette a kasszát.

2017 február 2.