WALES-I LÁBAK

- Gergő, látom jobban van.
- Igen, köszönöm.
- Sokszor lesz még ilyen, de szerencsére nincs semmi baj. Csak máskor ne üljön olyan sokat a füvön, mert könnyen felfázhat. Most is tüsszög.
- Kérhetek egy zsebkendőt?
- Persze, de kérem ne sírjon. Nincs oka rá. Nagyon szép eredményt ért el.
- Biztosan?
- Nem mondanám, ha nem így gondolnám. És a többiek is mind kitettek magukért. Fantasztikusak voltak.
- Annyira jó ezt hallani.
- És maga, Balázs, hogy érzi magát? Tudott pihenni?
- Igen. Egyáltalán nem érzek fáradtságot.
- Ez a legjobb szanatórium itt az Alpokban. Természetesen a gyors regenerálódása annak is köszönhető, hogy okosan osztotta be az erejét. Nem futott sokat, a lábát is kímélte.
- Igyekeztem.
- Helyes. Így kell ezt csinálni. És annyira megható volt, amikor az önt szerető közönség megsimogatta a fejét. Ez nagyon kellett a végén. Ünnepi volt.
- Ezért csinálom. A közönségért. Hogy büszkék legyenek.
- Azok is voltak. Nagy diadal volt ez mindenki számára.
- Lehetett volna nagyobb is, de így sem rossz.
- Az elején ön is lőtt egyet a kapura.
- Igen? Erre nem emlékszem.
- Nem baj. Nehéz egy ekkora, világraszóló sikert feldolgozni. Most a pihenés a lényeg.
- Nem is tudok edzeni.
- Igaza van! Sosem szabad túlzásba vinni. És, Máté, maga mire gondol?
- A prémiumra.
- Ne aggódjon, természetesen megkapják. Sőt, a szövetség még azt is megduplázza.
- Honnan tudja?
- Beszéltem velük. Lehet, hogy már át is utalták.
- Akkor lehet, hogy ezért pittyegett a mobilom.
- Mindent megkapnak. Látják, én is itt vagyok maguk mellett. Holnap várost nézünk, felmegyünk a Krisztus szoborhoz is, utána pedig két hét nyugodt pihenés vár önökre a Copacabana strandján. Teljes ellátással, de ezt nyilván tudják. Csak egyet ígérjenek meg! Semmi foci!