BIZALOM

Minden alkalommal megkérdezik van-e bizalomkártyám, én pedig minden alkalommal elmondom, nincs bizalomkártyám, a pénztárosnők rendszerint nagyot sóhajtanak, talán a fejüket is csóválják, "pedig jó az a bizalomkártya" teszik hozzá, majd mikor az első vonalkódot leolvassák az ásványvizes palackról, csipog a pénztárgép, na ekkor minden esetben feltűnik egy fekete ruhás, szomorú tekintetű ember, aki suttogva belebeszél egy rádióadóvevő készülékbe, körbejárja a bevásárlókocsimat, legszívesebben talán bele is nézne, gyanús neki ez a sok víz, meg tej, folyamatosan beszél, majd behatol a pénztárosnő mögötti 20 centis sávba, továbbra is koncentráltan figyel, nyomoz, közben adatokat diktál a kézibeszélőjébe, látszik rajta, valami mást várt, akciót, leleplezést, végre megcsípi a vevőnek álcázott tolvajt, vagy a sikkasztó pénztárosnőt, akit műszak után megmotoznak, a táskáját is átnézik, a kasszás asszony azonban mérhetetlen csalódást okozva, nem tesz semmi rosszat, csak huzigál, emel, leolvas, mozgatja a futószalagot, és közben ártatlanul aziránt érdeklődik, van-e bizalomkártyám.