Ebben az évben már a harmadik szemüvegét kellett lecserélnie, de ez sem segített rajta. A keresztrejtvényt így is csak nagyítóval tudja olvasni, tévénézés közben pedig szinte azonnal könnyezni kezd és homályossá válik előtte minden. Ilyen gyorsan romlik, romlott a látása. Két évvel ezelőtt zöldhályoggal, tavaly pedig szürkével műtötték, plusz volt egy fájdalmas retinaleválása is. Az unokája vitte be kocsival a kórházba. A beavatkozás jól sikerült, de az operáló főorvos így sem tudta sok jóval biztatni. Azt tanácsolta, kerülje a stresszt, ne menjen olyan helyre, ahol hideg van és erős szelek fújnak. Bele kell törődnie, az öregség ezzel jár. Sokkal jobban kell vigyázni magára.
De mi az, hogy öreg? Hetvenhárom múlt idén márciusban, a reklámok szerint azonban valójában ő az új hatvanas. Klassz pasas, igazi sármőr, de sajnos a megromlott látása miatt már bizonytalanabbul közlekedik. A hegyen ez különösen veszélyes, akár le is zuhanhat egy szakadékba, ahol a mentőalakulatok soha nem találják meg. Pedig most lenne csak igazán szükség rá, a meglátásaira, az éles szemére. Mert ha ő rá néz valakire, meglátja benne a jövőt.
Van a tekintetében valami különös. Meghatározhatatlan színű a szeme, talán barnás-zöldes, kicsit opálos, egyesek szerint zavaros. Egyszerre felkavaró és rabul ejtő. Mintha lézersugár lőne ki az írisze mögül, csakhogy áthatoljon a polárkabáton, húson, csonton, de még a hegyeken is. Ereje van ennek a szempárnak.
Sok éve már Nézőbácsinak nevezik. Igen, így egybeírva, és ő büszkén viseli ezt. Rendszerint összesúgnak a háta mögött, és sokan abban reménykednek hogy, egyszer majd az ő unokájukat is észreveszi Nézőbácsi most már kissé véreres szeme, amit a csípős hegyi levegő minden egyes "kinézése"" alkalmával tovább roncsol . Hiába az orvosi dorgálás, nem tud szakítani a szokásokkal. Minden évben legalább kétszer felmegy a havas csúcsra, és leül az óriás síugró sánc melletti lelátóra. Sosem csinált mást, aktív éveiben nem alkotott semmit, jelentéktelennek tűnű életének valójában ez az egyetlen értelme. A nézés. És eme képességenek köszönhetően immár a legnagyobb, legfontosabb emberek, a nemzet nagyjai között van a helye.
Az unokáját már kéthetes korában is ugyanígy figyelte. Büszke nagypapaként egyetlen esti fürdetést sem hagyott ki. Ott állt az állványra tett, vajszínű, műanyag kiskád mellett, és szótlanul, szinte megbabonázva bámulta a rózsásbőrű csöppséget, amint a szülei,mintha csak egy törékeny és értékes kínai porcelánvázát tisztogatnának, úgy mosdatják Sanyikát. A családi legendárium szerint már a második fürdetés után azt mondta, "Sándorkából síugró lesz!"
Sanyika baba talpacskáit a lágy meleg víz csiklandozta, ennek köszönhetően ösztönösen, ugyanakkor erőteljesen és határozottan rugdalt velük, a víz felfröccsent, eláztatva a nagypapa vasalt ingét. Nagy volt ilyenkor a nevetés. Ezeket a lábmozdulatokat, és persze az apró combokban fejlődő, korához képest meglepően vastag izomzatot látva jelentette ki Nézőbácsi (akkor még csak Tata), hogy világ és olimpiai bajnok síugrót tartanak a kezükben, és fogják erősen, nehogy már most elugorjon.
Sanyikát, mikor még beszélni és járni sem tudott, az őt imádó nagypapa a szülők tudta és beleegyezése nélkül, titokban felvitte a Mátrába, majd a gyereket a kezében tartva, egy meredek pályán sítalpakon lesiklott vele. Egy évvel később pedig Tata, és az akkor még csak négyéves Sanyika elutaztak egy ausztriai síközpontba, ahol a nagypapa reménysége, szeme fénye először edzhetett egy profi síugró irányítása mellett.
Sanyika, tagadhatatlanul és egyértelműen Tatának köszönhetően valóban éremgyáros lett, az Alpok repülő királya, a legtöbb olimpiai arany büszke tulajdonosa. Nála messzebbre senki sem ugrott a sportág történetében, sőt, egyszer a kijelölt cél felett is átrepült. Ezért a bravúrjáért megkapta a magyar sportolóknak adható legnagyobb kitüntetést, a színaranyból készült, tizenkét kilós Nemzeti Hegycsúcs és Turulmadár serleget, mellé pedig az élete végéig járó elképesztő összegű életjáradékot.
Szerencsére Nézőbácsi nagypapa is kapott jutalmat, ugyan szerényebb mértékű, de életvégig tartó milliós fizetést. A közpénzből adományozott, rendkívül gáláns összegű hálapénzből szerencsére arra is telik, hogy a nagypapa elkísérje Sanyikát, vagyis most már Sándort, a nemzet büszkeségét a sokadik olimpiájára. Nézőbácsit egyetlen dolog zavarja csupán, a gyengülő látása, amin sajnos már lehet segíteni. A védőszemüveget azonban mindig felveszi, mert a hegyen hideg van és jeges szelek tombolnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése