Janó már etetett. Hajnalban. Ötkor. Mindig akkor megy az ólba. Meghat ez a gondoskodás. Pedig nem is övé a nyáj. Mi lesz, ha meghal a Janó? Hol találok még egy ilyen hűséges embert? Főleg most. Ezek után. Sehol. Mindegy, majd etetek én. Amúgy is, csak ennyi maradt nekem. Meg a bankbetét. De azt nem tudom megérinteni.
Én választottam. Ez a szag, ezek a hangok, a gőzölgő testek, a meleg szőr. Fura, hogy éppen ezt szeretem. Végtére is, vidéken születtem.
Azt mondják aljas vagyok. Ez nem igaz. Tettem a dolgom. Mikor, hol. A cél volt a fontos, nem az eszköz. Rettegtek tőlem. Így lehettem hatékony. Amúgy, hülyének lenni állampolgári jog. Nem vagyok az.
Az életem kész regény. Írni nem tudok. Beszélni sem, de azért elmondtam mindent. A felvételt gondosan őrzik. Sok helyen. Így lehetek nyugodt.
Az emberek sosem érdekeltek. Használtam őket. Előre láttam a sorsukat. Megmenteni őket? Miért kellett volna? Ilyen az élet. A birkáimat is levágom ha kell. Pedig őket valóban szeretem.
Nyírni kell. Szólok Janónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése