BERCI DOBOZA

- Szervusz, Berci. Honnan jöttél, és mit hoztál a Legjobb ajánlatba?

- Budapesten élek, és egy különleges tárgyat hoztam.

- Izgatottan várjuk. Megmutatod nekünk is?

- Természetesen, csak ki kell vennem a védőcsomagolásból.

- Rendkívül értékes darabról lehet szó, mert nagyon gondosan csomagoltad be. Ez egy hűtőszekrény mérető pakk. Ez be sem fér egy autó csomagtartójába. Teherautóval hoztad?

-Igen, béreltem egyet.

- Frici, te már láttál ilyet, hogy valaki kilenc, védőbuborékos zacskóval bélelt dobozban helyezi el az eladni kívánt kincseit, majd az egészet egy ekkor dobozba teszi?

- Bevallom, még sosem. András, te bontod ki vagy hagyjuk meg ezt Bercinek?

- Bocsánat, hogy beleszólók a munkátokba, de én szeretném kicsomagolni.

- Megértem, hogy félted. Csináld nyugodtan.

- Készen is vagy, lekerül az utolsó buborékos zacsi is. Nézzük, mi rejtőzött a dobozban!

- Frici, ez elképesztő!

- Régóta vagyok ószeres, de ilyennel még sosem találkoztam a boltban. És, mennyire gondoltál, Berci?

- Szerintem ez felbecsülhetetlen értékű műtárgy.

- Kisplasztika, valóban.

- Milyen anyagból van? Ezüst?

- Alumínium. De színezett.

- Modern alkotás. Mennyiért szeretnéd eladni?

- Minél többért. Szükségem lesz pénzre.

- Muszáj lesz egy összeget mondanod.

- Én ötven millió forintra gondoltam.

- Merész, nagyon merész. Én azt javaslom, hogy valamit azért majd engedj az árból. Sok szerencsét a licithez!

Bertalan bemegy a stúdióba, ahol négy férfi és egy nő várja. Ők licitálnak majd a műalkotásért.

- Szervusz, Berci.

- Sziasztok.

- Nagyon izgatottak vagyunk. Ez, valóban az?

- Igen.

- Mikor is készült?

- 2012-ben.

- Lehet tudni, hogy hol?

- Dunaharasztiban.

- Biztos vagy benne, hogy nem Szentgotthárdon?

- Ezer százalékig biztosan állíthatom, hogy Dunaharasztiból származik.

- Hogyan került hozzád?

- A szemétkosárból vettem ki.

- Ezek szerint kukáztál. De miért?

- Mert szenvedélyesen gyűjtöm azokat a tárgyakat, melyekhez hozzáért.

- És ehhez biztosan hozzáért? Mármint a Viktor.

- Biztosan. Ott álltam mellette. Még ivott is belőle.

- Ő gyűrte össze? Vagyis ő maga volt a szobrász?

- Természetesen. Megitta ami benne volt, majd megalkotta ezt a remekművet.

- Akkor térjünk rá a legnehezebb részre. Következik a licit. Mindenki írja fel, hogy mennyit adna Berci kedvenc tárgyáért. Nézzük!

- Robi! Te mennyit adsz érte?

- Öt forintot.

- Nézzük a többi ajánlatot. 10, 15, 20, 30. A két legmagasabb ajánlat marad versenyben.

- 40 forint.

- 45, de ez tényleg az utolsó ajánlatom. Elfogadod?

- Nem, szó sem lehet róla.

- Mennyire gondoltál?

- 50 millióra.

Hangos nevetés a stúdióban.

- Mivel kedvellek, hajlandó vagyok ötven forintot is megadni érte. Elvihetem?

- Nem.

- Sajnáljuk, Berci, akkor ma nem sikerült üzletet kötnünk. Talán a MOHU automata többet ad érte, mint mi. Szervusz.

Berci magához veszi a gyűrött kólás dobozt. Párás szemmel nézi, megsimogatja, majd visszacsomagolja a hűtőszekrény dobozába. Fricitől és Andrástól már el sem köszön, úgy lép ki a barátságtalan éjszakába.