DERŰS NAP II.

Péter László arra kért, feltétlenül írjam meg, miként ért véget a mai napom. Ha nem is kronológiai sorrendben, de megpróbálom összefoglalni a délutánomat.

Kezdem ott, hogy megint kifogtam egy ideggyenge versenyzőt, aki a Váci úton mögöttem állt a lámpánál, majd zöldnél kilőtt, a kormányt elrántva kielőzött és a roncsautója kipufogójából rám terítette a fekete füstfelhőjét. A javára írom, hogy legalább nem mutogatott, és nem fogott rám fegyvert.

Láttam Rubint Rékát egy angyalföldi tornateremben edzést tartani. Először nem ismertem meg, mert távolról, az ajtóban állva csak egy vélhetően szoláriumtól megfeketedett (na jó, szivarbarna) bőrű nőt láttam ugrálni, meg még vagy 3-400 embert, akik a mikrofonba üvöltött parancsait teljesítve szintén dobálták a testüket. Azt hiszem farra és combra edzettek. Aztán elolvastam az előtérben lévő plakátot és megértettem, miért nem találtam parkolóhelyet a környéken, hiszen ha kedd, akkor Réka. Egyébként minden elismerésem, aki képes ennyi embert minden héten mozgásra (és fizetésre) késztetni, az tud valamit.

Meglátogattam a szüleimet. Érkezésemkor be volt kapcsolva a tévéjük. Egy nő éppen zokogott benne, aztán fejbevágtak valakit, a nő még jobban sírt, utána megszakították a szappanoperát, de a műsorajánlóban beharangozták, "akinek meg kell halnia, az meg is fog halni", de hogy ezt el is higgyük, mutattak egy snittet, amint éppen kihúztak az árokból egy fóliába tekert hullát. A török saga véget ért, mert jött a híradó. Ennek vezető híre az volt, hogy a pia és a hullaszag vezette nyomra a nyomozókat. Egy fogatlan cimbora elmondta a maga verzióját a késeléssel véget érő estéről. Ezt követően halálos baleset képei egy faluban, aztán a szomszédját megerőszakoló és agyonverő huszonévest mutatták, aki a bíróság folyosóján megfenyegette a tévéseket. Ja, és volt még a pomázi sztori az állítólagos molesztálásokról. Ennyi. Könyörögtem, kapcsoljuk ki ezt a sz....t.

A végére tartogattam a lényeget. Ritmikus gimnasztika edzésre vittem a lányomat Pannit. A kocsiban kérdezgetni kezdett.
- Apa, mondd csak, te hányszor voltál autóvezetés vizsgán?
- Egyszer, mert elsőre sikerült a vizsgám.
- Ez látszik.
- Mi?
- Az, hogy rögtön levizsgáztál.
- Miből látszik?
- Abból, hogy dinamikusan vezetsz. Veled sosem kések el sehonnan. Te vagy a legjobb sofőr.
- Csak azért mert szeretek gyorsan menni?
- Nem csak azért. Jó a technikád.
- Ezt hogyan állapítottad meg?
- Figyellek. Mindig.

Tényleg derűs napom volt.