Jóvátehetetlen amit elkövettem. Ez nem is hiba, hanem ostobasággal felérő bűn. Ennek vagyok és leszek, vélhetően örök életre az áldozata. Felelőtlen voltam, nem tudtam hideg fejjel gondolkodni, pedig akkor még megtehettem volna, hogy nemet mondok. Ezt elszúrtam. Elvágtam magam. Innen nincs visszaút. Ingereltem a környezetemet, dicsekedve azt mondtam, na majd én megmutatom.
Majdnem vegetáriusként rántott csirkemellet ettem, de vastagnak ítéltem a hús átmérőjét, és ezt szóvá is tettem. Végzetes pillanat volt. Haraptam, rágtam, dumáltam egyszerre. Felszólítottak, ha ennyire okoskodó vagyok, akkor mutassam meg, vajon tudok-e ennél vékonyabb szeleteket vágni.
Emlékszem, a borotvaéles pengéjű IKEA késsel metszettem bele a húsba. És mint egy frissen vizsgázott húsipari szakmunkás, álomszerű szeleteket vágtam. Megállt az élet a konyhában, körém gyűltek, mert ilyet korábban még senki sem látott.
Azóta, ha tetszik, ha nem, nekem kell felszeletelni a húst. Sajnos azt is megmutattam, hogy én mosogatok a legszebben, vásárolok a leggyorsabban, és a virágokat is én locsolom a legnagyobb gondossággal.
Ma reggel arra kértek, panírozzam és süssem ki a felszeletelt csirkemell szeleteket.
Tanultam a hibáimból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése