JÁTÉK AZ ÉLET

- Altatok, Irénkém.
- Úgy irigyellek. Édesek lehetnek a gyerekek.
- Néha nehéz velük.
- Neked mindig angyali türelmed volt Juditkám. Gyurika alszik már?
- Vele nincs gond. Leteszem és azonnal szundít.
- Pedig eleven fiú. Még mindig a Torpedó a kedvenc játéka?
- Nem, már a rugós foci és a Lego.
- Te is játszol vele?
- Muszáj. Követeli.
- De vannak még ott gyerekek. Velük nem szeret játszani?
- A saját gyerekeivel sosem játszott.
- Mert mindig dolgozott. Gondolom, mire hazaért már semmihez sem volt ereje.
- Állandóan hajtott.
- Most viszont végre van ideje és energiája játszani.
- Egész nap épít.
- Boldog gyerekkor.
- Sosem volt szebb az életünk. Mindenki itt van. Gyurika, a felesége Éva, és az ikrek Zolika és Lacika, de most már a szomszéd család is itt játszik egész nap.
- Ez a te óvodád. Mindig erről álmodtál.
- Idén lettem nyolcvannégy, végre a magam ura lehetek.
- Hány évesek az unokáid?
- Most múltak harminc.
- Sosem dolgoztak?
- Néhány hónapig tanítottak egy gimnáziumban, de aztán bezárták az iskolát.
- Gyurika?
- Igazgató volt a nyomdában.
- Mióta van otthon?
- Nyolcadik éve.
- És kijöttök a nyugdíjadból?
- Itthon vagyunk egész nap. Nem költünk ruhára, közlekedésre, könyveket nem veszünk. Társasozunk, diafilmeket nézünk. Nem panaszkodunk.
- Nem is zavarlak Juditkám, gondolom nemsokára ébrednek a gyerekek.
- Igen, mennem kell. Gyurika már felébredt és megígértem neki, hogy egész este legózunk majd.