AZ UTOLSÓ MERÜLÉS

Tele volt tervekkel. Nagyon nagy tervekkel. Merj nagyot álmodni! - vallotta, és így is élt. Semmit sem bízott a véletlenre. Bátorsága örök példa marad a fiatal, keresztény, nemzeti-konzervatív nemzedékek előtt. Nemzetformáló cselekedete pedig minden bizonnyal bekerül majd a legújabbkori magyar történetírásba. Úgy tervezte, a nagy, sorsdöntő nap után megnősül. A lánykérést is gondosan eltervezte. Mindent megszervezett. Nagyon tud szeretni. Zománczi K. Péter (barátainak csak Zottmund) a nemzet fénylő csillaga, az ország egyik legnagyobb sportolója azonban nem vezetheti oltár elé szerelmét. Péter ugyanis eltűnt.

- A Halálos iramban hét, jó lesz? - kérdezte tőle szerelme, Szentesi Szandra, az utolsó együtt töltött reggelen.
- Inkább a Honfoglalásra menjünk - válaszolta Péter, majd a szülőktől előnászajándékba kapott gyümölcsfacsaróval italt készített. Két pohárral. Boldogan itták a friss narancslevet, majd az indulás előtt még (utoljára) összebújtak.

A közös esti mozizás elmaradt. Szandra türelmetlenül várta lovagját a filmszínház bejárata előtt, de Péter nem került elő. Hiába hívta telefonon, az imádott férfias hang helyett folyamatosan csak az üzenetrögzítő kapcsolt be. Mi történhetett vele?

Pétert utoljára a kampányirodán látták, ahol rendkívül kritikus hangú beszédet tartott. Szenvedélyesen bírálta társait, akik símaszkot viselve motorcsónakról zavarták meg a konkurens jelölt gyűlését, de pitiánernek nevezte a vidéki kollégákat is. Szerinte nem az a megoldás, hogy photoshoppal eltorzítják az ellenfelek arcát, feljelentéseket írnak naponta, kihúzzák az elektromos kábelt, lefestik mások plakátjait. Nem és nem ! Gyerekes és gyalázatos tettnek nevezte az akciót. Egyszer kell ütni, de akkor kurva nagyot! - mondta. Hogy soha többé ne álljanak fel! Ezek után zaklatott lelkiállapotban távozott. Próbálták ugyan megállítani, de Zománczi szó szerint elviharzott. Senki sem sejtette, hogy mire készült a nemzet sportolója, a oxigénpalack nélküli szabadmerülés világbajnoka.

A kocsiját, benne a kampányirodában is viselt öltönyével, To rule válltáskájával, a rakpart egy távolabbi részén találták meg. A csomagtartóból viszont eltűnt Zománczi búvárszemüvege, békatalpa, valamint a mindig magánál tartott szerszámkészlete, benne a sarokcsiszolója, és a kézi fúrógépe.

Az ellenzék kampányzáró összejövetelének helyet biztosító hajó nem sokkal 17 óra 18 perckor süllyedt el a Szabadság híd pesti hídfőjénél. A kimentett politikusok, a kampányban résztvevő stábtagok, kerületi önkéntesek, újságírók arról számoltak be, hogy láttak ugyan egy búvárszemüveges férfit lemászni a parti köveken, de nem értették, hogy miért éppen ott búvárkodik. A férfi lassan lemerült a Dunába és többé nem jött a felszínre. Gyanús hangokat nem hallottak. Tízenhárom perccel később azonban a hajó kapitánya vészjelzést adott le. A jármű léket kapott, megtelt vízzel, nem sokkal később elnyelte a Duna.

A katasztrófavédelmi szakemberek és a rendkívüli ügyekkel foglalkozó rendőrök ezt az esetet sem találták gyanúsnak, így hetek alatt hamar lezárták a nyomozást.

Csak Szandra tudta az igazságot.

Tíz gyötrelmes és magányos év után végül mégis rászánta magát a múlt lezárására. Könnyeivel küszködve adta át a múzeum történészeinek Zománczi K. Péter búcsúlevelét, melyben néhai kedvese leírta, mire készül(t). A búvár tisztában volt azzal, tette kockázattal járhat. Akár az életébe is kerülhet. Látta előre a jövőt. A sors ajándékaként azonban a legnagyobb tervét még megvalósíthatta. A hős búvár története immár kötelező olvasmánya a kisiskolásoknak.

Szandra is őrzi néhai szerelme emlékét. Nemrégiben született gyermekét, Péterre emlékezve, Kundként anyakönyveztette.