2019. december 2., hétfő

SZÁGULDÁS

Laci csóró. Ezt persze tagadja. Sosincs pénze, a haveroktól kunyerál egy kis aprót, ha be akar dobni egy sört. Az egészségével is gondok vannak. Köhög, alig lát, gyenge a szíve, két infarktus után ez persze nem csoda, de nem megy orvoshoz. Kihez is menne, hova? Még gyógyszert sem kér, nem tudná kiváltani. Be van rekedve, hörögve beszél, alig érteni mit mond, ja igen, azt, neki nincs ideje sorszámokra várni.

A neje, Klári, lepukkant nő, Lacihoz hasonlóan fillérekből tengődik. Nem főz. Nincs miből. Nyolc általánost végzett. De ez sem biztos. Lehet, hogy csak hatot.

Szarul élnek, mégis verik a mellüket, hogy öt éven belül ők lesznek a legmenőbb család az utcában. Múlt héten még nem volt semmijük, csak ez az udvari, 27 négyzetméteres sötét lyuk, most meg kiderült, hogy valahonnan szereztek hitelt (rejtély, hogy csinálták) és Budán fitneszközpontot építenek, hogy Klári tudjon végre hol mozogni. Laci is belevág egy nagyobb üzletbe, talán fegyvergyár, vagy űrhajós kiképző központ, Vukovárnál egy fociakadémia, netán Ugandában épít templomot, fene sem tudja, mi lesz a vége.

Tegnap beszéltem vele, de valójában nem mondott semmit. Csak azt, büszkén várja az atlétikai vébét, és drukkol az újabb magyar űrhajósnak. Reméli, a beteg szíve kihúzza addig, így megélheti és láthatja majd a startot. A százméteres gátfutás a mindene. És persze a világűr.

Laci szerint száguld az ország. Mámorító érzés ez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

KÉSSEL A KEZÉBEN JÁRKÁLT

Mikor máskor, mint éppen most húsvétkor estem ágynak, megállás nélkül töltöm a zsebkendőket, miként politikus a kolbászt tiktozott közösségi...