IGNÁC KART LENDÍT

- Asszonyom, nézzünk szembe a tényekkel. A férje beteg. 
- Csak annyit mondjon, van remény?
- Remény mindig van, de fel kell készülnünk a legrosszabbra.
- Meghal?
- Nem tudom. Minden azon múlik, sikerül-e visszahoznunk őt.
- Mentse meg! Nagyon szépen kérem! Könyörgök Önnek!
- Kérem ne sírjon. 
- Hogyne sírnék? Egy édes ember volt, most pedig azt sem tudom ki ő.
- Egy beteg ember.
- Tegnap náci volt. Reggel karlendítéssel ébresztett. 
- A kávét bevitte Önnek?
- Be. 
- Akkor nincs minden veszve.
- Nem tudom. Már semmit nem tudok. 
- Mit csinált tegnap a férje?
- Azok után, hogy karlendítéssel ébresztett?
- Igen, utána.
- Szeretkezni akart velem, de olyan furcsa volt. 
- Milyen értelemben?
- Régen, vagyis még a múlt héten édes kis mókuscicámnak nevezett, most pedig Gyurinak. 
- Gyurinak?
- Igen. 
- Maga mit mondott erre?
- Azt, hogy édesem, jól vagy? Klári vagyok, nem ismersz meg?
- Mire ő?
- Azt, hogy nem fogsz megtéveszteni. 
- Nagyon furcsa.
- Nekem mondja? Meghűlt bennem a vér. Húsz éve vagyunk házasok, minden működik köztünk, és egyszer csak azt mondja, hogy Gyuri.
- De azért szeretkeztek?
- Elkezdtük, de amikor Gyurizni kezdett és azt mondta, hogy gyanús vagyok neki, szóval akkor nagyon megijedtem. Közben kimászott az ágyból és olyanokat vágott a fejemhez, hogy beférkőztem az életébe, tönkre akarom tenni, és azzal, hogy lefekszem vele biztosan idegen érdekeket szolgálok.
- Őrület.
- Az. 
- Ön szerint mi történt a férjével? Azt mondja, áldott jó ember.
- Eddig az volt. Most meg náci. Szegény anyám, ha ezt tudná.
- Mit gondol, mi történt a férjével? Ignác, ugye Ignác?
- Igen, Ignác. Fogalmam sincs mi váltotta ki ezt belőle. Most jut eszembe, azt is mondta, nem hagyja, hogy én nevessek a végén.
- Szeretném, ha Ignác bent maradna az osztályon.
- Nem fog bent maradni. Napok óta az utcán van.
- És mit csinál?
- Plakátokat néz. És mozgósít.
- Kiket?
- Akit tud. Állandóan agitál.
- És hallgatnak rá?
- Úgy tűnik igen. Este embereket hozott fel hozzánk.
- Kiket?
- Nem tudom, nem mertem kimenni a konyhába. 
- Nem is szólt Önnek?
- De, beüvöltött a hálóba, hogy Gyuri gyere ki! 
- Kiment?
- Dehogy mentem. Rettegtem. Fegyver van nála.
- Mit mond? Fegyver?
- Igen. Tegnap szerezte. 
- Asszonyom, komolyabb a helyzet, mint hittem.
- Nem tudom mit tegyek.
- Őszinte leszek Önhöz. Tartok tőle, hogy Ignácon a legerősebb gyógyszerek sem segítenek. 
- Terápia? Analízis?
- Csak komplex terápia segít. 
- Ezt hogy érti?
- Társadalmi terápia. Ignác egyedül nem fog meggyógyulni.
- Én tudok valamit tenni?
- Igen. Szerintem egyelőre hagyjon rá mindent.
- A Gyurizást is?
- Igen. És ha van ereje hozzá, nevessen hangosan.