PÁPAI TELEFON

- Elnök úr, telefonon keresik.
- Délelőtt 11-kor? Nem tanult ez illemet? Ki mer ilyenkor zavarni?
- Elnök úr, sajnos nem értettem pontosan a bemutatkozását.
- Talán csak nem Ferenc?
- A pápa?
- A pápa.
- Lehetséges. Lassan beszélt, halkan, tele volt szentséggel a hangja.
- Akkor ez ő lesz.
- Kapcsolhatom?
- Várjon! Még ne. Át kell gondolnom a dolgokat.
- Lassan egy perce várakoztatjuk....
- Súlyos ügyről van szó. Nyilván arra kér minket, hogy maradjunk a szent családban, vagyis a pártban.
- És?
- Ennek ára van. Ha építhetünk valamit a Vatikánban, vagy átveszünk valamit üzemeltetésre, netán megkapjuk a Biblia kiadás jogát, akkor talán....Adja be!
- Jó reggelt elnök úr!
- Jó reggelt. Már vártam a hívását. Közvetlenül a Vatikánból hív?
- Nem, a hetedik kerületből.
- Nem is tudtam, hogy olyan messziről ide utazik.
- Mindig is itt voltam. Nagyon fontos számomra az akusztika. Sok múlik a hangmérnökön. Itt a legjobbak a feltételek.
- Jó is hogy mondja, nem túl bonyolultak a feltételeink. Testvéreink szeretnének külföldön is terjeszkedni, nyilván érti, szállodák, könyvkiadás, ehhez hasonlók.
- Én csak a lemezkiadásról tudok beszélni.
- Ha nagy pénz van benne, nekünk az is jó.
- Sajnos, csak kínlódunk. Az új anyagot immár minimális, 300 példányban hozzuk ki.
- Szegény II. János, ki gondolta, hogy már az ő hangjára sem kíváncsiak.
- Ez a lemez nem az övé.
- Akkor kié?
- Az enyém.
- Újabb pápa cédé?
- Nem, új Pápai cédé.
- Kivel beszélek?
- Pápai Jocival. De én kit hívtam?
- Senkit.