2018. január 20., szombat

ÚTTÖRŐ BÁCSI KISDOBOS NÉNI

- Dettikém benéznél a négyeshez?
- Akit tegnap hoztak be?
- Igen az úttörő bácsihoz.
- Átöltöztessem?
- Próbáld meg, de tegnap nem engedte.
- Mit mondjak neki?
- Dettikém, ha tudnám akkor már pizsamában lenne.
- Megyek.
- Ha pedig végeztél, menj be hatoshoz is.
- Kisdobos nénihez?
- Igen, a kék nyakkendőshöz.
Kettes kórterem. Négyes szendereg.
- Tessék ébredni! Hall engem a bácsi?
- Kedveském olyan szépet álmodtam.
- Mit álmodott a bácsi?
- A táborban voltam.
- Jaj de szép álom. Most át kellene öltöznie.
- Nem szeretnék átöltözni.
- De a pizsamában kényelmesebb lenne.
- Jó ez nekem kedveském.
- Elszorítja a bácsi gyomrát ez a szép öv. Miből készült? Ezüst?
- Színezett ólom.
- Mi van rá írva?
- Csillebérc.
- Ott tetszett síelni?
- Kedveském, nagyon fiatal maga. Úttörőtábor.
- A fehér inge is összegyűrődik. Vegyük le!
- Nővérke drága, szeretnék ebben maradni.
- Akkor legalább ezt a piros nyakkendőt engedje meg a bácsi. Bele fog izzadni.
- Az mindenképpen marad.
- Jól van, nem erőltetem. Ha szüksége lenne valamire, csengessen.
Két kórteremmel arrébb. Hatos olvas.
- Csókolom a nénit. Detti vagyok az ügyeletes nővér.
- Üdvözlöm.
- Szeretném, ha a néni átöltözne.
- Vegyem le a kisdobos egyenruhámat?
- Pontosan erre szeretném kérni.
- Nem lehet. Nem vehetem le.
- A szoknyája már nagyon gyűrött.
- Majd kivasalom.
- Sajnos, itt nincs rá lehetőség.
- Nincs?
- Tetszett behozni vasalót?
- Fogkefét és vécépapírt hoztam, a vasalót elfelejtettem.
- Ez nagy baj, mert nekünk sincs. Ezért mondom, hogy vegyen fel hálóinget.
- Hogy néznék ki hálóingben és kék nyakkendőben?
- Mindent levennénk. A nyakkendőt is.
- Szó sem lehet róla.
- Miért nem?
- A kisdobos hűséges, nem cserél le semmit. Nekünk elveink vannak.
- Rendben. És mit olvas a néni? Nők lapját?
- Pajtást.
- Milyen jó cím. Még nem is hallottam. Ez egy új lap?
- Nekem mindig új. Megmutassam?
- Köszönöm, de nincs nekem időm ilyesmire.
Detti nővér kimegy, majd értetlenkedve benyit a főnővéribe.
- Ezek totál hülyék.
- Kik?
- A két öreg.
- Ja az úttörő bácsi és a kisdobos néni?
- Egyik sem hajlandó ruhát cserélni. Még a nyakkendőt sem veszik le. Betegek, komolyan.
- Akkor így maradnak.
- Honnan jöttek ezek? Mit csinálunk velük?
- Fogalmam sincs. Majd bejön az osztályvezető Feing doktor, és eldönti.
- Szerintem nem maradhatnak itt.
- Dettikém, szerencsére ez nem a mi hatáskörünk. Annak örüljünk, ha nem kell őket tisztába tennünk.
- Pelenkánk amúgy van?
- Mikor láttál itt utoljára ilyet?
- Szólni kellene a hozzátartozóiknak. Mert bármikor beüthet az izé, vagyis becsinálnak.
- Nincs nekik senkijük. Így pelenka sem lesz.
- Hogy érted, hogy nincs?
- Ők csak ketten vannak egymásnak.
- Honnan tudod?
- Beszélgettem a kisöreggel.
- Csillebércről?
- Arról is.
- Erzsi nővér, nem vagy semmi.
- Dettikém, néha nem árt megtudni bizonyos dolgokat a betegekről.
- És mi ez a hülyeség? Úttörőnyakkendő, meg Csillebérc?
- Tanárok mindketten, ott ismerkedtek meg Csillebércen a hatvanas években. A kisöreg úttörő, a felesége pedig kisdobos vezető volt. Imádják egymást. És csak ilyen ruhát viselnek évek óta.
- De ma már nincsenek úttörők és kisdobosok.
- Dettikém, látod, mégis vannak.
Két nappal később Úttörő bácsi örökre elaludt, rá tíz percre pedig Kisdobos néni is. Egyikük sem öltözött át.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

KÉSSEL A KEZÉBEN JÁRKÁLT

Mikor máskor, mint éppen most húsvétkor estem ágynak, megállás nélkül töltöm a zsebkendőket, miként politikus a kolbászt tiktozott közösségi...