VASGERINCŰ

Valamelyik jól fizetett idióta, talán éppen a Gozsduban átmulatott, átborozott éjszaka kellős közepén kitalálta, hogy Vasgerincű János legyen a mai ifjúság új példaképe. A 600 évvel ezelőtt élt, és a maradék búzája miatt meghalni is képes mélynövésű, alultáplált, dadogós, tüdőbeteg molnárlegényt kell tehát brandként "felépíteni", befuttatni, szabadsághősként idollá nemesíteni.

A nem éppen egyenességéről híres főszerkesztőnek nem volt ereje, de legkevésbé bátorsága ahhoz, hogy főnökei arcába vágja, mekkora baromság ez a Vasgerincű-projekt, és épeszű ember egyetlen fillért sem adna erre, nem hogy milliárdokat. A  központból beígért több talicskányi pénz azonban hatásosnak bizonyult, mert azonnal igent mondtak a megbízásra. Vasgerincű Jánosból tehát sztárt fognak faragni.

- Hallottatok már a lápi malomról? - kérdezték a kreatívoktól a délelőtti értekezleten.

Néma csend. Szokás szerint senki semmit sem tudott.

- És az a név mond nektek valamit, hogy Vasgerincű János?
- Nem az a biztonsági őr, akit meglőttek egy Penny Marketben és vaslemezt ültettek a gerincébe?
- Nem. Vasgerincűt karddal mészárolták le, mert nem adta át magától a maradék búzáját.
- Mikor ölték meg szegényt? Idén? - kérdezte őszinte sajnálattal a hangjában Tóth Zsaklin az ötletcsapat új munkatársa.
- Vág az eszed Zsaklin. 600 évvel ezelőtt. Most lesz a halála évfordulója, ezért azt javaslom ássátok bele magatokat a témába.
- Mi közünk van ehhez a Vasgerinchez? Miért kell őt tanulmányoznunk? 

- Azért, mert kampány lesz kurva nagy lóvéért, és ebben mi is benne leszünk nyakig. 

- Biztosan sokan néznek majd minket - jegyezte meg unottan Kékes Bella tévés kreatív.

A nézettség szerencsére ez esetben sem szempont. A kreatívok belehúztak és Vasgerincű  plakátjai elárasztották az utcákat, kétmilliárdból elkezdődött a molnárlegény életéről szóló film forgatása, ezzel egyidőben pedig társadalmi célű tévéreklámokban jelent meg Vasgerincű János. A pénz nem számított. Vagyis csak az számított.