VILÁGOK HÁBORÚJA

Valami szörcsög. Talán megint a csap? Egy hete voltak itt a vizesek, lebuktak a mosogató alá, buheráltak valamit, azóta nem csöpög a víz. De akkor mi ez a rémisztő, fémes hang? Mintha egy reszelővel kapargátná valaki a konvektor csövét. Iszonyat.

Ezen a hajnalon azonban nem csak Tóth Bálint budaörsi lakos ébredt eme lidérces, a koponya legmélyére hatoló fájdalmas zajra, hanem Magyarország összes lakója, azok is, akiknél megbízható magyar Mofém csapok szolgáltatják a vizet, és korábban soha, semmilyen zaj nem zavarta nyugodt, egzisztenciálisan is körbepárnázott létüket.

Ez a reggel azonban más volt, persze ezt akkor még senki sem sejtette. Csak fogták a fejüket, és kétségbeesetten pakolni kezdtek a fiókokban, gyorsan ható, fejfájás elleni tabletták után kutatva. Sugarat kaptak talán? Felrobbant Paks? Vagy csak egy újabb szupercella érkezett fölénk? Rosszabb. A rádióban elmondták. Szörnyű.

Világok háborúja. Kitört. És pont nálunk. Mert minket balsors sújt. Énekeljük a Himnuszt. Isten majd megáld minket.

Az idegen civilizáció (mert ugye ez már a Világok háborúja) minket vett célba. A beazonosítatlan, és persze láthatatlan lények állítólag az Alföldön landoltak, onnan indították az inváziót. Aki tud meneküljön! A vészforgatókönyv hatástalanak bizonyul. Az ellenséget nem lehet megállítani.

Tóth Bálint is rettegve ébresztette a gyerekeket, a felesége sikoltozott, pongyolában azonnal a kocsihoz rohant. De hova menjenek? Milliók kérdezték ugyanezt, hiszen hivatalos helyről, a legmegbízhatóbb forrás közölte a háború hírét.

Az égbolt elsötétült, a hang felerősödött, ép ésszel ezt nem lehetett bírni, az utakat ellepték a menekülő magyarok. Rettegés lett úrrá az embereken. Az őrület azonban csak percekig tartott.

Mikor kitisztult az ég, a főváros főterén hétezer milliárd forintnyi eurót találtak a rémült városlakók. Mintha csak álmodták volna ezt a lidérces, életveszélyes kalandot. A Parlament épülete azonban immár üresen állt. Az idegen lények magukkal vitték a bentlévőket. Hát, ezért jöttek. A Világok harca eldőlt. Még egy ilyen reggel, és garantáltan megőrülünk, gondolta magában Tóth Bálint budaörsi lakos, majd visszakérte feleségétől a slusszkulcsot. Pihenjünk, mondta, majd behúzta maguk mögött az ajtót.

 

BESZÉLGETŐKÖNYV

 - Mit olvasol, fiam?

- Könyvet.

- Azt látom, de milyen?

- Jó.

- És miről szól?

- Dolgokról.

Ismeretlen apa beszélgetőkönyve a 21. századból.

FECSKÉK

Boldog fecskéket láttam repkedni egy terasz felett. Láttam az általuk telerondított napernyőket is. A fészkeiket mégsem verte le senki. Nyilván az ott lakó emberek is boldogok. Olaszországban.

LÁBMŰVES HAMBI

A "konyhája" redvás, bűzlő szutyoktanya volt, ahová a csótányok, egerek, svábbogarak wellneszezni jártak, mert all-inclusive járt nekik minden kaja. Itt, ezen a Nébih által többször is bezáratott helyen alkotott a "kézműves" hamburgerek királya, aki természetesen minden esetben leverte a lakatot, letépte a hatósági ragasztványt,  majd újranyitotta a bodegát. Az ismeretlen összetételű, de a varázsszóval (kézműves) kínált portékáját a sznob közönség, szó szerint, falta. Csak később rohantak könnyíteni magukon. Mikor az utolsó vendég is rosszul lett, aztán elmaradt, ki kellett gondolkodni az új, vendégcsalogató profilt. Így született meg a "lábműves" sült krumpli, hekk, véres hurka és természetesen a hamburger. És ebben már nem volt semmi kamu, mert a húspogácsát valóban lábbal taposta, gyúrta, lapította, többnyire péntek este, mikor a foci után levette izzadt zokniját. Az üzlet beindult, hamarosan újabb lábműves ételkülönlegességek kerültek az étlapra. A lábműves látványkonyha aranybánya lett. Így kell ezt csinálni.

ANTITEST

- Mondd, Jenő! Mi az az antitest?

- Egy anyag, amely véd a koronavírus ellen.

- És van nekünk olyanunk, Jenő?

- Nincs bennünk szinte semmi, Lujza.

- Azt olvastam az újságban, nem olyan nagy baj, mert valami T-sejt is véd.

- Az sincs nekünk, Lujza.

- Honnan tudod, Jenő?

- Megkaptuk a teszteredményeket.

- És semmit nem találtak?

- De. Benned 47 AU/ml van, bennem pedig 27.

- Te, Jenő, nem értek én a számokhoz. Ez sok, vagy kevés?

- Jobb, ha nem tudod.

- Miért, meg is hallhatunk, Jenő?

- Ne ijedj meg, ott még nem tartunk. De igen.

- Mi igen?

- Ha elkapjuk a koronavírust, akkor minden megtörténhet, Lujza.

- Nem értem. Hogy lehet ez, Jenő?

- Úgy, Lujza, hogy ezt az oltást kaptuk. Kínait.

- Miért ezt kaptuk, Jenő?

- Mert ezt vették meg nekünk, Lujza.

- Kik?

- Üzletemberek.

- Milyen üzletemberek?

- Közeli üzletemberek.

- Nem értem, Jenő.

- Lujza, ezek baráti üzletemberek.

- Kinek a barátai, Jenő?

- Nem az én barátaim, az biztos.

- Miért ezt vették nekünk, Jenő?

- Miért kell neked ennyit kérdezni, Lujza? Ezt már igazán tudhatnád.

- És mi volt abban az oltásban, Jenő? Csapvíz?

- Akár.

- Más is lehet?

- Bármi.

- Ilyen megtörténhet, Jenő?

- Nálunk meg.

- Lesz ennek következménye, Jenő?

- Szokott nálunk bárminek következménye lenni, Lujza?

- És ezt szó nélkül hagyjuk, Jenő?

- Én szóltam, Lujza.

EGY NYELVET BESZÉLÜNK?

 "Mások egy csapatot látnak, mi egy nemzetet. Mert egy nyelvet beszélünk" - mondja Anger Zsolt, aki temetkezési vállalkozónak, halálos nyugalmat árasztó dörzsölt lobbistának, adósságbehajtónak öltöztetve beszél a Sportfogadás reklámjában, majd úgy folytatja, mennyire hasonlóak vagyunk mi, magyarok. Már itt sántít a szöveg, hiszen én biztosan nem hasonlítok Erzsire, Ágira, Gáborra, akik velem ellentétben nem szoktak levelekre válaszolni, mint ahogy biztosan nem beszélek egy nyelvet még nagyon sok magyarral sem, az okokat most nem sorolnám, nem rohannék őrjöngve, meztelen felsőtesttel a lelátón egy benyesett gól miatt, mint ahogy biztosan nem kapaszkodnék mások nyakába és dűlöngélnék hol jobbra, hol balra. Ennek a reklámnak egyébként ez a legtalányosabb (idióta) vágóképe, vajon mit csinál az a sok magyar egy lépcsőn, azon kívül, hogy mind felfelé néznek és dűlöngélnek. Talán kint esik az eső, és ezzel szórakoztatják magukat ott lent, bár lehet, hogy nagyobb a baj, kitört a Gellért hegyen a tűzhányó és így közösen próbálnak valahogy túlélni. Pompeiben sem sikerült, csak szólok. Egyébként bevallom, nagyon szeretnék már végre egy nyelvet beszélni, mert elég klátástalan az aluljáróban toporogni és várni, hogy végre kisüssön a Nap. Remélem érti még valaki, mire is gondolok.

RUDI

 Utálok vásárolni, de néha muszáj. Például rövidujjú pólókat. Már tavaly is kellett volna, de a Covid miatt inkább otthon maradtam a foszlós, kopott, színtelen, igazán ócska, asszonyriasztó felsőimben. Ma végre rászántam magam és elmentem egy boltba, ahol viszonylag olcsón lehet egészen tűrhető pólókat venni.

Válogatás közben feltűnt egy biztonsági őr, akiről úgy éreztem, valahogy nem illik ebbe a környezetbe. Nem követett, nem figyelt gyanakodva. Ellenben amikor kértem, meglepő módon még abban is segített, hogy egy magasabban lévő ruhát levett nekem a fogasról. Később szólt, hogy szabad a próbafülke. Aztán megkérdezte, hogy jó-e méret. Ez a kedvesség egészen meglepett. Beszélgetni kezdtünk.

- Hogy bírja itt egész nap?

- Nem könnyű. Elég unalmas. De muszáj csinálni.

Pillanatokon belül kiderült, hogy Zeneakadémiát végzett zenész, korábban évekig játszott a pesti éjszakában, cimbalmos, de amikor megszűntek a biztos helyek, elment Nyugatra vendéglátózni. Ott zongorázott. Mivel a Misty-t is rendszeresen játszotta, ez talán a legnagyobb kedvencem, azonnal a szívembe zártam. A Covid miatt kénytelen volt hazajönni, ahol a nagy semmi várta.

- Most ez van. Kint a lépcsőnél van egy kollégám, az a kövér őr, ő is zenész. Örülök, hogy legalább ezt a munkát megkaptam. A nők viszont szépek, jönnek-mennek a fülkék előtt, ez erőt ad.

A rövid beszélgetés végén bemutatkoztunk egymásnak. Rudinak hívják, közel hatvanéves. A ruhabolt nem az ő világa. Az enyém sem. De találtam egy embert, akivel szót lehetett váltani.

11Andrea Tóth, Ferenczi István és további 9 ember

1 hozzászólás

LOPEZ

Becsapva, megalázva, anyagilag, művészileg és emberileg semmibe véve érzik magukat a NER-szimpatizáns zenészek, énekesek, menedzserek, színpadépítők, hangfal kölcsönzéssel foglalkozó üzletemberek, akik arra a meg nem erősített hírre reagáltak, miszerint M.Lőrinc és V.Andrea esküvőjén a hazai NER-sztárok helyett Jennifer Lopez fog énekelni közel félmilliárd forintnyi összegért. A névtelenséget kérő hazai NER-művészek a Magyar Könnyűzene megújításáért felelős kormánybiztostól remélnek segítséget, de azt sem tartják kizártnak, hogy a CÖF-öt felkérik egy zenei békemenetre. Amennyiben valóban a nemzetidegen, amerikai sztár JLO szórakoztatja az ifjú párt és baráti körét, majd viszi ki a buli után az országból a magyar muzsikosokat megillető mesés összeget, úgy a lagzi közvetlen közelében "Harag napja - in memoriam Torgyán József" elnevezéssel metálfesztivált szerveznek, természetesen csak magyar zenészek részvételével. (álhír)

Frissítés: V.Andrea saját közlése szerint, nem jön Jennifer Lopez.