Felejthetetlen nap volt. Szinte észre sem vettük, elrepült az idő, amit az utazással töltöttünk. Csak mentünk az úton, suhant velünk a busz, s máris ott voltunk a pompázatosan szépséges csarnokban. Meghallgattuk a gyönyörű beszédeket, tapsoltunk, örültünk a sok okosságnak. Napokig tudtam volna még magamba szívni a műsort.
Aztán vége lett. Átszellemülten, szívemben meghitt melegséggel mentem le a lépcsőn, visszaszálltam a buszba, Tivadar mellé ültem, majd este filmszakadás. Nem emlékszem semmire.
A lányom annyit mondott, anyuka legyen nyugodt, Buenos Aires-ben van, és itt is marad. Egy szót sem értettem ebből, mi az, hogy buenosz, meg ájresz, az hol a fenében van, meg mit keresek én itt, mikor Kazlánymonostoron élek.
Közölte, nagyon kimérten, hogy pár nappal ezelőtt Argentínába csempésztek. A vejem külföldi, szerintem izraeli, és csupán annyit tudok róla, hogy egy különleges egységnél dolgozik, de előttem mindig csak suttogtak. Állítólag hónapok óta megfigyeltek, lehallgattak, minden lépésemről tudtak, információjuk volt arról, hogy digitális polgári körös lettem, és amikor elolvasták a leveleimet döntöttek arról, hogy elrabolnak. A saját érdekemben!! Ezt mondta! Mert, hogy szerintük megőrültem, és csak úgy tudnak megmenteni az agyhaláltól, értik, az agyhaláltól, ezt volt képes mondani a saját lányom, hogy ha elrabolnak és ide hoznak.
Kazlánymonostorban a házacskám előtt kaptak el, autóba tuszkoltak, elkábítottak, majd egy szőnyegbe csavarva kicsempésztek imádott hazámból. Ahol mindenem megvolt. De tényleg mindenem! Huszonnyolcezer forintos nyugdíjam, három tyúkom, két cicám, és ebben a hónapban ingyen kaptam öt kiló krumplit is. Karácsonyra.
És most itt kell élnem. Ezen a rettenetes helyen. Az utcán egész nap szól a tangózene, aludni sem tudok ettől a kolompolástól, minden hétvégén a vízpartra cipelnek és tengeri szarságokkal tömnek, süt a nap, itt vannak az unokák, azok is rohangálnak, idegesítőek, na.
Hontalan lettem. Nincs jövőm. Csak nézem naphosszat a képet, az utolsót, amin még látszik, hogy mennyire boldog voltam a tribünön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése