Egészen kivételes, mondhatni üdítően derűs nap. Reggel lelkesen (veszettül) nyomja mögöttem a dudát egy suzukis nő, mert előre mertem engedni egy másik autóst, emiatt három másodpercnyi időhátrányt okoztam a suzukis anyának. Ilyenkor kerülnek elő a gázpisztolyok, szamurájkardok, boxerek. A Váci úton a reggeli dugóban zúzták már be az üvegemet, de ezúttal megúsztam a hangkürttel, valamint a tükörből is jól látható torz arckifejezéssel és felmutatott középső ujjal.
Nem sokkal később, valahol, bárhol, egy falanszterben a liftre várok. Melletttem a Pálfy György-féle Taxidermiából ismerős evőbajnok, 160 kilós hústorony. Fekete cucc, bakancs, némaság. Előttem lép be természetesen, majd azonnal hátat fordít nekem és beáll az ajtó elé. Hátulról nézem e derék harcost, a biztonság őrét. Az övén bilincs, gumibot, gázspray, lőfegyver. Nem ingerlem. A szúnyog zümmögését is hallhatnám, oly csendesen emelkedünk egyre feljebb.
Nem a liftben, véletlenül találkozom Z-vel, akit ezer éve nem láttam. Megkérdezem, hogy még mindig a SSS LTD (Shit, Soap, Salami konzorciumnál dolgozik-e árufeltöltőként, de ezt alig leplezetten sértésnek veszi, közli, hogy ő már főfőnök a logisztikán. Hogy oldjam e súlyos sértés okozta feszültséget, érdeklődöm, Y is ott dolgozik-e, ahol ő főfőnök. Kapom a választ, "igen, jobb híján ide helyezték, mert már nem volt mit csinálnia."
Nem bírok magammal, sosem szoktam, megjegyzem neki, Y nem azért nem csinált semmit, mert nem akart, hanem azért, mert úgy csinálták, hogy ne csinálhasson semmit. Nagy különbség. Zének ez nem tetszik, hümmög, majd nyilván megállapítja, az ilyen alakok miatt, mint amilyen én is vagyok, meg Y, szar a világ.
Nekem derűs napom van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése