Túléltem a lakógyűlést. Nem is aludtam el közben. Szerencsére a lakótársakkal nincs gond, nem egy hőzöngő társaság, mindenki jóban van mindenkivel, tudom, ez nehezen hihető, de igen, létezik ilyen is, így a napirendi pontokat fegyelmezetten betartva békésen jutottunk el az epilógusig, a jegyzőkönyv hitelesítéig.
Ahogy korábban írtam, nem szokásom szétdumálni a lépcsőházi szeánszokat, amúgy sem tudok nagyon mit véleményezni azon, hogy a korábbi mester szétbarmolta a ház bizonyos részeit, természetesen nem vállal érte garanciát, új szakikat pedig nem lehet találni, ezt maga a közös képviselő mondta, egy-két évre előre lekötött munkáik vannak, sok helyen már a telefont sem veszik fel, így csak reménykedünk abban, hogy néhány évig még elkerül minket a monszun, bár Sir David Attenborough nyilván okkal intene józanságra, "ennyi időnk már nincs".
A beázások című fejezetnél, építő jelleggel azt a megjegyzést tettem a fölöttünk lakónak, bontassa le a teraszát, akkor onnan biztosan nem fog beázni. Ez a gondolat neki is tetszett, csak attól tart, a szokás nagy úr, így esetleg megfeledkezne a lebontott erkényről és a harmadik emeletről kilépne a semmibe.
Lakógyűlés legközelebb ősszel lesz. Ha a ház addig nem dől össze, akkor a szokott helyen, a lépcsőházban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése