A Grazban élő Stephan Vass halálosan kimerültnek és egyúttal, mintegy melléktünetként, üresnek és vigasztalhatatlanul kiégettnek érezte magát. Negyvenhét évesen úgy értékelte az életét, elérte pályája zenitjét, ennél feljebb már nem juthat. Egy kis cégnél dolgozott gépkocsivezetőként, papírárut szállított Graz környéki irodáknak. A magánélete nyugodt és kiszámíthatóan biztonságos volt, még véletlenül sem egy egzotikus, izgalmas kalandregény, felesége sokat tévézett, igaz, főzött is rá, a lánya pedig tizenötévesen már nem az apját istenítette, a tökéletes férfit házon kívül keresgélte.
Stephan Vass, vagyis Vass István, aki Sopronban született, de aztán elvette a kozmetikus Lotta-t és kitelepült hozzá Ausztriába, a feleslegesség nyomasztó terhével ült nap mint nap a céges furgonjába. Célja legfeljebb annyi lehetett, hogy időben kiszállítsa a tintapatronokat és a nyomtatókba való A/4-es papírlapokat. Sikerélményre vágyott, bár fogalma sem volt arról, milyen elismerés érheti őt még az életben.
Sopronban élő egykori osztálytársa, a kopasz és sörimádó, aputestű Stellmeyer Tomi javasolta neki, menjen el egy masszázsra, ott átgyúrják, és ha kér még valami extrát, azt is megkapja, máris siker éri, és feltöltődve hagyja el a szalont.
- Na, menj! - biztatta életunt barátját, aki ezt követően még hetekig gyötrődött, vajon mit tegyen. Végül rászánta magát, és bejelentkezett egy Kőszeg mellett élő masszőzhöz, Ellához.
- Mit szeretne? - kérdezte a nagydarab, minimum száznyolcvan centiméter magas, lenge öltözetű (melltartó, bugyi) szakember. - Nézze, ezt az elején mindig elmondom, a masszázs negyvenöt-ötven percig tart, a maradék tíz percben pedig ott is felfrissítem, feltéve ha kéri. Ezt ajakkal végzem. De ráér a végén is közölni. Most pedig kérem zuhanyozzon le. Az alsót is vegye le, higgye el, láttam már ilyet. Itt a törülköző.
Vass megfürdött, majd szárazra törölte fájó testét. Felfeküdt a masszázspadra, és hagyta, hogy Ella rendbetegye, felfrissítse, erőt és önbizalmat öntsön belé.
Ella kezében hihetetlen erő összpontosult. Vasmarokkal gyúrta a kiterített férfitestet, amely nehezen viselte a fájdalmat.
- Nem érdekelnek a nyögései, kommentálta a brutális fogások következményeit Ella, gátlástalanul puhította tovább a láb- és combizmokat.
- Mondták már magának, hogy előrehaladott szkoliózisa van?
- Az mi?
- Mi, mi...gericferdülés. Ezzel kezdjen valamit, mert elég ronda.
- Kripli leszek? - kérdezte félig viccesen Stephan, azt remélve, hogy ezzel oldja a szigorú hangulatot.
- Hát, valamit csináljon. Kérjen beutalót súlyfürdőbe, ott talán még tudnak valamit kezdeni vele. Látszik, nem egy sportos alkat.
- Izmaim azért vannak - nyögött fel ismét.
- Itt, ott. Nem sok izom. Van egy kliensem, idősebb magánál, ötvenhat éves, de olyan alakja van, hogy bomlanak utána a nők. Na, az test, imádom gyúrni.
Stephan ezek után némán és megadóan tűrte Ella pusztító erejű kezét, amely kíméletlen kegyetlenlenséggel tüntette el a csomókat, lazította a merev izmokat.
- Ennyi volt, most még van hét percünk - szólalt meg Ella a szeánsz vége felé. - Megkérdezem ismét, akarja, hogy leszopjam, vagy inkább masszírozzam tovább?
Stephan az utóbbi mellett döntött. Végül lezuhanyozott, fizetett és beült a furgonjába. Úton Graz felé azon gondolkodott, hol keresse legközelebb a sikerélményt.
