ÜVÖLTÉS

T. Sándor egykori vájárt, NB2-es középpályást majd cserekapust, később trafikos-dohánykiskereskedőt már nem lenne szabad egyedül kiengedni az utcára, mégis kimegy, egyedül kószál naphosszat, lekötözni ugye mégsem lehet, a hatóság is megtiltaná, a felesége tehetetlen, ő egész nap keményen dolgozik, az iskolai menzán szakács és takarítónő, Sándor pedig otthon van magában, ápolónőre még csak gondolni sem lehet, miből fizetnék a  napi12 órás felügyeletet, egyszóval  T. Sándor ma már nyűg,  súlyos és megoldhatatlan csődtömeg, olyan, mint egy időzített bomba, amely biztosan robbanni fog, csak még nem tudni mikor, a helyszín sem biztos, mert egész nap úton van, csavarog, és amerre jár hangosan kiabál, hogy "mikor takarodsz már el a büdös picsába?" de az utcán, villamoson, a piacon senki sem érti kiről óbégat tébolyult hangon, olyankor többbnyire ráküldik a közterületeseket, a mentőszolgálatot, de vitte már el szirénázó rendőrautó is a kerületi őrsre, ahonnan persze negyvennyolc óra múlva kiengedték, de olyankor még hangosabban üvöltötte hogy "mikor takarodsz már el a büdös picsába?" vajon mi dúlhat e sebzett ember lelkében, mily tomboló wagneri vihar,  de válasz nincs, mint ahogy megoldás sincs, a gyógyírt hiába keresnénk, T. Sándor  Odüsszeuszként addig bolyong megborult elmével az utcán mígnem társakat talál majd, akik maguk is ezt üvöltik hajnalonta, és amikor már elegen lesznek, a kórusuk miatt a lehúzott redőnyök mögött sem lehet majd már aludni, akkor talán végre megteszi ezt a szívességet és eltakarodik az, aki miatt félőrülten üvöltenek a tömegek, akkor gyógyulhat T. Sándor, nem kell többé  aggódni érte egész nap, na az lesz majd a boldogság és szabadság.