SZÍNHÁZ

- Figyelsz, édesem? Bejössz jobbról, nem sietsz, lassan, nyugodtan menj, megállsz középen, majd megvetően ránézel Walterra.

- És ha már bent vagyok, mit csináljak? Mármint a nézésen kívül.
- Minek kérdezel? Majd mondom, hogy mit. Szóval, csak állsz és nézel. Majd azt sziszeged: Walter, köztünk mindennek vége.
- Hogy lenne már vége? A második felvonásban leszek terhes tőle.
- Kérdezett téged valaki? De most komolyan? Vagy már rendezni is akarsz?
- Jó, akkor némán nézem.
- Nem csak nézed, hanem közlöd vele, hogy vége. Világos? Érthető voltam?
- Érthető.
- Jól van már, ne bőgjél.
- Nem bőgök.
- Akkor színészkedsz. Nem vagy már kezdő. Neked ezen régen túl kellene lenned.

Ismét reneszánszát éli az amatőr színjátszó mozgalom. A kisvállalkozások, mezőgazdasági termelőegységek, call-centerek, feldolgozó üzemek kultúrtermeit ismét benépesítik a lelkes színjátszók. A három műszakos beosztás nem szegi kedvét a munkás-színészeknek, akik mindig lelkesen próbálnak.

- Akkor csináljuk meg újra. Bejössz, nézel.
- Walter, köztünk mindennek vége.
- Kurvajó, erre gondoltam. Megy ez, nem hiába választottalak a főszerepre éppen téged.
- Nem választottál. Itt találkoztunk.

A legkiemelkedőbb színjátszó közösség az újpesti bőrgyár egykori cserzőüzemében alakult meg. Vezetőjük P. Béla, akit ha másról nem, a jellegzetes, kopott bőrnadrágjairól és a vállán átvetett, ugyancsak bőrből készült táskáiról biztosan mindenki ismer. Vagy a táncház mozgalomból.

- Andrea, nem emlékszel? Mi már korábban is összefutottunk, Pécsett.
- Nem ma volt.
- Öt éve.
- A régi szép idők. A POSZT-on. Hol van már az is?
- Én lettem a legjobb rendező, te pedig a legjobb női alakításért kaptál díjat.
- Mályva hercegnőt játszottam, te pedig a Gégemetszők, avagy a cenzor halála rendezőjeként nyertél.

Béla elmereng a múlton, de nem panaszkodik.

- Életem legjobb munkája volt. Ezt persze akkor még nem tudtam.
- Én sem, hogy a Mályva lesz utolsó színházi szerepem.
- Téged az a disznó rúgott ki?
- Nem, előbb leváltatta az Ernőt, majd rá két hónapra bezárták a színházat. Meg az egyetemet. Nem kaptunk pénzt. Muszáj volt eljönnöm. De neked sem lehetett könnyű.
- Nekem a megyéspüspök titkára lett a főnököm. Az összes darabomat betiltatta. Aztán a színházat feltöltötték kispapokkal.
- És hogy találtad ezt az üzemet?
- Bőrdíszművesként itt kezdtem. Emlékeztek rám. Visszavettek. És te?
- Jelentkeztem az ALDI-ba árufeltöltőnek, de nem kellettem. Azt mondták, a pénztárosnők kihívónak találtak. Ezért nem mehettem oda. Utána olvastam erről a bőrfeldolgozó üzemről.
- Itt jó dolgod lesz. A színjátszókörünkbe naponta jelentkeznek a munkások. Sokan jöttek a Katonából, a Jurányiból, Bodótól, Mundruczótól.
- Árpád is jön?
- Sajnos őt elveszítettük. Nem jön már vissza. Franciaországban dolgozik egy csigatenyésztő telepen.
- És a Szabi? A Hajdú.
- Ő már itt melózik nálunk. Ma éjszakás műszakban dolgozik, de azt ígérte reggel nem megy haza, hanem találkozunk, és ez első felvonást lepróbáljuk. Ugye milyen szép ez a vállalati kultúrterem?
- Mint a régi MOM. Ötvenes évek feeeling.
- Édesem, ne húzzuk az időt, akkor most még egyszer bejössz, megállsz és nézel. És mondod!
- Walter, köztünk mindennek vége.
- Jó volt, megvettem, köszönöm. Holnap folytatjuk. Ha kérdésetek lenne, délelőtt a cserzőkádnál megtaláltok.

A bőrfeldolgozó üzemegység munkásai a vállalati faliújságról értesülhetnek a színházi bemutatókról. A premiereken mindig dugig van a terem, szinte még a csilláron is lógnak színházimádó dolgozók. Kihunynak a fények, kezdődik a játék.

Kint, az üzemben büdös van. A ruhák öt perc után bűzlenek. Hiába fürdik az ember, nem szabadulhat a penetráns dögszagtól. Cserzett bőr, hogy a franc esne bele.