AZ ÍRÓ(K) HALÁLA

Sir Walton Boldizsár, a hároméves border collie békésen szundított Bábas Péter, a híres esszé és regényíró asztala mellett. Fejét Bábas lábára hajtotta, ami rendkívül jó hatással volt mindkettőjükre. A kutyát megnyugtatta Bábas közelsége, ugyanakkor a rendkívül fegyelmezett, szinte már szerzetesi életmódot folytató író is csak akkor tudott alkotni, ha kutyája ott szuszogott a szobában. Hajnali fél öttől írt déli tizenkettőig, majd a rövid ebédszünetet követően este hatig. Minden nap. Készült az újabb eposz, az ezerkétszáz oldalasra tervezett családregény.

Bábas tehát írt, teljes nyugalomban, csendben. A kiadó várta az újabb anyagot, amely remélhetőleg elhozza Bábasnak az újabb nemzetközi irodalmi díjat. Idén talán végre meglesz a Nobel is, és ehhez már csak az utolsó három fejezetet kell megírni.

Reggel hat óra tizenkét perckor azonban váratlanul egy üzenet jelent meg a számítógépe monitorján. Bábas először észre sem vette a kép jobb sarkában lévő szöveget, de érdekes módon, Sir Walton Boldizsár felriadt, majd mordult egyet. Bábasnak ekkor tűnt csak fel a szokatlan jelenség. Azt hitte vírusos lett a gépe, akkor pedig le kell állnia csakhogy elmentse a megírt szöveget, és persze riasztania kell Zsoltot, az informatikust. Közelebb hajolt a montorhoz.

- Jó reggelt! Megkérném, hogy az utolsó két bekezdést írja át!

Bábas megdöbbent. A kávésbögréje után nyúlt, azt gondolta, jót tenne egy korty ital, de nem volt már benne egyetlen csepp sem.

- Megértette?
- Mit?

Bábas reszkető kézzel pötyögte a betűket.

- Írja át az utolsó két bekezdést! Bár jobb lenne az egész fejezetet törölni.
- Miért írjam át?
- Csak. Mert nem jó.
- Ki maga?
- Nem fontos.
- Ki maga?? És hogy merészel zavarni?
- A maga érdekében szólok. A regény címe is változtatásra szorul.
- A kötél feszülése a lét peremén tökéletes cím.
- Magának tökéletes. A magyar olvasóknak azonban nem.
- Ez őrület! Nem írok át semmit!
- Akkor baj lesz. Nagy baj.
- Mi?
- Ne akarja megtudni. Lássam, hogy törli a szöveget!
- Rendőrt hívok!
- Nevetséges. Hova hív rendőrt? És mit mond nekik? Azt hittem okosabb ennél. Törölje!
- És ha törlöm, békén hagy végre?
- Ezt nem ígérhetem.
- Tűnjön már el végre!. Író vagyok, a kéziratot két héten belül le kell adnom.
- Ráérünk. Mi tudunk várni.
- Mi az, hogy mi?
- Mi. A kiadója.
- Az én kiadóm a Parmattan Deus.
- Látom vitatkozni akar. Akkor kezdjük előlről. A tervezett 1200 oldalt pedig most felejtse el. És új borító kell.
- Már készen van a borító.
- Új címlap lesz. A magyar korona lesz rajta és a budai Vár.
- Ennek semmi köze a regény témájához.
- Ezért kell újraírnia. Az egészet. És maximum 120 oldal lehet.
- Ez őrület. 120 oldal kevés a családregényhez.
- Ki mondta, hogy családregény lesz?
- Mit akar maga?
- Új regényt. Magyar regényt. A főszereplője egy kilenc gyermekes magyar gazdálkodó lesz, aki magyar sertéseket hízlal. Szépen élnek. Nem túl bonyolult történet. Magának ujjgyakorlat.
- Kit érdekel ez a marhaság? Ezt senki sem fogja elolvasni.
- Ha még író akar lenni, tegye amit mondok. Új cím, új téma, új borító. Ha követi az utasításainkat, ötszázezer példányban kihozzuk a könyvet.
- Kikérem magamnak!
- Sorban állnak az íróink, bármit megtennének egy ilyen példányszámért. Nem könyörgünk magának.
- Kitől kapta meg az elérhetőségemet?
- Mindent tudunk. Az összes íróról. Mit írnak, hol tartanak, mi a könyveik üzenete, de még arról is van információnk, hogy milyen szakirodalmat használnak. És azt is tudjuk, hány cukorral issza a reggeli feketéjét.

Bábas ekkor vadul gépelni kezdett. Befejezte a regényt. A szöveget gondosan elmentette, majd elküldte egy ismeretlen címre. Ezután felöltözött, és sétálni indult az erdőbe Sir Walter Boldizsárral.

A hűséges eb nem sokkal később lefeküdt a fa tövébe, és szomorú szemmel nézte a kötélen himbálózó gazdáját. A kötél feszülése a lét peremén című regény végül egy francia kiadónál jelent meg.

Meglett a Nobel-díj.