ÖNGÓL

- Balázs, te hol is játszol?
- Hogy érted ezt?
- Ahogy mondom. Hol játszol?
- Én?
- Nem, én. Persze, hogy te.
- Én nem játszom sehol.
- Jól van, ne hülyéskedj, tudom, hogy játszol valahol, csak nem ugrik be, hogy hol. Na, nyögd már ki melyik csapatban focizol! De nem a válogatottra gondolok, mert azt tudom.
- Zsanett, ugye Zsanett vagy, a Szilvi barátnője?
- Nyugodtan szólíts csak Zsaninak.
- Zsani, én nem focizom sehol.
- Miért, akkor te mi vagy?
- Gumis.
- Gumis? Óvszeres? Bocs, hogy röhögök.
- Autógumi.
- És azzal mit csinálsz?
- Rendbeteszem. Ha kilyukadt, akkor kiszedem belőle a szögeket, megragasztom, centírozom.
- Nem uncsi?
- Nem filózok ezen, csinálom és kész.
- Szívatsz, ugye?
- Dehogy.
- Most komolyan mondod, hogy nem te vagy a Dzsudzsi?
- Nem.
- Akkor Juhász Roli.
- Az sem. Roland Balázs vagyok, gumijavító.
- Aha. Na, jó megyek, iszom egy tequilát.
- Cserélünk telefonszámot?
- Minek?
- Hát, hogy esetleg máskor is beszélgessünk.
- Már mindent megbeszéltünk. Helyes srác vagy, de tudod most nem vágyom tartós kapcsolatra, amúgy is foglalt vagyok.

A Roland Balázs név sok lány szívét dobogtatja meg, de amint kiderül, hogy nem azonos a sikert sikerre halmozó labdazsonglőrrel, a prime minister kedvencével, négy Maserati és Porsche tulajdonosával, elköszönnek tőle, és a társaságban valódi sztárfocistákat keresnek. A szerény fiatalember, aki egy 17. kerületi gumis centrumban melózik, többnyire mindig így jár. A sorozatos kudarcok miatt pedig már alig mozdul ki csepeli albérletéből. Tegnap este is csak azért vett erőt magán, mert meghívót kapott egy exluzív estre. Pontosabban szólva nem ő kapta, hanem a szomszédja, de tévedésből hozzá dobták be a levelet. A szomszédja négy hónapja ismeretlen helyre távozott, vélhetően külföldre ment, ezért nem tudta átadni neki. Ha pedig ott volt a meghívó, gondolta ad még magának egy utolsó esélyt. Felvette az egyetlen elegánsnak tűnő ingét, majd bebuszozott a centrumban lévő galériába.

- Foglaljanak helyet, pillanatokon belül kezdődik az exluzív ruhabemutató. Uram, fáradjon be. Pezsgőt?

Roland Balázs szokása szerint szorongott, inge átnedvesedett az izzadságtól. Leült. Nem járt még ilyen helyen, fogalma sem volt, mi történik majd. És ekkor egy ismert olasz sláger dallamára kilépett a csodanő a kifutónak tekintett márványpadlóra. Sikkesen végigvonult, fordult, kezét a csípőjére tette. Bikini volt rajta, más semmi. Tökéletes test, bronzbarna , hibátlan bőr, 32 hófehér fog. És a semmihez sem hasonlítható mosoly. A gumijavító megpróbált úgy tenni, mintha mindennap ilyen nőket látna maga körül, nem pedig kopott, lyukas abroncsokat. Közömbösnek akart látszani, miközben őrületen vágyott arra, hogy megérinthesse a gyönyörű modellt. Csak egyetlen ujjal végigsimíthassa az őrjítően szexis hátát, amit nem fedett semmi. A torka kapart, a vágy okozta sokk miatt a sírás kerülgette. A látvány mélyen megrendítette. Csak arra tudott gondolni, hogy a divatbemutató után megismerhesse a végzet asszonyát. A show végén az öltöző előtt várakozott. Végre kinyílt az ajtó.

- Szia Balázs vagyok. Meghívhatlak egy italra?
- Szia, Ivett vagyok. Sietek, még össze kell pakolnunk a ruhákat.
- Megvárhatlak?
- Sokáig pakolunk.
- Türelmes vagyok.
- Ok.
- Ez nem is tartott olyan sokáig.
- Aha. Bocs, de hogy is hívnak?
- Balázs.
- Milyen Balázs?

És ekkor Balázsnak bevillant valami. A sikerhez vezető egyetlen biztosnak tűnő út.

- Dzsudzsák Balázs.
- A focista?
- Persze.
- Ez érdekes.

Roland Balázs bizakodni kezdett.

- Meghívhatlak a következő meccsemre?
- Ki ellen játszol?
- Kanári szigetek.
- Köszönöm, de már van jegyem rá.
- Tényleg? Nem kellett volna megvenned, adok VIP-belépőt.
- Nem vettem. Kaptam.
- Kitől?
- A barátomtól.
- Ki ő?
- Balázs. Dzsudzsák Balázs. Bocs, de mennem kell, most telefonált, hogy már itt van, kint vár rám.

Roland Balázsnak a Csepel felé tartó éjszakai járaton csupán egyetlen szó jutott az eszébe. Öngól.

2017 július 11.