Ma lakógyűlés lesz nálunk. Sok évvel ezelőtt egy kedves szomszéd (egyébként tényleg kedves, csak akkor még tesztelgetett) azt találta mondani nekem, az új lakónak, hogy "fogod te még sírva nyalni az uborkát". Ma sem tudom mire gondolt mikor e költői képet a lépcsőházban elsziszegte, a falak persze felerősítették az egy mondatba sűrített drámai fejleményt, de érdekes módon az elmúlt években nem nyaltam uborkát.
A lakógyűléseken mindenesetre én vagyok a kuka, nem a műanyag szeméttároló értendő ez alatt, hanem az a lakó, aki csendben van, de amikor kézfeltartással szavazni kell, teszi a dolgát.
Pár évvel ezelőtt itt is voltak persze nagy balhék, egy lakótársnőnek megjelent a barátja, jó kis műsort csinált (kikérte magának, hogy az ő macskájuk kakálta volna tele az udvart), majdnem verekedés lett a vége, de aztán a pasas köszönés nélkül lelépett, nem sokkal később pedig a barátnője is elköltözött.
Ma szerintem nem lesz semmi action, legfeljebb megvitatjuk, hogy a nyestcsapdát arrébb tegyük-e vagy se. Csapda ellenesként azt mondanám, ne tegyük sehova, de szegény állat egyszer minket is megkóstolt, vagyis a fékvezetéket, így fájó szívvel szavaznom kell majd.
Egyetlen félelmem van csupán, nehogy állva elaludjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése