A TARÁSZI PONDRÓ

- Tarász! Uramisten!
- Az nem lehet.
- Ide van írva.
- Biztosan tévedés.
- Olvasni még tudok. 
- Ne sikíts a fülembe!
- Hogyne sikítanék!!
- Tényleg Tarász.
- Most mit csináljunk?
- Lehet, hogy nem is neked küldték.
- Laci, legalább egymást ne nézzük hülyének. Címzett, Demecsné, Patri Olga.
- Megfellebezzük. Nem mehetsz oda. Neked óvodás gyereked van.
- Ezekkel nem lehet alkudozni. Mi lesz így velünk? Zsoltikával? Anya nélkül marad?
- Tudom vinni oviba, haza is hozom délután, ez nem gond.
- Tényleg ennyire hülye vagy, Laci?

Zsoltika szerencsére semmit sem értett szülei beszélgetéséből, továbbra is önfeledten rakosgatta egymásra az építőkockákat. Végül mindent feldöntött, majd közölte, kakilnia kell.

- Laci, ültesd rá a vécére, nekem már semmihez sincs erőm.

Patri Olga az ajánlott levél kézhezvétele után alig három héttel , leborotvált fejjel, nyakig sárosan, a szakadó esőben cáfolt rá korábbi szavaira. Minden erejét mozgósította, csakhogy lefussa az előírt húsz kilométert, hátán a kézisúlyzókkal megpakolt hátizsákkal, gránátot dobjon, majd átkússzon a szögesdróttal nehezített mocsaras akadályok alatt. A Hülye Döntések Minisztériumának egykori bérszámfejtője, megbízott csoportvezető immár Tarászon teljesített szolgálatot.

- Pondrók! Büdös férgek! Mi volt ez maguk szerint? A nagy semmi! Szart sem érnek! Meg fognak dögleni a harctéren, ha nem kapják össze magukat. Álljon már vigyázzba maga szerencsétlen! Hogy néz ki? Ne dőlöngéljen, mint egy napraforgó! Mi a neve, szarkupac?

- Patri Olga.
- Nem hallom.
- Patri Olga.
- Nem tud normálisan beszélni? Hangosabban!
- Patri Olga.
- Ez nem név. Csúszómászó csótány legfeljebb. Húzza ki magát, ha magához beszélek! 200 fekvőtámasz. Most.

Az erőszak minden formájától idegenkedő, csendes és félénk, és mindig precízen dolgozó egykori TB-ügyintéző az első hetekben, hónapokban képtelen volt feldolgozni azt, ami vele és beosztottjaival történt azt követően, hogy elzavarták őket a Munkásököl utcai központból, majd Tarászra vezényelték. Most éppen katonákra, és határvadászokra lett szüksége a hazának.

Négy évvel később Olga már semmivel nem foglalkozott, férjének, Lacinak sem írt több levelet a laktanyából, időközben elváltak, fiát, Zsoltikát pedig végképp kitörölte az emlékezetéből. Lélek nélküli gyilkológép vált belőle, köszönhetően elsősorban a kegyetlenségéről hírhedt kiképzőjének, aki továbbra is Pondrónak nevezte, csakhogy ezzel is növelje benne a harci szellemet. Végül napra pontosan öt évvel a bevonulást követően, "Pondró" Patri Olga a sokadik arcába üvöltés után, recés tőrkésével nyakon szúrta felettesét, majd a titokban megszervezett egységével elindult Tarászról a fővárosba. A HDM (Hülye Döntések Minisztérium) Munkásököl utcai épületében lefegyverezték az őrséget, majd igazságot tettek.

Több hülye döntés nem született.