Nem tudok festeni, de még csak rajzolni sem, így nem készülhet el a magyar valóság legszomorúbb képe, amely 70X140-be (+keret) sűritené ennek az elcseszett országnak a hangulatát. Mivel nincs okostelefonom, fotózni sem tudtam.
A helyszín egy patakpartszerűség, közel a Dunához. A vékonyka, de mély mederben éppen csak hogy csordogál a víz. Nincsenek benne vadkacsák, egyébként szoktak itt úszkálni, de most csak a szétázott tejesdobozok, meg az ingyenesen terjesztett bulvárlap néhány példánya sodródik a folyó felé.
A víz két partján nyugdíjaskorú asszonyok kutyát sétáltatnak. Messziről nézem őket. A magas fű, vagy inkább gaz néhány pillanatra eltakarja őket. Némán, lehajtott fejjel mennek mindketten. Ellenkező irányba, céltalanul haladnak. A lényeg, hogy a kutyák mozogjanak, ürítsenek. Korábban együtt, egyidőben vitték ki az állatokat. Szertartásszerűen minden napjuk így kezdődött, Komótos gyaloglás közösen, kakiszedés, jutalomfalatkákkal való etetése a kis kedvenceknek. Aztán történt valami.
A lakóparkba egy ismert tévés költözött, a sok kormányközeli médium egyikének főmunkatársa. Vagy inkább arca. Műsorvezető. Ott vett lakást, ahol az egyik asszony lakik. Tudom a nevét, de az anonimitást megőrizve, jobb híján inkább liberális néninek nevezem. Egyetemet végzett ember, korábban vezető beosztásban dolgozott.
Egyik reggel éppen a ház bejárata előtt futott össze a tévéssel, beszélgettek, majd megérkezett a másik asszony, aki köszönés helyett nevetgélve gyorsan felvilágosította a tévést, vigyázzon a barátnőjével, mert a másik oldalhoz tartozik, liberális rádiót hallgat. Bezzeg ő, tudja mire kell figyelni, mit kell nézni, hallgatni. Igaz ugyan, hogy a fiát, menyét és még néhány rokonát éppen egy állami cégtől rúgták ki indok nélkül, de ez nem rendítette meg, továbbra is jónak tartja az irányt. Aki ezzel vitába száll, lehülyézi, vagy "feljelenti".
A két asszony az emlékezetes megjegyzés óta nem beszél egymással. Távolról figyelik egymást, nehogy véletlenül összetalálkozzanak. Ha meglátják a másikat, azonnal letérnek egy mellékutcába, vagy beveszik magukat a bokros részbe és megvárják, amíg a másik elmegy.
Ma reggel a patak két partján kószáltak. Nem a víz, egy egész világ választotta el őket egymástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése