Kensako Jumpei a neve ellenére nem japán, hanem magyar. Mátészalkán látta meg a napvilágot, valamikor a nyolcvanas évek legelején. Szülei a helyi, az akkor még létező mezőgazdasági termelőszövetkezetben dolgoztak, anyja bérszámfejtőként, apja pedig vegyszeres növénykezelőként, vagyis traktoros permezetőként. Mindketten arról álmodtak és ezért gürcöltek egy életen át, hogy egyetlen ivadékuk többre vigye, mint ők. Amikor a várostól nem messze lévő tanyájukon szinte egy napon érte őket a halál (infarktus és stroke), boldogan adták vissza lelküket a teremtőnek, azzal a megnyugtató tudattal, hogy fiúk Kensako erős, életrevaló, sikeres férfivá cseperedett.
Kensako fekete öves karatés, egyúttal hatszoros kendo bajnok. Van egy speciális kardkombinációja, amelyet róla neveztek el. A Kensako vágásnak az a lényege, hogy megtévesztve az ellenfelet, a levegőbe emelkedik, ott 360 fokos fordulat tesz, majd mielőtt visszatérne a talajra, a japán karddal (szimbolikusan persze) lecsapja a másiknak a fejét.
Kensako kicsiny gyermekkorától mindenért rajongott, amire az volt írva, hogy made in japan. Még a Deep Purple együttes Made in Japan című lemezét is megvette, pedig a rock nem különösebben érdekelte. Kuroszavát imádta, esténként haiku kötetetek olvasott, az órája pedig Casio márkájú lehetett csak. A japán mániája talán azzal kezdődött, hogy meglátott egy gésát, amint a virágzó cseresznyefa előtt áll és különös tekintettel néz a fényképezőgép optikájába. A további oldalakon már más pozicióban volt látható a titokzatos nő, ami tovább gerjesztette benne a vágyat, minél előbb megismerhesse azt az országot, ahol ilyen földöntúli szépségek élnek. A gésa fotókkal megjelent Playboy-t megőrizte, mint ahogy az immár egyedülálló mangagyűjteményét is. Az országban nincs még egy ember, akinek ilyen mennyiségű japán erotikus, pornó képregény kollekciója lenne.
A traktoros permezető és a bérszámfejtő egyetlen gyermeke előbb a helyi gimnáziumban tanult, majd jeles bizonyítványának köszönhetően Debrecenbe került. Az egyetemet summa cum laude végezte, ezt követően pedig ösztöndíjjal az USA-ban, utána pedig Japánban képezte magát tovább. A Kensako Jumpei nevet is a szigetországban vette fel. Közgazdászdiplomát szerzett, ezt követően pedig intenzíven az üzleti menedzsmentre fókuszált. Válságmenedzser lett belőle, természetesen már a névjegykártyáján is ez a tevékenység szerepelt.
Ennek a gondosan tervezett, minőségi anyagra (bambusz) nyomtatott információnak (válságmenedzser) mágikus hatása van. Kensako Jumpei-re azt követően, hogy egy haiku halk és szuggesztív elmondása közben átnyújtja névjegyét, úgy tekintenek, mint egy szamurájra, aki keleti bölcsességével, harci tudományával, bátorságával, kikezdhetetlen erkölcsével rendet tesz maga körül.
Kensako Jumpei válságmenedzseri agyára, könyörtelenségére, és éles kardjára mindenhol szükség volt, hiszen nem létezett olyan terület, ahol nélkülözni lehetett volna a tudását. Sajnos azonban már nem sokat tehetett,, bár az is kérdéses mit akartak éppen tőle, az utolsó szamurájtól? Az egészségügyben végül teljességgel felszámolta a kórházi ágyakat, megszüntette a TB-alapon járó ellátást, a kötelező iskolai oktatás korhatárát levitte 10 évre, bezáratta a gimnáziumokat és felsőfokú intézményeket, a múzeumok anyagait külföldi aukciókon értékesítette, a vasúti közlekedést minimalizálta, a legtöbb sínpályát felszedette, az áram és gázfogyasztást napi három órában engedélyezte, az országot pedig mezőgazdasági termelésre állítatta át, ami azt jelentette, hogy minden mozgatható kéz a gyapotszedést segítette. Nem sokan dolgoztak a földeken, mert aki tudott más országban vállalt inkább munkát.
A mátészalkai szamuráj elvégezte a rábízott munkát majd nem sokkal később kilehelte a lelkét. Biztosan létezik ide illő haiku, gondolom megtalálja majd valaki azt is. Kensako Junpei a menedzserbetegség szövődményeibe halt bele. Halálos ágya mellett csak mangákat találtak, valamint egy régi Playboy magazint, benne a meztelen gésa izgató fotóival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése